A mecseki szénbánya váratlan módon tér vissza: ilyen erőműről talán még nem is hallottunk

Egy olyan beruházást vizsgált a Veolia Magyarország, amely a társaság saját üzleti érdekein felül az ország energiagazdálkodását is nagyban segítheti. A Világgazdaság értesülése szerint a társaság egy szivattyús-tározós erőmű (SZET) létesítését mérlegeli a rekultiválás alatti, bő tíz éve felhagyott Pécs-Vasas feketeszén-bánya területén. Ezt megerősíti, hogy a Veolia 2024-es éves jelentésében valóban szerepel egy 44,5 millió forintos tétel a Pécs-Vasas tározós vízerőmű megvalósíthatósági tanulmánya kapcsán. Úgy tudjuk, ez a tanulmány már el is készült.

Lapunk érdeklődésére a társaság közölte: „A Veolia Energia Magyarország Zrt., mint a magyar energetikai szektor egyik fontos szereplője számos projekt lehetőségét vizsgálja. Ezen belül vizsgálja víztározós erőművek létesítésének lehetőségét is több helyszínen. Konkrét projektekről azonban még nem áll módunkban beszámolni.”

Mivel a válasz több erőmű lehetséges helyszínére utal, a Veolia erőműveinek telephelyei (Budapest, Ajka, Debrecen, Dorog, Nyíregyháza, Gönyű és Pécs) alapján, feltételezhetünk még bakonyi vagy pilisi vizsgálódásokat is.

Vonzó helyszínek estek ki a rostán

Mindazonáltal néhány dolog máris látható az esetleges Pécs-Vasas projekt kapcsán. Például, hogy mivel bányaterületről van szó, az erőmű miatt már nem kell újra érdemben beavatkozni a természetbe, ami megkönnyítheti a környezetvédelmi engedélyezést. Ez azért fontos, mert, mint emlékezetes, egy SZET számára sok éve a Dunakanyarban lévő Prédikálószéken kiszemelt terület éppen a környezetvédelmi aggályok miatt került le a terítékről. 

A közelmúltban (meg nem erősített értesülésünk szerint) hasonló okból nem folytatódhattak az MVM által a Mátrában, illetve a Bükkben tervezett, több mint százmilliárd forintos beruházást igénylő szivattyús erőmű építésének előkészületei.

Persze, a természet megóvása, a felhagyott bánya rekultiválása a Pécs-Vasas bánya kapcsán is szempont, de törvényi kötelesség is. E munka több éve tart, és további éveket vesz igénybe. A nagy időigényt a feladat költséges volta mellett az magyarázza, hogy „egyeztetni kell magával a természettel” is: mindenekelőtt meg kell várni, hogy újra a tervezett szintig megteljenek vízzel azok a föld alatti üregek, amelyekből a vizet a bányászat miatt éveken át kiszivattyúzzák. 

Közben lassan a természet is újra birtokba veszi a hajdani külszíni fejtés lépcsőit. Itt-ott már kisebb növények, fák takarják el a föld történetébe betekintést engedő, bár sokak által csak tájsebnek látott rétegeket. (Mindazonáltal úgy tudjuk, hogy a tájrendezés során majd meg kell szabadulni a megtelepedett, de nem őshonos fáktól is.) Az Egyesült Államokban is épp most vizsgálják a felhagyott szénbányák SZET-célú újrahasznosítását.

A mecseki szénbányászat felszámolása az ezredforduló tájára esik, de a pécs-vasasi bányát a lakossági igények kielégítése miatt 2014-ben újranyitották. Szene a következő évben már a piacon is volt, a termelési engedély öt évre és 15 ezer tonnára szólt. A lehetőséget azonban nem használta ki a bányatulajdonos, mert – úgy tudjuk – a kereslet elmaradt a várttól.

Szivattyús erőműveket vár a magyar energiarendszer

Az esetleges mecseki projekt értékes eleme lehet Magyarország energiagazdálkodásának. Egy szivattyús-tározós erőmű ugyanis lényegében egy energiatároló, energiatárolókra pedig nagy szükség van a villamosenergia-rendszer (VER) egyensúlyban tartásához. Ráadásul a hazai VER egyensúlya csak nagy költségek árán tartható meg a hatalmas, ingadozva és nehezen tervezhetően termelő naperőműpark miatt. Nem véletlenül hangsúlyozza az uniós jóváhagyással bíró és tavaly frissített Nemzeti Klíma- és Energiaterv is a SZET-ek létesítésének szükségességét. Mint abban olvasható: 

hiszen egyrészt egy bevált, Európában százéves múltra visszatekintő technológia, mely Magyarországon is hatékonyan alkalmazható. Másrészt a ma ismert technológiák közül ez az egyik legkörnyezetbarátabb megoldás.”

Csakhogy hiányzanak a nagyon magas hegyek

Működési elvéből adódóan egy SZET annál nagyobb teljesítményű, minél nagyobb szintkülönbségekkel létesítik a két fő egységét. Úgy működik ugyanis, hogy egy tóból az éppen felesleges energiával vizet szivattyúznak fel egy jóval feljebb lévőbe, amely a Pécs-Vasas esetében a külszíni fejtés tetején lenne. Az energiát pedig akkor nyerik vissza, amikor a felső tó vizét leengedik egy turbinán keresztül az alsóba. Magyarországon kevés erre alkalmas helyszín van, részben, mert

• nincsenek a szomszédos országokéhoz hasonlóan magas hegyek,
• ráadásul, ahol vannak, ott erősek a környezetvédelmi ellenérvek.

Ugyanakkor megoldás lehet egy szomszédos országgal való együttműködés. Ez viszont kockázatot is hordoz az országok idővel esetleg eltávolodó érdekei miatt. Erre fájdalmas példa az energiatermelési és vízgazdálkodási célú Bős–agymaros projekt 1989-es befuccsolása. Az Energiaügyi Minisztériuma tavaly ugyan új megközelítésben megkísérelte rendezni az ügyet, amire volt is nyitottság a szlovák oldalon. Tavaly júliusban még négy pontban ígérkezett megállapodás, de a történet nem folytatódott.

Újabb nekifutás Szlovákiával?

A közelmúltban mégis egy új, magyar–szlovák kezdeményezésről lehetett olvasni egy szivattyús erőmű kapcsán. A szlovák fél az Ipoly felső szakasza, Málnapatak (Málinec) és Látky települések közelében létesítene egy SZET-et. Az 1970-es évek óta formálódó terv azonban szintén környezetvédelmi szempontok miatt kap rendre erős ellenszelet. Például kevesen üdvözlik, hogy a létesítmény miatt néhány települést el kellene árasztani. A Válasz Online iparági forrása szerint a magyar és a szlovák fél egyeztetett arról, hogy a tároló kapacitásának egy részéhez a magyarországi hálózat is hozzáférhetne. Bár az írás megjelenése óta a korábbi ellenzék készül kormányt alakítani Magyarországon, a lap által említett egyeztetések akár folytatódnak is, akár még a bősi rendezés ügye is terítékre kerülhet.