A hármas volt a nyerőszám a Nobel-díjaknál

Az orvosi és a fizikai Nobel-díjhoz hasonlóan a kémiait is három kutatónak ítélte oda a Svéd Királyi Akadémia. A három kutatóhármasban közös, hogy a többségben vannak az amerikai vagy amerikai intézményekben dolgozók. A díjak átadására az idén csaknem 150, korábban elismert szaktekintély is meghívást kapott, a svéd akadémia ugyanis a kiosztás századik évfordulóját ünnepli. A jubileumi alkalomból változtattak a kihirdetés megszokott menetrendjén is. A szokásoktól eltérően a kémiai díj nyerteseinek neveit nem a fizikaival egy napon, hanem tegnap, külön ceremónia keretében hozták nyilvánosságra.
A kémiai Nobel-díjat az idén William S. Knowles és K. Barry Sharpless amerikai, illetve Rjodzsi Nojori japán kutatók nyerték el. Munkájukkal bebizonyították, hogy lehetséges molekulákat és más anyagokat új jellemzőkkel vegyíteni. A 84 éves -- St. Louisban dolgozó -- Knowles és a 63 éves Rjodzsi Nojori -- a Nagojai Egyetem munkatársa -- megosztva kapta a jelenleg 943 ezer dolláros díj felét. Az összeg másik felét a kaliforniai La Jollában lévő Scripps Kutatóintézetben dolgozó 60 éves Sharpless viheti haza. A díjazott kutatásoknak köszönhetően olyan eljárások jöhetnek létre, melyek új gyógyszerek megjelenését eredményezik. A szakemberek -- többek között -- különböző antibiotikumokra, gyulladáscsökkentőkre és szívgyógyszerkészítményekre várnak.
A fizikai Nobel-díjat két amerikai és egy német, de szintén a tengerentúlon dolgozó kutató kapta az anyag egy teljesen új állapotának létrehozásáért. Az erősen lehűtött gázoknál azonosított állapot a jövőben segíthet a mainál is kisebb méretű elektronikai szerkezetek megalkotásában, gyorsíthat a számítógépek működésén, és minden eddiginél pontosabb mérőműszerek alapja lehet. Eric A. Cornell, Carl E. Wieman és Wolfgang Ketterle még 1995-ben érte el a most díjazott eredményt. A Massachusettsben dolgozó Ketterle olyan mértékben tudta lefagyasztani a gázokat, hogy annak atomjai úgy kezdtek viselkedni, mintha egybeolvadtak volna, vagyis új halmazállapot jött létre. Az ilyen kondenzátum létezésést az indiai Bose és Einstein a húszas években elméletileg már valószínűsítette, de a valóságban csak ekkor sikerült létrehozni. Einstein egyébként még úgy vélte, hogy az állapot bemutatása csaknem lehetetlen. A felfedezés jelentőségét mutatja, hogy a kondenzátum leírása óta világszerte húsznál is több laboratórium kezdett dolgozni a későbbi hasznosítási lehetőségeken. Cornellt meglepte, hogy már hat évvel a felfedezés után Nobel-díjjal jutalmazták munkáját. Mint mondta, az elismerésre számított, de legalább 20 éves várakozás után. Wieman úgy nyilatkozott: a Bose--Einstein-állapot elérésekor jobban izgult, mint a díj odaítélésének hírének hallatán.
Az orvosi Nobel-díjat egy amerikai és két brit kutató kapta meg. A sejtosztódásban tett kiemelkedő kutatási eredményeiktől a szakma nem kevesebbet vár, mint hogy a rák kezelésében új fejezetet nyitnak. Leland H. Hartwell, R. Timothy Hunt és Paul M. Nurse egyaránt azt vizsgálta, hogy a felnőtt emberi testben naponta többmilliárdszor lezajló sejtosztódást hogyan lehet szabályozni. A Nobel-díjasok olyan géneket és fehérjéket fedeztek fel, melyek erre képesek, így nagy reményeket fűznek hozzájuk a káros sejtburjánzás elleni harcban. Hartwell már a hetvenes évek óta ezen a témán dolgozik, és eddig száznál is több ilyen gént azonosított.