Kapaszkodás a ranglistákon

Néha csupán országimázs-építő játék, néha azonban beruházásokat, vagy hitelkamatokat befolyásoló tényező egy-egy ország helyezése a különböző nemzetközi szervezeteknek, kutatóintézeteknek, bankoknak, újságoknak a demokratizálódás szintjét, a politikai intézményrendszerek fejlettségét, a gazdasági környezetet és az általános gazdasági fejlettséget, a versenyképességet, a társadalmi-szociális sajátosságokat összevető rangsorain, besorolásain, indexein. Belyó Pál, az Ecostat gazdaságelemző intézet igazgatója szerint mintegy 30-40 olyan nemzetközi rangsor van, amelynek minősítéseit a beruházók is rendszeresen figyelik. Az utóbbi időben ezek legtöbbjén Magyarország valahol a 25--30. hely között szerepel.
Egy-egy ranglista vagy értékelés önmagában persze lehet egyoldalú és pontatlan, vagy éppenséggel elfogult is, attól függően, milyen statisztikai adatokat ragad ki. A Külügyminisztérium stratégiai főosztálya ezért számos, a fentebb is említett harminc-negyven nemzetközi szervezet és intézet által közzétett demokratizálódási, gazdaságfejlettségi, versenyképességi, szociális rangsor egybevetésével próbálta kirajzolni Magyarország helyét a világban. A listák többsége tavalyi vagy tavaly előtti, tehát ezt megelőző adatfelvételt tükröz. Az interneten is közzétett tanulmány szerint az összkép jelzi azt a helyet, amelyet Magyarország az átalakulás és a fejlettség nemzetközi versenyében elfoglal. A mércét, az összehasonlítás alapját az EU tagállamainak és tagjelöltjeinek hasonló mutatói jelentik.
A legegyszerűbb és legtöbbet használt összehasonlítási alap a GDP, illetve az egy főre jutó GDP, amelyet a vásárlóerő-paritás alapján lehet meglehetősen objektíven egybevetni. Az egy lakosra vásárlóerő-paritáson mért GDP Magyarországon 1999-ben 11 256 dollár volt (IMF), az EU átlagának alig több mint 50 százaléka, a tagjelöltek között pedig a harmadik legmagasabb érték (Szlovénia és Csehország mögött). A valutaalap 2004-re szóló előrejelzése szerint viszont a paritásos GDP 32 százalékkal haladja majd meg a két évvel korábbi szintet -- igaz, az ország relatív pozíciója a tagjelöltek körében nem változik majd.
A gazdasági jogok, a gazdasági szabadság és a különböző globális elemzések tanulmányozásakor az rajzolódik ki, hogy Magyarország és Szlovénia gazdasági szerkezete áll a legközelebb a fejlett országokéhoz. Hasonló a kép a demokratizálódási folyamat egészének a vizsgálatakor is, ami nem véletlen párhuzam, mivel az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, a Nemzetközi Valutaalap, a Világbank és a Deutsche Bank értékelései is azt mutatják, hogy azok az országok, amelyeknek sikerült minőségi intézményrendszert kialakítaniuk, sikeresnek bizonyultak a strukturális reformok véghezvitele terén is.
Attól függően, hogy melyik intézet milyen összetevők, statisztikák alapján alakítja ki hasonló elnevezésű indexét, változhat a helyezési rangsor. A kanadai székhelyű Fraser Institute szerint a gazdasági szabadság a tagjelöltek között Magyarországon a legmagasabb fokú, a Heritage Foundation viszont hazánkat Csehország és Szlovénia után csak a harmadik helyre rangsorolja. A magyar korrupció helyzetét a Freedom House kedvezőtlenebbül ítéli meg, mint a Transparency International nemzetközi civil szervezet. A Nemzetközi Valutaalap a jelöltek közül Magyarországot tekinti a leghatékonyabbnak a korrupció elleni harcban.
A gazdasági mutatóknál kedvezőtlenebb a helyzet más területeken. Ha az oktatás vagy a telekommunikáció mutatóit is nézzük, Magyarország a környező országok közé süllyed. A GDP-nek az oktatásra fordított aránya 1997-ben a Világbank adatai szerint Lengyelországban, Észtországban, Lettországban, Szlovéniában, Litvániában, Csehországban és Szlovákiában is magasabb volt, mint Magyarországon, és a KSH 1999-es statisztikái alapján az akkori 4,7 százalékos ráfordítási arány azóta sem javult. Ismert az is, hogy a várható magyar élettartam 3-5 évvel marad el a hasonló cseh, szlovén és szlovák értékektől, de Albániában, Örményországban, sőt Üzbegisztánban is hosszabb élet elé tekinthetnek az újszülöttek, mint nálunk. Nem meglepő az egészségügy vagy az infrastruktúra alapján "kivívott" helyzetünk, amit a tanulmány az uniótól való legnagyobb lemaradásként említ meg. Kevésbé köztudott viszont, hogy a World Economic Forum tavalyi jelentésében első alkalommal tette közzé a környezetvédelmi szabályozás rendszerét vizsgáló mutatóját, s a rangsorban Magyarország Görögország és az összes tagjelölt előtt a 29. helyen áll.
A sokoldalú és részletes összevetésből az az összkép rajzolódik ki, hogy az utóbbi években Magyarország szinte minden rangsorban előrelépett, és a versenyképesség jövőbeli alakulását mérő mutatók tekintetében is előkelő helyen áll. S bár hazánk a fejlettségi mutatói tekintetében elmarad az uniós tagországok többségétől, a dél-európai országokat néhány területen már most is megelőzi, jóllehet azok több éve jelentős közösségi támogatásban részesülnek.
Csaba László közgazdász, egyetemi tanár ugyanakkor úgy véli, hogy a pillanatnyi helyzet már kevésbé rózsás, különösen, ami a többi tagjelölt országgal való összevetést illeti: az uniós bővítés első körébe bekerülhető államok közül Szlovénia, Észt-, Cseh- és Lengyelország is több területen behozta vagy megelőzte Magyarországot. "Most nem vagyunk olyan éltanulók, mint gondoltuk néhány éve, hogy mára lehetünk." Példának hozta fel az egy főre jutó külföldi működőtőke, az infláció vagy a deficit mutatóit, amely területeken a többiek vagy megelőzték Magyarországot, vagy a korábbi biztató kilátások ellenére sem sikerült elmozdulnunk a kedvezőtlen pozíciónkból. A rangsorok gyorsan változnak, a közelmúltból is számos példa emlékeztet arra, hogy az egyszer megszerzett pozíciók nem tartanak az idők végezetéig -- fejtette ki Csaba László.