Közel 1,5 millió a végállapotú vesebeteg

A világ vesebetegeiről szóló tavalyi statisztikák és elemzések néhány hónap múlva látnak napvilágot. Mégis, úgy látjuk, hogy a 2001-es nemzetközi adatok öszszevetése a 2002-es hazai helyzettel érdekes és elgondolkodtató összefüggésekre világít rá. A vesepótló kezelésnek három fajtája ismert, ezek: a hemodialízis, a peritoneális dialízis (CAPD), a transzplantáció.

Szembeötlő, hogy a beruházást nem igénylő, a betegeknek lényegesen nagyobb szabadságot biztosító peritoneális (hasi) dialízis (CAPD) tekintetében hazánk elmarad a világátlagtól, bár az utóbbi két évben ez is igen szépen fejlődött.

Ugyancsak érdekes az 1 millió lakosra jutó dialízises kezelésben részesülők arányának (prevalenciájának) vizsgálata, amely világszerte meglehetősen eltérő képet mutat.

Magyarországon 2002-ben az 1 millió lakosra eső dializáltak száma 416 volt, amely az európai átlaghoz áll a legközelebb. Az elmúlt 12 év dinamikus hazai beruházásainak eredményeként ma már elmondhatjuk, hogy Magyarország a vesepótló kezelésben részesülők prevalenciáját tekintve felzárkózott Európa középmezőnyéhez.

Tény, hogy az Európai Unióban, az USA-ban és Japánban, vagyis az összes dializált beteg csaknem 60 százalékát kezelő országokban évente átlagosan 5-6, a világ többi államában pedig 10 százalékkal nő a kezelésre szorulók száma.

Az erőteljes növekedés hátterében leggyakrabban az időskori veseelégtelenség kialakulása húzódik meg, emelkedik a dializáltak átlagéletkora, általában nagyobb időtávot ölel fel a dialíziskezelés, köszönhetően az egyre korszerűbb technikáknak (kezelési módok és eljárások, a műveseszűrők korszerűsödése), amelyek meghosszabbítják a betegek életét. A fejlődés ellenére is donorhiány van, emiatt a hosszú távon egyébként olcsóbb veseátültetések (transzplantációk) száma évek óta stagnál. Ellentétben a 80-as évek gyakorlatával, ma már minden rászoruló beteg kortól és alapbetegségtől függetlenül művesekezelésre kerül, mind több, ún. sokszervi betegségben szenvedő pácienst küldenek dialízises kezelésre.

A nemzetközi előrejelzések azt mutatják, hogy a következő években a krónikus és a végállapotú veseelégtelenség kialakulásának hátterében 26 százalékban a magas vérnyomás, 42 százalékban pedig a cukorbetegség áll majd.

A prognózisok szerint 2005-re a jelenlegi 1,5 millióval szemben közel 2, 2010-re pedig 2,5 millió vesepótló kezelésre szoruló betegről kell gondoskodni világszerte. Természetesen ez a szám még ennél is jóval nagyobb lehet, ha a "sötét lovak" (pl. Kína, India) - ahol a jelenlegi prevalencia még a 30 művesebeteg/millió lakost sem éri el - megindulnak.

Kétségtelen, hogy éves költségeit tekintve a dialízises kezelés az öt legdrágább egészségügyi szolgáltatás egyike. Ugyanakkor vitathatatlan, hogy olyan sajátos, folyamatos életben tartó/életmentő beavatkozásról van szó, amely mással nem pótolható, tehát a kezelésre szorulókról alternatíva híján mindenképpen gondoskodni kell.

Az Európai Unión belül a vesepótló kezelésben részesülők arányának eltérő növekedését szociális, társadalmi, kulturális és egyéb tényezők is befolyásolják, azonban a kelet-közép-európai országoknál jól kimutatható öszszefüggés érzékelhető az egy főre jutó nemzeti jövedelem (GDP), illetve annak vásárlóereje (vásárlóerő-paritás, PPP) és a vesepótló kezelésben részesülők prevalenciája között.

A világ mintegy 1,5 millió vesepótló kezelésben részesülő betegéről az adott ország egészségügye gondoskodik. A dialízis-szolgáltatások (hemodialízis, illetve peritoneális dialízis) kb. 30 százalékát magánszolgáltatók, 70 százalékát az állami intézmények végzik.

Magyarországon 1989-ben indult meg az első privát, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által finanszírozott dialízisközpont. A fejlődés eredményeként ma már három magánszolgáltató (Fresenius Medical Care, EuroCare Magyarország Rt., Gambro Kft.) látja el a dialízisre szoruló betegek 90 százalékát.

A három magáncég 1990-től összesen 12 milliárd forintot fordított új dialízisközpontok építésére, a meglévők korszerűsítésére.

A fejlesztések eredményeként az 54 felnőtt- és 4 gyermekellátást végző dialízisközpont 2001-ben már évi 130 új beteget látott el egymillió lakosra vetítve!

A hemodializált betegek számának éves növekedését a 6. számú táblázat mutatja.

Természetesen 2002-ben a már közel 6000 beteg nem mindegyike igényelt tartós (krónikus) életben tartó kezelést. Mértékadó nemzetközi statisztikák a három hónapnál nem hosszabb kezelési periódust "akutként" tartják nyilván. A Fresenius elemzései is ennek megfelelően készülnek. Mint említettük, az utóbbi években örvendetesen megnőtt a CAPD-vel kezelt betegek száma, elsősorban azért, mert ez a finanszírozás által is elismert kezelési formává vált. Jelenleg a dialízisellátottság hazánkban régiónként változó képet mutat.

A hazai trendet, a nemzetközi mércéhez viszonyított elmaradást, a korlátozott számú transzplantációt, az évi 12-15 százalékos halálozási arányszámot, valamint azt a világszerte ismert tényt is figyelembe véve, mely szerint a betegek közel 50 százaléka előzetes gondozás nélkül, úgymond az "utcáról" kerül dialízises kezelésre, prognosztizálhatjuk, hogy a jövőben évente legalább 250-300 új beteg terheli majd tartósan a dialízises kezelés ellátórendszerét. Ezt pedig csak előre tervezetten, a régiós adatokat is figyelembe vevő, időben átgondolt és megvalósított kapacitásbővítésekkel lehet ellensúlyozni!

1993 óta a magyarországi dialízisközpontok kezelőhelyeinek száma 400-ról 800-ra növekedett. A befektető magánszolgáltatók régi és megalapozott igénye teljesülne, ha a finanszírozás végre elismerné az amortizációs költségeket. A döntéshozóktól többször hallottuk, hogy az egészségügy is ugyanolyan "üzletág", mint bármely más, és ugyanúgy elvárhatja a befektető, hogy tőkéje megtérüljön, sőt némi profitot is hozzon.

A világ legnagyobb dialízis-szolgáltató és -gyártó cégének magyarországi orvosszakmai tanácsa 2003-ra az alábbi kéréseket továbbítja a döntéshozókhoz, amelyek - úgy hisszük - teljesíthetők, és a biztonságos ellátást szolgálják.

1. A dialízisszolgáltatók "függetlenítése" a normatíván felüli kapacitás befogadására vonatkozó rendelettől, amelynek indokát áttekintésünkben részleteztük.

2. A CAPD térítési díjának 0,4-ről 0,5-re emelése a dialíziskasszán belül. Ezt a Magyar Nefrológiai Társaság támogatja, mert serkentené a kapacitásbővítést és a beruházást nem igénylő CAPD-betegszám növekedését.

3. A dialíziskasszán belül a "minőségi" kezelések (high-flux dialízis, on-line hemodiafiltráció) differenciált finanszírozása, amely jobb életminőséget, rövidebb kórházi ápolást és alacsonyabb gyógyszerköltséget eredményezhet.

Végül a készülő új kórháztörvénnyel kapcsolatban a magyarországi nefrológiai betegellátásban több mint tíz éve magánszolgáltatóként jelen levő Fresenius Medical Care nevében reméljük, hogy betegeinket továbbra is a tőlünk elvárható legmagasabb színvonalon tudjuk ellátni.

Források: A veseelégtelenségben szenvedő (ESRD-) betegek 2001-ben (áttekintés, perspektíva) - Fresenius Medical Care, Járay J., Hidvégi M.: A Magyar Nefrológiai Társaság vesebeteg-regisztere www.nephrologia.hu, Clin. Parctice guidline for kidney disease?, Am. J. Kidney Dis 2002:39 (Suppl. 1) 1-266, Moeller S, et al., ESRD patients in 2001?, NDT, 2002 nyomán, Dr. Kiss István, Szent Imre Kórház Rendelőintézet: A dialíziskezelés aktuális helyzete Magyarországon.