A kristálygömbbe nézve
Gondolatban utazzunk el 2012-be. Mi lenne, ha akkor a háztartásainknak 90 százalékában lenne mobil- és csak az egynegyedében vezetékes telefon, viszont legalább a 90 százalékában használnák az internetet? Hogyan sikerült a 2002 óta eltelt tíz évben az elektronikus kommunikáció igénybevételének a lehetőségét ilyen mértékben és a hírközlési szolgáltatások igénybevételének társadalmi hozamát ilyen általánosan biztosítani?
>> Nem csak egy iparág
Nos, az történt, hogy az európai integráció társadalmi vitáiban általánosan elfogadottá vált az a nézet, ami szerint a távközlés nemcsak egy iparág a sok közül, hanem szinte valamennyi iparág egyik nélkülözhetetlen infrastruktúrája és az információs társadalom szolgáltatások egyik hordozója. Emiatt sikerült a társadalmi konszenzussal megalkotott kormányzati hírközlés-politika erőteljes, torzításmentes megvalósítása. Néhány év alatt a szabályozási környezet átlátható, üzleti szempontból kiszámítható változásai és a végrehajtás következetessége jelentősen hozzájárultak az ágazatba történő jelentős értékű befektetési döntésekhez. A gazdasági verseny már évek óta hatékonyan működik, mert a domináns vállalkozások gazdasági erőfölényük okán nem képesek a versenytársaiktól és a vásárlóiktól független üzleti magatartásra, nem érvényesíthetik akadálytalanul az üzleti érdekeiket. Ebben az időben a keresletet gazdaságosan kiszolgáló távközlési szolgáltatók a piacon sikeresek, a nem hatékony társaságok tönkremennek. A lakosság és az intézmények folyamatos ellátása biztosított, mert a szolgáltatások nyújtásának költségeit az árbevétel és az egyetemes szolgáltatás pénzügyi alapja finanszírozza, s ezért még az átmeneti időkben sem marad senki ellátás nélkül. A vállalkozások túlnyomó többsége ekkor már eleve több szolgáltatótól veszi igénybe a szolgáltatásokat, és a szolgáltatási szerződés garantálja a folyamatos ellátást szolgáltatóváltás esetén is. Praktikusan ezzel a néhány vonással felvázolható egy sikeres jövőkép a távközlési ágazat számára. Természetesen nem csak a távközlésről van szó, hiszen az ország versenyképessége, az európai integráció hozama az igazi tét.
Éppen most nem könnyű hinni a vázolt jövőkép megvalósulásában, amikor az internet piaci fejlődésére alapozott vállalatok globális dekonjunktúrája felerősítette a kétkedést az elektronikus gazdasággal szemben. A megvalósuláshoz az alapot az olyan tények adják, mint az elektronikus hírközlő hálózatokon nyújtott szolgáltatások és az alkalmazások igénybe vevői számának egészséges növekedése, az innovációs törekvések sikere, a vállalati felvásárlások stabilizáló hatásai.
A globális pénzpiacok az elmúlt egy-másfél évben elfordultak a nettől és más új távközlési technológiáktól mint biztonságos értékhordozóktól, mert az infrastrukturális beruházásokhoz korábban felvett hitelek megtérülése bizonytalanná vált. Az európai piacokon jelenleg a vállalati hitelek nagysága a növekedési potenciálhoz mérve az egész iparágra bénító hatással van. Nem kétséges, hogy a távközlési társaságok pénzügyi konszolidációjának előrehaladtával a befektetők rövidesen visszaállítják a bizalmat az elektronikus gazdaság iránt.
Az új helyzetben várhatóan nagyobb figyelmet, több erőforrást kap az az innováció, ami az iparágban új piacokat hoz létre. Az elektronikus kereskedelem legnépszerűbb hordozója, a világhálós kereskedelem nagyon sok vállalkozásnak nem hozott sikert, még igazán mély zsebű médiavállalkozás is van az internetvesztesek között, bár e médiavállalkozás nem elektronikus kereskedelmi részei eredményesen gazdálkodnak. A sikertelen üzletrészek eladása után tehát tovább működik a vállalkozás, de most már a sikeres on-line kereskedők stratégiai fenyegetésének árnyékában, azt kockáztatva, hogy kimaradhat egy nélkülözhetetlenné váló piacraviteli mechanizmus előnyeiből. Az elektronikus kereskedelem alkalmazásával ugyanis szinte bármelyik iparág piacraviteli-értékesítési módszere alapvetően megváltoztatható, például a vásárlók elérése és megtartása gazdaságosabbá tehető, vagy új vásárlói rétegek érhetők el.
>> Hasznot hozó netpercek
A távközlési társaságok számára nem kétséges az internet-kereskedelem fejlődésének a haszna, hiszen hálózataikon az üzenetek továbbításához igénybe vett forgalmi percek száma dinamikusan nő. Ugyanakkor a távközlési óriástársaságok eladósodottsága mögött most már nem áll előre tervezhető növekedési ütem, és nincsenek kényelmes haszonrések sem, viszont szinte minden területen sok a versenytárs, és éles a verseny. Az innováció tehát önmagában nem lesz elég a kilábaláshoz.
A távközlési szolgáltatások, pontosabban az igénybe vehető szolgáltatástranzakciók esetében az elektronikus hálózatokon az információt hordozó bitek utaznak. Ezeknek a szolgáltatásoknak önmagukban is van értékük, ám a szolgáltatás értékének forrása az anyagi világgal való kapcsolat. Ilyen anyagi szálak az elektronikus nyilvánossághoz, a hálózaton történő szerződéskötéshez, az elektronikus teljesítéshez és fizetéshez, az adatvédelemhez, az adózáshoz, a szerzői jogokhoz, bűnüldözéshez stb. kapcsolódnak. Emiatt e szolgáltatások nyújtásának és igénybevételének számos alapvető bizalmi és biztonsági vonása is van. Évek kellenek ahhoz, hogy egy-egy új szolgáltatás esetében az igénybevétel elterjedése, a társadalmi diffúzió elérje a gazdasági szempontból ésszerű méretet, s folyamatosan fenntartható üzletet is eredményezzen. Érthető tehát, hogy miért szükségesek az információs társadalom kezdeményezések: az elektronikus szolgáltatások esetében nem a divat követése vagy gyors üzletkötés a siker kulcsa.
>> E-társadalom születik
Az információs társadalom kezdeményezések célja az elektronikus társadalom víziójának valóra váltása, aminek az érdekében az európai kormányzatok már évek óta cselekvési terveket fogadnak el. A 2005-ig terjedő négy évre a magánbefektetések ösztönzését, új munkahelyek létrehozását, a termelékenység növelését, a közszolgáltatások modernizálását, továbbá a mindenki számára nyitott részvétel lehetőségét eredményező gazdasági és jogi szabályozási környezet kialakítását tűzték ki célul. Önmagában is óriási vívmány a mindenki számára elérhető szolgáltatások, az univerzális szolgáltatások tartalmának meghatározása és a megvalósítás finanszírozása. Arról is szólnak a végrehajtásra vonatkozó kormányzati döntések, hogy milyen mértékű társadalmi egyenlőtlenséget és hátrányt kell majd elviselniük például a hálózati nyilvánosságból kimaradóknak.
A hálózati nyilvánosság távközlési hordozója az internets. A világháló az infrastruktúra szerepét tölti be ebben a játszmában, hiszen a funkciója mindössze elektronikus csomagolási technika, s önmagában üzleti értelemben nem profitábilis. Gyakorlati tapasztalat, hogy az internet biteket továbbító képessége és kapacitása ott és annyira értékes, ahol és amennyire a biteket az anyagi világhoz kötő szálakat az igénybe vevők hasznosnak ítélik, és ezért hajlandók a hálózatot is finanszírozni.
Érdekes minta egy angliai, cambridgeshire-i megyei önkormányzat szélessávú hálózata kiépítésének története. A kormányzat szélessávú hírközlési politikájának és programjának egyik, nyolc év alatt 29 millió fontba kerülő projektje olyan szolgáltatásokat épít ki, amelyekkel ebben a megyében minden önkormányzati hivatalt, irodát, iskolát, könyvtárat, továbbá száz közösségi hozzáférési pontot hálózatba köt. Az internet-infrastruktúra építéséhez társul a közszolgáltatások modernizálása, továbbá a helyi lakosság ingyenes interneteléréssel történő ellátása. A törekvés tehát kettős: a lakosság számára fontos és hasznos on-line szolgáltatásként biztosítják a közszolgáltatásokat, és megoldják a finanszírozást.
Az elektronikus társadalom szolgáltatásoknak az elektronikus gazdaság lehet az egyik finanszírozója és haszonélvezője. Ezért van olyan nagy jelentősége a piacgazdaságban az internet önszervező és önszabályozó fejlődési módjának. Nem lenne szerencsés tehát a világháló szabályozására törekedni. Ugyanakkor a szabályozási környezet alapvetően befolyásolja az internet használatának az elterjedését. Kérdések tömege vár válaszra, amely válaszok nem az internet szabályozásához vezetnek, hanem az internet és a rajta keresztül igénybe vehető szolgáltatások használatának elterjedését eredményezik. Szabályozni a piacgazdaság kiépítése, a versenykorlátozó magatartások megelőzése érdekében kívánatos.
Milyen interneten alapuló szolgáltatások, különösen elektronikus kormányzati, távmunka-, távtanulás-szolgáltatások elterjedését támogatná a kormányzat? Miből finanszíroznák a szolgáltatásokat? Mi legyen az árszabályozások célja és módszertana? Milyen hálózati infrastruktúrák befektetéseit bátorítanák? Itt elég csak utalni arra, hogy a hatályos kormányzati hírközlés-politika a liberalizáció jegyében, a piac megnyitásának ígéretével bátorította az új szolgáltatókat új hálózatok kiépítésére. A piac mostanában nem igazolja a beruházások többségét. Ugyanakkor hiba lenne az infrastrukturális ellátás befagyasztása a jelenlegi szinten. A jelenlegi szabályozás kudarca a verseny gyengesége és hiánya, a hiányzó hálózati szerződések, az internetszolgáltatók tömeges vitái. A törvényt és a rendeleteket emiatt módosítani szükséges, de ugyanígy hiba lenne az erőfölényes helyzetű szolgáltatóknak a kötelezettségeik enyhítésével engedményeket tenni, mivel ez megakadályozná a piac fejlődését. Most éppen a vállalati felvásárlások, egyesülések a szereplők számának csökkenéséhez vezetnek. Ez a folyamat vélhetően a gazdasági megerősödésükkel jár.
A módosítandó jogszabályok esetében rövid távon elegendő lehet a jelenlegi alkalmazás gyakorlatát figyelembe venni, és gyorsan megtenni a változtatásokat. Az új törvényi szabályozáshoz a hosszabb távú jövőt meghatározó és mélyrehatóbb következmények okán szükségesek a hatástanulmányok. Sokak szerint a jövőt nem kutatni, hanem kitalálni érdemes. Egyetértek, ne mondjunk le a jövőnk kitalálásáról. Igen, ezenfelül a jogalkotásról szóló törvény szerint az ágazat egészét érintő esetekben kötelező az előrelátást hatástanulmánnyal alátámasztani.
