Eltérő retorika és kivitelezés

Öt-hat százalékos GDP-növekedés, 5 százalék alatti infláció, 2006-ig újabb 200 ezer új munkahely -- a két legnagyobb magyarországi párt ugyanazon tendenciákkal kalkulál a következő kormányzati ciklusra, amennyiben a külső feltételek, így az uniós növekedés is a mostani előrejelzéseknek megfelelően alakulnak. A Fidesz A jövő elkezdődött című nyilvános vitairatának gazdaságpolitikai része és az MSZP gazdasági programjának alapjául szolgáló, belső használatra kidolgozott tézisek között a makroszámokat tekintve lényegi különbség azonban, hogy míg a szocialisták a GDP-növekedéssel egyező mértékű, azaz 5-6 százalékos reálbér-növekedést ígérnek, a Fidesz csak 3-4 százalékkal számol. A pénzromlás mértékének leszorításával mindkét párt felszámolná a csúszó leértékelést. Az MSZP az euró bevezetésének előkészítését látja megvalósítható célnak, a Fidesz ezen túlmenve a forint árfolyamának az euróhoz való rögzítését is tervezi. Az EU-csatlakozás időpontját mindkét párt 2004-re teszi.
A folyó fizetési mérleg GDP-hez mért hiányát tekintve a szocialisták a következő ciklus négy évének átlagát 4-4,5 százalékban határozzák meg. A Fidesz e tekintben nem szól a jövőről, csak a jelenlegi 4 százalék alatti eredményt hangsúlyozza.
A privatizációt mindkét párt -- a Fidesz még ebben a ciklusban -- befejezni tervezi. A jelenlegi kormány elképzelései között egy új vagyonkezelő, a nemzeti holding létrehozása szerepel, az MSZP azt emeli ki, hogy a megmaradó állami vagyon kezelését szakmai alapokra helyezi, "erősítve a parlament és a szakmai ellenőrzés jogosítványait".
A magánszemélyek és a vállalkozások adóterheit egyaránt csökkentené az MSZP és a Fidesz is. Az MSZP négy év alatt 300 milliárd forinttal mérsékelné a közterheket az adó- és járulékrendszerben. A 2003--2004-re tervezett jelentős módosításokkal is az adózás lényeges egyszerűsítését és az adózók jogbiztonságának erősítését tűzi célul. A fontosabb változásokat az szja-ban és az egyéni tb-terheknél tervezik, ez utóbbi eredményeként a jövőben a magán-nyugdíjpénztári tagok 6 helyett 8 százalékos tagdíjat fizethetnek. A reform részeként az MSZP megszüntetné a munkáltatói egészségügyi hozzájárulást. Az szja-módosítások körében a családi adókedvezmények részeként a gyermekek utáni adójóváírás negatív adóként lenne visszaigényelhető -- vagyis ha valaki alacsony jövedelme következtében nem tudná igénybe venni az összes adókedvezményt, akkor a fennmaradó összeget kifizetnék neki.
A Fidesz az adózás adminisztrációjának egyszerűsítése és korszerűsítése mellett az EU-tagállamokban megszokott ellenőrzési szintet is kívánatosnak tartja bevezetni. A párt vitairata szerint erősíteni kell az adórendszerben a családi elemeket, az szja-rendszer fejlesztése során minden lépésnek abba az irányba kell hatnia, hogy valósuljon meg a családi adózás rendszere. A közterheket adókedvezményekkel és az adókulcsok csökkentésével is enyhítenék. A Fidesz megszüntetné a "turisztikai vállalkozókat sújtó különadót".
A szocialisták a nyugdíjemelés mértékét -- a tervezett népszavazási kezdeményezésüknek megfelelően -- úgy állapítanák meg, hogy a megelőző időszak tényleges ár- és bérnövekedését a nyugdíjasok fogyasztási kosara alapján számolva határoznák meg. A Fidesz csak bevezetné a nyugdíjas fogyasztói kosár külön statisztikai mérését, "annak érdekében, hogy további hathatós intézkedésekkel egészíthesse ki eddigi elképzeléseit". A jelenlegi vezető kormánypárt leszögezi: 2002 után is arra törekszik majd, hogy a nyugdíjak vásárlóereje tovább növekedjék.
A két dokumentum tematikája élesen különbözik. A Fidesz az általa vezetett kormányzat eredményeit hangsúlyozza, és ezekre alapozva ígéri a folytatást. Az MSZP a tervezett gazdasági növekedés teremtette, a szakértői által négy évre számított 1400 milliárd forintos többletbevétel elosztására fűzi fel terveit. Egyezik azonban a vetélytársak véleménye egymásról: kölcsönösen elítélik a másik kormányzati tevékenységét. A Fidesz vitairata szerint "az 1990 és 1994 között európai fejlődési pályára állított magyar gazdaság" ezt követően "helyben járó állapotba" került, melyben a Bokros-csomag -- annak elismert részleges eredményei mellett -- egy rossz diagnózisra adott hibás terápia volt. A vezető kormánypárt szerint az MSZP--SZDSZ kormány "a növekedés vagy egyensúly hamis dilemmájába navigálta magát", miközben "hatalomra kerülve rendkívüli aktivitást mutatott a zsákmányszerzésben". "2002-ben, kormányváltás esetén a következő kormánynak nehezebb örökséggel kell szembesülnie, mint amilyen 1998-ban volt" -- ez már az MSZP helyzetértékelése. Ennek okát a szocialisták a romló növekedési és egyensúlyi folyamatokban, valamint a szőnyeg alá söpört problémákban látják. Az MSZP szerint az elmúlt három évben "a gazdasági pozíciók politikai alapon történő megszerzése után széles körben ''szpáhi''-mentalitás alakult ki, ami a közpénzek magáncélú felhasználásában is megjelenik".
Az MSZP úgy látja, "az állami jövedelemátcsoportosítás a szegényebbek kárára és a tehetősebbek javára változott... a jóléti társadalom irányába alig történt előrelépés". A szocialisták ezért a társadalmi konszenzus újbóli megteremtését, az érdekegyeztető tanács visszaállítását, a szociálpolitikában a rászorultsági elv érvényesülését tartják szükségesnek. A Fidesz ezzel szemben leszögezi: "a gazdaság területén elért áttörés lehetővé teszi, hogy a családok végre fogyasztási szokásaikban is érvényesítsék a növekedés áldásait". A legnagyobb kormánypárt szerint emellett a gazdasági szereplők "józan derűlátása a jól csengő GDP-adatoknál is fontosabb és jelentősebb gazdaságélénkítő erő".