Bolyongó szállítmányok, elszálló költségek: brutális a közel-keleti válság hatása
Az iráni konfliktus nyomán gyakorlatilag lezárt Hormuzi-szoros példátlan zavarokat okozott az olaj, a földgáz és egyéb áruk kereskedelmében, a szállítmányok érkezési idejében. Erre az egyik példa az építőiparban használt szabványos fagerendák esete, amelyeket jellemzően Európából, Ausztriából szereztek be, majd Dubaj Dzsebel Ali kikötőjébe szállították február 28. előtt, ahol kisebb hajókra rakták át, és mintegy 45 nap alatt jutottak el Katar Hamad kikötőjébe. Ezt a szállítási láncot törte meg az iráni háború kirobbanása. A faáruk mellett lényegében minden terméknél áremelkedéssel találkozni a térség országaiban – írja az Origo.
Késnek és drágulnak a szállítmányok
A lap arról ír, hogy súlyos zavarok mutatkoznak a faáru nagy volumenű közel-keleti szállításai körül. Például egy katari építőanyag-beszállító arról számolt be, hogy amikor február 28-án amerikai–izraeli légicsapások érték Iránt, és ezzel a közel-keleti konfliktus új szakaszba lépett, éppen 17 konténer fehérfa volt úton hozzá. Egy-egy konténer körülbelül 2850 darab osztrák lucfenyő gerendát tartalmaz, nagyjából 15 ezer euró (mintegy 5,5 millió forint) értékben. Azaz a 17 konténeres szállítmány értéke nagyjából 94 millió forintnak felel meg.
A rakomány a horvátországi Rijeka kikötőjéből indult, ám ahelyett, hogy Dzsebel Ali felé vette volna az irányt, az Egyesült Arab Emírségek keleti partján fekvő Khor Fakkanba irányították át a hajót, elkerülve a Hormuzi-szoroson való áthaladást. Innen a fát teherautókkal Abu-Dzabiba szállították, majd ismét hajóra rakták, amely Dohába indult.
A kerülőút konténerenként átlagosan mintegy 3600 dolláros felárat jelentett – egyes szállítmányozók akár 5000 dollárt is kértek –, ami több mint háromszorosa az Európa és Katar közötti normál szállítási költségnek.
A szállítmány mindezek ellenére még nem érkezett meg Katarba, és várhatóan további egy-két hónapba telik, mire megérkezik.
Ez csak egyetlen példa az elmúlt hetek szállítási zavaraiból, melyek egyik következménye mindig az: emelkednek az építőipari költségek azért, mert a Hormuzi-szoroson való biztonságos áthaladás nincs biztosítva.
A Hormuzi-szorosnak van persze alternatívája, például a szaúd-arábiai Dzsidda vörös-tengeri kikötőjén keresztüli szállítás. Ám ez magasabb tengeri díjakat és mintegy 1500 kilométeres szárazföldi fuvarozást jelentene az Arab-félszigeten át Katarig.
Eközben más ellátási láncok is hasonló zavarokkal küzdenek:
- A konfliktus előtt a Geodis logisztikai vállalat például négy nap alatt juttatott volna el gyógyszereket az Egyesült Királyságból Dubajba légi úton. Most ugyanez az útvonal – szárazföldi és tengeri szakaszokkal – mintegy 40 napig tart.
- Egy Indiából Dubajba tartó hagymaszállítmány esetében a korábbi egyhetes út háromhetesre nőtt, miközben a költségek megduplázódtak.
A szállítási láncok zavarai nem csak az építőanyagok terén érezhetők, így nem meglepő, hogy a fogyasztói árak emelkednek a térségben.
Február vége óta a térség egyes részein az élelmiszerek, személyes higiéniai termékek és ipari alapanyagok ára már 5-10 százalékkal emelkedett, és további drágulás várható, ha a szállítási zavarok fennmaradnak.
A válság eltérően érinti a térség egyes országait. Dubaj és az Egyesült Arab Emírségek azért van némileg jobb helyzetben, mivel rendelkeznek a Perzsa-öblön kívül, az Arab-tenger partján fekvő kikötőkkel, például Fudzsairával és Khor Fakkannal. A térség más országai – különösen Katar, Bahrein és Kuvait – sokkal kiszolgáltatottabbak, mivel nagymértékben függenek a Hormuzi-szorostól és a Perzsa-öböl kikötőitől.
További részletek az Origo cikkében olvashatók.
