Korszerű tüdőrák-terápiák
A magyar lakosság egészségi állapota közismerten nem éri el azt a szintet, amit az ország kulturális és gazdasági teljesítményeinek az ismeretében joggal elvárhatnánk. Egy év múlva csatlakozunk az Európai Unióhoz, s az ország polgárai, de a nemzetközösség tagjai is joggal remélik azt, hogy kedvező irányban és határozottan változnak meg a jelenleg még elégtelen demográfiai mutatók, a meghatározó megbetegedések epidemiológiai adatai.
A halálozás alakulásáért elsősorban két betegségcsoport a felelős, a kardiovaszkuláris és a daganatos megbetegedések. 2000-ben 135 601 ember halt meg Magyarországon. A KSH adatai szerint közülük 33 168-an haltak meg valamilyen daganatos megbetegedés miatt. Ezek között vezető szerepe van a tüdőráknak. Az összes daganatos halálozás 23 százaléka volt a tüdőrák. Különösen aggasztó az a tény, hogy a tüdőrákban elhunyt betegek meghatározó hányada a még aktív,
fiatal, 50-65 éves korosztályból kerül ki.
A tüdőrák vezető szerepe a daganatos betegségek között világjelenség. Ráadásul ez a betegség ma még a kevésbé gyógyíthatóak közé tartozik. 1990-ben egymillió, 2000-ben már 1,3 millió új beteget regisztráltak, ami az öszszes újonnan felfedezett daganatos betegség 12,8 százaléka volt. Ugyanakkor az abban az esztendőben meghalt daganatos betegeknek a 17,8 százaléka szenvedett tüdőrákban. A megbetegedések számának az emelkedése elsősorban a volt szocialista országokra - így hazánkra - és a fejlődő államokra jellemző.
Az Európai Unió országaiban az újonnan felfedezett daganatos megbetegedések 21 és a daganatos halálozás 29 százalékáért felelős a tüdőrák a férfiak körében.
Magyarországon 7800 ember halála róható a tüdőrák számlájára. Jelenleg az adatvédelmi jogszabály túl merev értelmezése miatt nem ismerheti meg még a szakma sem az évenkénti megbetegedések pontos számát. A nemzeti rákregiszter 2001-ben mintegy 9800 új megbetegedést regisztrált, ugyanakkor a tüdőgyógyászati hálózat évtizedek óta működő adatbázisa csak 6250 esetről tud. Az igazság - a meghaltak pontos számának az ismeretében - valahol a kettő között lehet. Ennek alapján az új tüdőrákos megbetegedések száma Magyarországon 8000 lehet.
A tüdőrák kialakulásáért megkérdőjelezhetetlenül a dohányzás tehető felelőssé. Bár nyilvánvalóan szerepet játszik a betegség kialakulásában a környezetszennyezés más formája, a közlekedés, a korszerűtlen ipar is. Az új betegek 90-95 százaléka vagy aktuálisan, vagy régebben rendszeresen dohányzik, vagy dohányzott. Az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában, ahol már a hatvanas-hetvenes évek óta nagy és sikeres erőfeszítéseket tettek a dohányzás visszaszorításának az érdekében, a nyolcvanas évek végére már sikerült elérni a tüdőrákos megbetegedések számának a csökkenését. Ezzel szemben a kelet-európai országokban s így Magyarországon is csak a legutóbbi években kezdtünk el összehangoltan fellépni a dohányzás csökkentéséért. Ebből is prognosztizálható, hogy az új tüdőrákos esetek számának a csökkenése csak 15-20 év elteltével várható.
Sajnos még rosszabb a helyzet a fejlődő országokban, elsősorban Kínában és Indiában, ahová éppen napjainkban települnek a multinacionális dohányipari cégek, s még éveken keresztül várható a fogyasztás növekedése. Jellemző a dohánylobbi erejére és cinizmusára, hogy amíg az egyik oldalon egyértelműen bizonyított a dohányzás egészségkárosító hatása, addig a másikon a Forma-1-es autós cirkusz első embere, Bernie Ecclestone a dohányreklámok megtiltása miatt elítélően nyilatkozik az osztrák egészségügyi miniszterről. Sajnos az ellentmondások Magyarországra is jellemzőek. Az egészségügyi tárca - kormányzattól függetlenül - évek óta igyekszik elérni a dohányzás csökkentését, s ennek érdekében jogszabályokat készített elő, illetve népegészségügyi programjaiban is kiemelt jelentőséget tulajdonított a kérdésnek. Más kormányzati erők ugyanakkor ennek az ellenkezőjéért lobbiznak. Mivel magyarázható ugyanis az, hogy Magyarország az uniós csatlakozást előkészítő tárgyalásokon deregulációt kért a dohánytermékek belső adótartalmát illetően, vagyis a cigaretták árának alacsonyabb szinten tartásáért, s ennek eredményeképpen a nagyobb fogyasztás mellett foglalt állást?
Ebbe a körbe tartozik az a méltatlan vita is, ami a gazdasági minisztérium és a civil szervezetek között zajlik napjainkban. A nemdohányzók védelméről 1999-ben megalkotott jogszabály rendelkezik arról, hogy közterületen nem lehet dohányreklámokat kitenni. A vita arról szól, hogy az üzletek kirakata közterületnek számít-e, így ott lehet-e reklámozni cigarettát. Sajnos még a minisztérium tisztviselői sem mentesek a cinizmustól, amikor a dohányreklámok, a dohánylobbi érdekeit védik a dohánytermékek reklámozását közvetve elősegítő állásfoglalásukkal.
A tüdőrákos megbetegedések számának a csökkenése tehát csak a 2020-as évektől várható hazánkban. Hogyan érhetjük el azt, hogy ennek ellenére már az elkövetkező években csökkenjen a betegségben elhunytak száma?
Sajnos a tüdőrák ma még világszerte a kevésbé gyógyítható megbetegedések közé tartozik. Az elmúlt negyven év alatt alig sikerült előrelépni a gyógykezelés terén. Különböző nemzetközi adatok ismertek, de abban alig térnek el, hogy az újonnan felfedezett betegeknek csupán a 7-14 százaléka élhet öt év elteltével is. A gyógyulás reményét ma még csak az időben felfedezett esetekben elvégzett gyökeres operáció jelentheti. Azonban a sikeres műtétet követően is a betegeknek csak a fele él öt évnél tovább,
vagyis tekinthető majd gyógyultnak. Azokban az esetekben, amikor valamilyen okból nem lehetséges operáció, a betegeknek kevesebb mint 5 százaléka éri meg az öt évet. A cél tehát az lenne, ha már nem realitás az új megbetegedések számának a közeli csökkenése, hogy minél több, tüdőrákban szenvedő embert lehessen jó reményekkel megoperálni. Ennek feltétele a betegségnek minél koraibb stádiumban történő felfedezése.
Ezért minden szakmai vita ellenére szorgalmazni kell a tüdőrák szempontjából nagy kockázattal bíró negyvenévesnél idősebb és rendszeresen dohányzó lakosság körében a tüdőszűrések végzését. Még a mi sokat szapult hagyományos röntgeneszközeinkkel történő tüdőszűrésünk is sok emberen segíthet! Ezt támasztja alá az, hogy amíg a tüdőszűréssel kiemelt betegek 32 százalékát lehetett megoperálni 2000-ben, addig a panaszok miatt felfedezett esetekben ez az arány csak 14 százalék volt. Ez a 32 százalék 650 betegnek jelenthette a gyógyulás reményét. Azoknak a betegeknek, akiket valamilyen okból nem lehet megoperálni, a kemoterápia (gyógyszeres kezelés), a radioterápia (sugárkezelés), vagy a kettő kombinációja jelenthet reményt. Miért forszírozzuk ezeket a költséges kezelési módokat, ha az így kezelt betegeknek kevesebb mint 5 százaléka éri csak meg az elkövetkező öt évet? Először is azért, mert ki mondja meg azt, hogy ki lesz az a beteg, akinél a legjobban reagál a betegség a kezelésekre, és a legjobb, legtartósabb gyógyhatást érjük el? Másrészt azoknak a betegeknek is hónapokkal, évekkel hosszabbodhat meg a jó közérzetben, élvezhetően, értelmesen élhető élete, akik végül is nem gyógyultak meg. Ezek az emberek rendkívül nagy élni akarásról tesznek tanúbizonyságot, s ehhez ad további objektív és szubjektív segítséget a kezelés.
A tüdőrák kezelését illetően Magyarországon is van lehetőségünk a legkorszerűbbnek tekinthető készítmények alkalmazására. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár a legkülönbözőbb finanszírozási technikák segítségével biztosítja a gyógyszereket. Ez különösen a tüdőrákban szenvedő betegek 80 százalékát kitevő ún. nem kissejtes tüdőrákok esetén jelent komoly költséget a pénztárnak. A betegek természetesen ingyen juthatnak hozzá a kezelésekhez. Első választandó kezelésként a gemcitabine és paclitaxel hatóanyagú készítményekhez, illetve azoknál a betegeknél, ahol ezek a készítmények hatástalannak bizonyultak, a docetaxelhez. Külön szakmai bizottság jelent garanciát arra, hogy valóban a rászorulókhoz jussanak el a költséges szerek. Legújabban az Országos Gyógyszerészeti Intézet által első vonalbeli szerként is engedélyezett docetaxel is választható, melynek sugárkezeléssel egy időben történő alkalmazásától is jó eredményeket várhatunk. Ezek említésekor azonban nagyon józannak kell lennünk, s nem szabad abba a hibába esnünk, mint sok beteg és orvos, akik a "csodaszerektől" várják a rákbetegségek gyógyítását.
Sajnos tudomásul kell venni, hogy nincsenek csodaszereink. Vannak ugyanakkor sokéves, évtizedes munkával megalkotott és korrekt módon kipróbált gyógyszereink, amelyek segíthetnek. A rákbetegségek kezelésében, s a tüdőrák különösen ilyen, a legkisebb eredménynek is nagyon örülni kell. A sugárkezelés fontossága megkérdőjelezhetetlen a tüdőrák esetében. A gyógyszeres kezeléssel kombináltan, vagy néha önmagában is a betegség javulását, hosszú ideig tartó tünetmentességet érhetünk el vele. Sajnos a fővárosban elégtelen a tüdőrákbetegek számára a sugárforrások kapacitása. Sokszor csak nehézkes szervezéssel és szállítással oldható meg a betegeknek a sugárforráshoz juttatása. Hoszszú az előjegyzési idő, fáradságos a szállítási procedúra. Előrelépést az jelentene, ha a tüdőgyógyászok, onkoradiológusok, onkológusok és mellkassebészek együttműködésével egy a XXI. század igényeit is kielégítő onkopulmonológiai centrum létesülhet-ne a nagyszámú, s ahogy arra
korábban utaltam, még évtizedekig rászoruló tüdőrákos betegek számára.
