A gyógyintézmények átalakítása

A kormány által meghirdetett Egészség évtizede három összefüggő alprogramból áll: az egészség megőrzésének társadalmi programja, az egészségügyi ellátórendszer konszolidációs és modernizációs programja, a finanszírozás reformjának programja.

Az egészségügy "reformja" nem egyetlen intézkedés, nem lehet látványos határnaphoz kötni. A reális cél, hogy az ebben a kormányciklusban megkezdett folyamatok visszafordíthatatlanná tegyék a változásokat. A kormány programjának súlyponti eleme az esélyegyenlőség javítása, a társadalmi felzárkózás segítése, az életminőség javítása.

Az egész kormányzat egészségtudatos tevékenységének támogatásával végre kell hajtani a népegészségügyi programot, és a kormánynak minden döntésében mérlegelnie kell annak egészségre gyakorolt hatását. Az egészségügy regionális átszervezése és konszolidációja ugyancsak alapvető célkitűzés. Az intézmények konszolidációjának célja, hogy a regionális igényeknek megfelelően olyan intézmények jöjjenek létre, amelyeknél nem termelődik újra a hiány, amelyek folyamatosan fejlődnek, s ahol korszerűbb a betegellátás. Az egészségügyi ellátórendszer konszolidációjának feltétele: a szolgáltatóknál olyan tulajdonosi és gazdálkodási formaváltás történjen, amely lehetővé teszi a befektetések befogadását, a racionális tőkegazdálkodást, a gazdálkodás átláthatóságának, az elszámolhatóságnak a megerősödését. Ezt teremti meg az intézményi törvény is.

A forrásteremtésről szólva le kell szögezni, hogy az egészségügyi ágazat tízéves felzárkóztatási programja 1500 milliárd forintra becsülhető. Ezt a többletet kizárólag adó- és járulékbevételekből nem lehet fedezni. Megkerülhetetlen ezért a tőkebevonás. A fejlesztési-átalakítási program végrehajtásában például a közcélú magánbefektetési programon, a Public Private Partnershipen keresztül a tőke szabályozott és kontrollált módon vehet részt.

A humánpolitikai célok alapelve: az egészségügy modernizációjában elengedhetetlen feltétel a jól képzett egészségügyi dolgozók megbecsülése, illetve a szektorban dolgozók munkájának új szükségletekhez való igazítása. A bérrendezés, az átképzések mellett a ciklus további feladata a nővérmegbecsülési program végrehajtása, amely a hűségjutalom bevezetésén kívül más eszközök felhasználásával is (szakmai nyugdíj- és egészségpénztár) a pályán tartja az ápolókat.

Az egészségbiztosítási rendszer korszerűsítése ugyancsak elengedhetetlen. Ám a társadalmi igazságosság és az egészségügyi rendszer biztonsága miatt a kormány nem kívánja megbontani a társadalombiztosítás nemzeti kockázatközösségre, azaz a teljes lakosságra kiterjedő jellegét. Azonban erősíteni kell az OEP szolgáltatásvásárló funkcióját. A pénztár pénzelosztó szervezetből minőségi szolgáltatásvásárló intézménnyé kell alakuljon.

A kormány versenyt kíván teremteni a szolgáltatók között, amely azt jelenti, hogy minden olyan szervezet jelentkezhet a szolgáltatás nyújtására, amely az előírt szakmai és pénzügyi feltételeknek megfelel. A betegnek joga lesz számonkérni: a járulékáért milyen szolgáltatást kap.

Az egészségbiztosítás finanszírozásában kulcskérdés a gyógyszer-finanszírozás racionalizálása. A gyógyszerár-támogatást a közgyógyellátást is magában foglalóan a kormány úgy alakítja át, hogy az a hatóanyag-, hatástani, valamint betegséghez, állapothoz kötött támogatások differenciált lehetőségét teremtse meg. Intelligens kártya segítségével szelektív dotációkra is lehetőség nyílik.

A költség- és értéktudatos fogyasztói magatartás kielégítése érdekében a kormány ösztönzi a kiegészítő biztosítások rendszerének terjedését. Magánfinanszírozásra legtöbbször hálapénz formájában kerül sor, és a nemzetközi arányokhoz képest nagyon alacsony a magánfinanszírozásban az előrefizetéses, átalánydíjas megoldás, a kiegészítő biztosítások aránya.

Mindezek miatt egyrészt a meglévő önkéntes pénztárak megerősödését kell elérni, másrészt új intézmények - egészségszámla és ápolásbiztosítás - létrehozása is szükséges. Az önkéntes egészségpénztárak feladata az egyéni és közösségi egészségvédő, -megőrző szolgáltatások szervezése és finanszírozása, a kiegészítő ellátások szervezése, a szolgáltatások menedzselése, fogyasztóvédelmi feladatok ellátása. Az egészségszámlák elsődleges feladata a szolgáltatásfinanszírozás, a lakossági önrészfizetés adókedvezménnyel támogatott átalánydíjas fizetése lenne.

A demográfiai és szociológiai-családszerkezeti prognózisok egyértelművé teszik, hogy az ápolás és általában az időskori gondozás a későbbiekben egyre komolyabb társadalmi problémát fog okozni. Ennek érdekében a kormányzat kialakítja az ápolás, gondozás új finanszírozási rendszerét, amelyben az egyén, a költségvetés, a települési önkormányzat együttesen vállal szerepet.

A szociális biztonság megerősítése és az egészségügyi, valamint szociális intézmények jobb együttműködése érdekében öszsze kell hangolni az ellátórendszereket. Az informatikai fejlesztések fő célja az egészségügyi dokumentációk megújítása, az elektronikus közhiteles nyilvántartások kialakítása.