Nagy az értékelési mozgástér

Leggyakoribb jogsértés az előző évekhez hasonlóan tavaly is a törvény azon rendelkezésének a megsértése volt, amely szerint az eljárás nyertese az, aki az ajánlatkérő részére a pályázati felhívásban meghatározott legalacsonyabb ellenszolgáltatást, vagy a megadott elbírálási szempontok szerint összességében legelőnyösebb ajánlatot tette. Megsértésének gyakori esete, amikor az ajánlatkérő a megadott értékelési szempontoktól eltér, és más elbírálási rendszert alkalmaz, amiről nem tájékoztatta sem felhívásában, sem a dokumentációban a pályázókat. A döntőbizottsági határozatok adatai szerint a elmúlt évben 101 esetben nem a legkedvezőbb ajánlatot hirdették ki nyertesnek.
A jogszabály 1999. őszi módosítása utáni szabályok sem váltak az objektív elbírálás maradéktalan biztosítékává -- derül ki a KT beszámolójából. A törvényi szabályozás értelmében az ajánlatkérői szabadság körébe tartozik annak a kérdésnek az eldöntése, hogy a közbeszerzési jogszabály vonatkozó passzusa szerint a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás vagy az összességében legelőnyösebb ajánlat szempontja alapján kívánja a nyertes pályázatot kiválasztani. Az előbbi szempontja tekintetében a jogi szabályozás egyértelmű. Ennél összetettebb jogértelmezési problémát vet fel azonban az összességében legelőnyösebb ajánlat kiválasztása szerinti értékelés.
Ugyanis a törvény értelmében, ha az ajánlatkérő az összességében legelőnyösebb ajánlatot kívánja kiválasztani, a részvételi felhívásban jogosult, míg az ajánlatiban köteles meghatározni a következőket: egyrészt az összességében legelőnyösebb pályázat megítélésére szolgáló részszempontokat; másrészt az azok súlyát meghatározó szorzószámokat; valamint az ajánlatok részszempontok szerinti tartalmi elemeinek értékelése során adható pontszám alsó és felső határát, mely minden részszempont esetében azonos.
Ez rendkívül tág szabályozás, ami igen nagy mozgásteret enged a kiírói értékelésnek. Ugyanezt a tényt támasztja alá a közbeszerzési törvény másik rendelkezése is. Ez csak annyit tesz kötelezővé az ajánlatkérő számára, hogy a pályázatoknak az elbírálás részszempontjai szerinti tartalmi elemeit a felhívásban meghatározott ponthatárok között értékelje. Nem szabályozza ugyanakkor azt, hogy az összehasonlítandó pályázatok legjobbjának, illetve közülük a legrosszabbnak a megadott ponthatár szélső értékét kell-e hozzárendelni, ezért az ajánlatkérők többnyire a határok között szabadon állapítják meg a pontszámokat. Az eljárás eredményét is befolyásolja az, hogy a ponthatárok közötti tartományt milyen mértékben használják fel a tényleges értékelésnél, azonban erre vonatkozóan a törvény részletes eljárási szabályokat nem tartalmaz. Nem egyértelmű az sem e kérdéskörben, hogy a részszempontokat ugyanazon módszerrel kell-e egységesen értékelni, így ebből fakadóan a kiíró az eltérő módszerek alkalmazásával esetleg "alakíthatja" az értékelés eredményét olyan irányban, hogy az például a korábbi -- ismert -- partner, vagy a "szimpatikus" ajánlattevő javára váljon kedvezővé.
A probléma kiküszöbölése törvénymódosítással érhető el -- véli a KT. Ennek során célszerű olyan pontszámítási szabály megalkotása -- olvasható a beszámolóban --, amely az áron kívül más, matematiakilag egzakt módon mérhető részszempont értékelésére is alkalmas lehet. Annak érdekében, hogy az eljárások nyerteseit az alapelvek szempontjai szerint -- esélyegyenlőség, nyilvánosság, tiszta verseny -- válasszák ki ajánlatkérők, szigorúbb törvényi szabályok megalkotása indokolt.
Az előző évekhez hasonlóan igen magas azoknak az eljárásoknak a száma is, amikor az ajánlatkérő érvénytelen pályázatot érdemben elbírál, adott esetben azt nyilvánítja nyertesnek, és megköti a szerződést. (A döntőbizottsági határozatokban tavaly 68 esetben állapítottak meg érvénytelenséget.) Ez az esélyegyenlőség súlyos sérelmének tekinthető. Érvénytelen pályázat, illetve alkalmatlan ajánlattevő pályázata nem hasonlítható össze érvényes ajánlatokkal.