Fiatal orvosok az EU küszöbén
A módosításoknak megfelelően egyszerűsödik a szakképzési rendszerbe vétel, az előszerződés nem lesz alapfeltétele a képzésnek. A tudományos munkára, külföldi tanulmányutakra több tekintettel lesznek, és remélhetőleg erősödik a képzőhelyeknek az egyetemi szakképzési központok általi kontrollja, bővülnek a minőségbiztosítási elemek is. Tekintve, hogy a szakképzés éves szinten közel 2 milliárdos piacot testesít meg, ahol az első két évben a kizárólagos megrendelő az állam, az összeg hatékony felhasználásának még szigorúbb ellenőrzése várható.
Az ellátórendszer működési és tulajdonosi formáit meghatározó, sokat vitatott intézményi törvény át lett dolgozva, s elfogadás előtt áll. Az orvosi jogállásról szintén a közeljövőben készülnek külön törvényt alkotni. A fiatal, szakvizsgája megszerzése előtt álló réteg kiemelt érdeklődéssel követi a jogszabály születését, mivel itt dőlhet el, milyen jövőképet tud majd felkínálni az önállóan, felelősen dolgozó szakorvosok számára a megreformált rendszer a már mindannyiunk által megtapasztalt "kis kockázat, kevés juttatás" filozófiájú közalkalmazotti léttel szemben. Mivel teljesen önálló orvosi tevékenységet csak szakorvosként lehet végezni, addig bármilyen típusú vagy tulajdonosi struktúrájú kórházban dolgozzunk is, erős szakmai és egzisztenciális függőségi viszonyunk természetesen továbbra is fenn fog maradni. Kérdés, hogy a jelenleg 2 éves rezidensi képzés után a szakképzés hátralevő részére a közalkalmazotti rendszer majd relatíve több előnyt jelenthet-e egy a kiszolgáltatott helyzetünkből fakadóan könnyedén kikényszeríthető szerződéses szakgyakornoki státusszal szemben.
A csatlakozás után adminisztratív szempontból tovább egyszerűsödik az unión belüli elhelyezkedés. Az orvosi diploma, a szakképzés rendszere, így a szakoklevél is elfogadott lesz, nem kell külön munkavállalási engedély. A befogadás szűrői az adott tagállam kamarája által kiadott működési engedély és a biztosítók szerződéskötési hajlandósága lehetnek, ám az ottani hiányszakmákban ezek is könnyen beszerezhetők. Az uniós államok és hazánk között meglévő, a 115 ezer forint körüli kezdő orvosi alapbérhez viszonyítva átlagosan hat-nyolcszoros jövedelemkülönbség miatt könnyen lehet majd egy jelentősebb elvándorlással számolni. A csatlakozási tárgyalásokra készült, migrációt előrejelző 2001-es felmérés magyarországi adatai alapján az egészségügyi dolgozók 11,9 százaléka mutatott erre hajlandóságot. A Semmelweis Egyetem egészségügyi menedzserképző központja jelenleg is folytat egy a pályakezdő orvosokat és szigorlókat érintő friss felmérést. Amellett, hogy a posztgraduális képzést is figyelembe véve a fejenként több, mint 20 millió forint állami pénzen kiképzett orvosok nem hazájukban látják el szolgálatukat - amely érv belátom, a csatlakozás után akár már provincializmusnak is tűnhet -, a másik komoly gondot a rövid időn belül kritikussá súlyosbodó szakemberhiány okozhatja az országban. Ezt feloldandó a szakképzési kormányrendelet tervbe vett további változása lehetővé tenné a magyar és a többi uniós állampolgárok mellett mások számára is a szakképzésbe való belépést részben teljesen térítésmentes (menekültek, letelepedési, tartózkodási engedéllyel rendelkezők), részben fizetős formában. Ez a lépés, bár a hiányt némiképp orvosolhatja, könnyen belátható, hogy nem a fizetések további radikális emelkedésének irányában fog hatni. Úgy gondoljuk, tudásunkra és munkánkra itthon is nagy a szükség.
