Törvény - módosítás előtt

Az 1990-es évek elejét Magyarországon technikai fejletlenség, hiánygazdálkodás, állami tulajdonú monopólium jellemezte, amelyet át kellett alakítani a nemzetgazdaságot kiszolgáló, technikailag fejlett, a befektetők számára is vonzó iparággá. (Ez jelentős külföldi tőke bevonásával 1993-1998 között megtörtént.) Európában viszont tulajdoni struktúrájukban állami részvétellel működő, de a piaci igényeket teljeskörűen kielégítő, technikailag fejlett távközlési szolgáltatók működtek. Ezért az 1998-ra ütemezett liberalizáció, amelyet a szabályozás az új piacra lépők segítésével kívánt élénkíteni, bizonyos mértékig a szabályozók gazdasági (tulajdonosi) önkorlátozásának számított.

Az EU-országok szabályozási fejlődése a liberalizáció bevezetésével nem fejeződött be, hiszen 1999-ben hozzáfogtak a teljes szabályozás felülvizsgálatához (Review, 1999), amely folyamat 2002-ben fejeződött be. A felülvizsgálat időközben annál is aktuálisabbá vált, mint gondolták, mivel az ágazatot - az előrejelzésekkel ellentétben - minden eddiginél kedvezőtlenebb gazdasági hatások érték, és 2000-től kezdődően a recesszió alaposan megtépázta azt. A "legnagyobbak" jövedelemtermelő képessége is csökkent, és egyes neves cégek kritikus (csőd közeli) helyzetbe kerültek. Ma az iparágnak mintegy 2000 milliárd dollár befektetési vesztesége, továbbá 700 milliárd dollár adóssága van.

A drága vállalatfelvásárlások, az UMTS és az általános gazdasági recessziós folyamatok eredményeként bekövetkezett részvényárfolyamok -esések miatt egyes nagy szolgáltatók csőd közeli helyzetbe kerültek. (Voltak olyan esetek is, ahol az államnak mint tulajdonosnak vagy szabályozónak operatív módon kellett a folyamatokba beavatkoznia.) Az alábbi számok szemléltetik a helyzetet: a BT adóssága 21,3 milliárd, a Telefónica adósságállománya 25,8 milliárd euró.

A távközlési piac magyarországi szereplőinek európai tulajdonosai ma szinte kivétel nélkül válsággal küzdenek, legtöbbjük már az elmúlt évben áruba bocsátotta magyarországi érdekeltségét. Stratégiai, szakmai befektető nincs a láthatáron, de ugyanez mondható el a pénzügyi befektetőkről is.

A hazai - 1993-as szabályozás - már előrevetítette az ezredfordulós liberalizációs várakozásokat, hiszen a korabeli koncessziós szerződésekből tudni lehetett, hogy az állam csak 2001-ig ad a közcélú távbeszélő-szolgáltatás piacán egyedüli szolgáltatási jogot meghatározott területeken a Matáv Rt. részére.

Az EU-csatlakozáshoz is nélkülözhetetlen új hírközlési törvény előkészítését ezért igen körültekintően kellett elvégezni, mivel az 1999-2000-ből származó gazdasági előrejelzések és elemzések arra utaltak, hogy az egységesülő hírközlési piac a liberalizáció következtében az eddiginél is dinamikusabbá válik, és az eddig elkülönült területek összekapcsolása pótlólagos növekedési forrásokat hoz mozgásba. A törvénytől azt a hatást várták, hogy a nemzetgazdaságra prognosztizált évi átlagos 5 százalékos GDP-növekedéssel szemben az egységesülő hírközlési piac kétszer ilyen ütemben bővül. A korabeli elemzések kimutatták, hogy a törvényjavaslat-tervezet nemcsak a szűkebben-tágabban értelmezett hírközlési ágazat teljesítményét növeli, hanem fokozza a szolgáltatók, felhasználók, berendezésgyártók, hálózatlétesítők fejlődését is, az informatikai szolgáltatások elterjedése pedig lehetővé teszi a nemzetközi versenyképesség növelését és a külföldi piacra jutást.

Ezek a várakozások azonban nem teljesültek. A hírközlésről szóló 2001. évi XL. törvény (hktv.) - néhány rendelkezését kivéve - 2001. december 23-án lépett hatályba. A jogszabály - egyetlen szolgáltatás kivételével - liberalizált piaci körülményeket teremtett. A hktv. hatálybalépésével egyidejűleg megjelent néhány, a törvény működése szempontjából elengedhetetlenül szükséges végrehajtási jogszabály. Ezek segítségével lehetett előkészíteni például azokat a referenciaajánlatokat, amelyeket a jelentős piaci erővel rendelkező (JPE) szolgáltatóknak a szektor egyéb szereplői számára hatósági egyeztetési és jóváhagyási folyamat eredményeként lehet ajánlania. A Matáv által elkészített előfizetői hurok átengedésére szóló referenciaajánlat (RUO) március 1-jétől, az összekapcsolási referenciaajánlat augusztus 1-jétől alkalmazható. Tekintettel arra, hogy a hktv. és meglévő végrehajtási jogszabályai még nagyon frissek, sok törvény még el sem készült, nem lehet arra nézve felelősen nyilatkozni, hogy a szabályozás elérte-e a kívánt hatást. Abban az esetben, ha a szabályozás teljeskörűen rendelkezésre állna, még mindig nem lehetne a gyakorlati tapasztalatokat mérlegre tenni, mert nem volt kellő idő a szabályozás hatásainak elemzésére.

Ha ez az elemzés rendelkezésre állna, ismét további kérdéseket kellene megválaszolni. Vajon a szabályozás lehet-e az oka annak, hogy nincs megfelelő verseny, ennek hiányában nem csökkennek a végfelhasználói árak, vagy a nemzetközi és hazai piaci-gazdasági folyamatok okozzák-e mindezt? Nem kellene-e inkább ismételt körültekintő elemzéssel új hírközlési politikát és stratégiát készíteni, figyelemmel az EU új szabályozáscsomagjára is?

Mindezeken a dilemmákon túl azt is meg kell állapítani, hogy túlzott és indokolatlan reményeket keltő volt a hazai liberalizációt bevezető és drasztikus árcsökkenést ígérő kommunikáció is. A kisfogyasztói áraknál, amelyeknél a távbeszélő-szolgáltatások előfizetői és az internetszolgáltatás hozzáférési árainak jelentős csökkentését ígérték, nem számoltak azzal, hogy a hazai árkiegyenlítést a szabályozás 1995-től folyamatosan végrehajtotta, és a hazai távbeszélődíjak - a belföldi távolságiak és a nemzetköziek - jelenleg az európai átlag alatt vannak. (Ez utóbbiak lehetnek azok a területek, ahol az új piacra lépők versenyt generálva csökkenthetik az árakat jobb ajánlataikkal.)

Ismert, hogy a kormányzat a hktv. átfogó revíziójára készül, ezért szeptember közepén kibocsátotta - a mintegy 140 pontból álló - tézisgyűjteményét. A 140 pontba foglalt tézisszerű javaslatsor tényleges törvényszövegben egy új, önálló posta- és egy teljesen új távközlési törvényt takar.

A téziseket a szakma most vizsgálja, elemzi. Annak első olvasata alapján ma még nem világosak a stratégiai célok, a prioritások, a szabályozás eszközrendszere és sok javaslat megvalósításának módja sem.

A szakma egyetért abban, hogy a hktv. születésének pillanatában is magában hordozott néhány olyan megoldatlan problémát, amelyek az alkalmazása során sem tűntek el. Sok helyen tartalmaz a törvényszöveg helytelen terminológiát, végigvezetetlen rendelkezéseket. Nem segíti az alkalmazókat az egyes rendelkezések között felismerhető ellentmondás, nem szólva a törvény és a végrehajtási jogszabályok között fennálló ellentmondásokról. Sok olyan érzékeny terület is található a hktv.-ben, amelyek azért sem értékelhetők ma objektíven, mert a szabályozás nem fejeződött be. Lásd az összekapcsolási szerződések új díjrendszerét, az egyetemes szolgáltatások finanszírozását, az alap működését.

Mindez azért nem indokolja azt, hogy pontos hatáselemzések és ezekre épülő hírközlés-politikai célok nélkül két új törvény előkészítése és az azok hatálybalépésére való várakozás elbizonytalanítsa a piaci szereplőket (az esetleges befektetni szándékozókat) és felhasználókat.

A Matáv a verseny híve, hiszen - a távbeszélő-szolgáltatást kivéve - ebben eddig is szerzett tapasztalatokat. A Matáv átfogó stratégiai jövőképet alakított ki, melynek keretében új életet kezd a vezetékes üzletágban, a szélessávú szolgáltatások elterjesztésével és megújuló marketingtevékenységével. A társaság ezekkel összhangban ésszerűen csökkenti költségeit, tervszerű szerkezetátalakítást hajtott végre.

A tervezéshez és a stabil piaci szolgáltatóként való megbízható működéshez azonban arra számít, hogy tervezhető, normatív és átlátható szabályozáshoz kell igazodnia, amelyre üzletpolitikáját és preferenciarendszerét a nemzetgazdaság igényeihez és az állami prioritásokhoz igazíthatja.