Nézőközpontú mozgóképtörvény

Több mint nyolc éve készül a filmtörvény, amelynek a filmszakmai kerekasztal által a legutóbbi egy-két évben alaposan kidolgozott változatáról Grunwalsky Ferenc operatőr, a kerekasztal egyik képviselője azt mondja: nem film-, hanem mozgóképtörvényről van szó, hiszen értelmetlen bármiféle reform, ha nem a teljes mozgóképes szakmát helyezik új vágányokra. Az elkészült törvénytervezetben szerepel például, hogy évente 25 mozifilm mellett készüljön körülbelül 50 tévéfilm, tévéjáték és dokumentumfilm is. A televíziók tőlünk nyugatabbra megrendelőként, koprodukciós partnerként is beszállnak a gyártásba, s ezzel folyamatosan munkát adnak a filmes szakmában dolgozóknak.

Grunwalsky Ferenc kiemelte: a mozgóképtörvény része lenne az is, hogy szükség van egy - körülbelül 40 korszerű moziból álló - országos mozihálózat kialakítására és működtetésére. Ennek létrehozása körülbelül 750 millió forintba kerülne. Akkor nem fordulhatna elő az, ami gyakran megtörténik, hogy egy-egy film el se jut vidékre, mert nincs hely, ahol vetíthetnék. Az egész országban körülbelül 30 művészmozi működik, ebből 12 Budapesten. Az is fontos eleme a törvénytervezetnek, hogy szabályozza: egy magyar filmet minimum öt kópiával kell forgalmazni. Gyakran előfordul, hogy egy filmből két kópia készül, így nem csoda, ha csak néhány ezren látják az ilyen mozidarabot.

Sürgető lenne, hogy a filmszakmai kerekasztal és az érintett minisztériumok képviselői minél hamarabb elkezdjék a tárgyalásokat. A jövő évi költségvetés számait ugyan még nem ismerik, ám el kellene kezdeni az elvi egyeztetéseket. Jó volna, ha a pénzügyekhez értő filmes kormánybiztos venné kezébe az ügyeket, hiszen az elviek mellett mégiscsak döntő kérdés, mennyi pénzt kap a filmszakma jövőre. Az igények körülbelül 11 milliárdról szólnak.

Grunwalsky Ferenccel a napokban tartott egyeztetés után Szabó Zoltán országgyűlési képviselő kifejtette: a kormány szándékában áll, hogy minél előbb megszülessen a mozgóképtörvény. Az érintett minisztériumok vezetői azt is elismerik, hogy a filmszakma működéséhez szükséges pénz elosztását a Magyar Mozgókép Közalapítványra kell bízni, s minden filmről a szakmai kuratóriumok döntsenek. Tegyük hozzá: az európai jogharmonizáció miatt is szükség van arra, hogy törvényben rögzítsék: az állam nem lehet közvetlenül filmek megrendelője. Úgy tetszik tehát, a kormányzati akarat megvan, csak a jövő évi költségvetés számait nem ismerik.

Grunwalsky Ferenc emiatt is fontosnak tartaná, ha végre törvényben rögzítenék, a GDP hány százalékát kell a mozgóképiparra fordítani, akkor nem a költségvetési alkunak kiszolgáltatottan működne a szakma. A kerekasztal résztvevői állítják: ha sikerül a teljes szakmát fejleszteni, néhány év múlva garantálható, hogy 1,5-2 millió néző legyen kíváncsi évente magyar filmekre. Márpedig ez a fő cél - véli Szomjas György rendező, a Magyar Filmművészek Szövetségének főtitkára. Mert a tervezet lényege nem egyszerűen az, hogy nagyobb számban szülessenek magyar filmek, hanem hogy a produkciók el is jussanak azokhoz, akiknek készültek: a nézőkhöz.