Szegedi kór

Óriási visszhangot váltott ki tavaly nyáron, amikor Korognai Károly, a Szegedi Nemzeti Színház igazgatója váratlanul nem hosszabbította meg a vállalkozói szerződéseket a neves szegedi balett táncosaival. Az együttes az ezután következő másfél évre mindössze öt szegedi előadásra kapott fellépési lehetőséget.
Azóta a Szegedi Kortárs Balett utazó együttes lett, jórészt Kecskeméten lép fel, ahová erre az évadra 25 előadásra szól a szerződésük. Mint az együttes művészeti vezetője, Juronics Tamás táncos-koreográfus lapunknak elmondta: Kecskeméten kitűnően fogadja a közönség az előadásaikat, s mivel bérletes rendszerben játszanak, a közönségszervezéssel saját maguknak nem kell törődniük. Nehezebb dolguk van a budapesti Thália Színházban, amely befogadó teátrum, nincsenek bérletes előadások, nincs repertoár, s minden előadásra külön kell szervezni a közönséget.
A társulat Szegeden nem játszotta a Postscriptumot, amely abból a keserű élményből született, hogy a 2000 januárjában kinevezett igazgató, Korognai Károly nem sokkal színházi igazgatói kinevezése után megvált a 13 éve Szegeden dolgozó balettcsapattól. A neves táncegyüttes a botrány kipattanása után végül megkapta a szegedi önkormányzattól az egy évre ígért 35 millió forintot, s ez arra elég, hogy kifizessék belőle a béreket. Új produkciókhoz, turnékhoz pedig pályáznak mindenhová, ahová csak lehet. Április végére tervezik a Carmina burana premierjét Szegeden, amelyből ott három előadást tartanak. Ezzel azonnal "el is játsszuk az erre az évadra kapott három szegedi fellépési lehetőségünket" -- mondja Juronics Tamás. Igaz, azt még mindig nem tudják, kapnak-e elegendő időt a próbákra a szegedi színházban.
Az együttes a 21. Budapesti Tavaszi Fesztivál idején, márciusban ismét látható a fővárosban, áprilisban Bécsben lép fel, utána Isztambulba utazik, majd júniusban finnországi fesztiválra, s mivel a meghívók fizetik a szállást, az útiköltséget, a napidíjat, a honoráriumot is, ez némi bevételt jelent a társulatnak. "Az idei év tehát elvileg rendben van, csak a jövőt nem látjuk" -- mondja Juronics. A színházból mindenesetre szeretnének kiköltözni, hiszen a történtek után talán érthető, hogy nem túl jó a viszony Korognai Károllyal. Az új helyen a saját céljaiknak és működésüknek megfelelő kamaraszínházat alakíthatnának ki, ahová meghívhatnának más kortárs társulatokat is. Új-Szegeden találtak olyan termet, amit át tudnának alakítani maguknak, s a beruházás árát később lelaknák. Ez nem jelentene problémát azután, hogy most is bérleti díjat fizetnek az irodákért és a próbahelyiségért saját, volt otthonuknak, a Szegedi Nemzeti Színháznak.