Mentális zavarok és a skizofrénia

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az unió népegészségügyi programjában fontos szerepet kap a mentális egészség. Az Európa Tanács 1999. november 18-án hozott határozatában fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy a mentális betegségek számos, a társadalom egészét érintő probléma forrásai, mint például a munkanélküliség, a szociális kirekesztettség, a drogfogyasztás, az alkoholizmus, a hajléktalanság. Ez a dokumentum megállapítja, hogy a mentális jólét segíti a szociális integrációt, a gazdasági és társadalmi aktivitást és a megfelelő életminőség biztosítását. A határozat felszólítja a tagországokat, hogy a mentális egészség javítására és megőrzésére fordítsanak megfelelő figyelmet egészségpolitikájuk kialakításakor.

Az EU népegészségügyi programja szerint a mentális funkciók problémamentes működése lehetővé teszi az emberi kapcsolatok ápolását, és ezáltal képessé válik az egyén a nehézségekhez való alkalmazkodásra.

A mentális egészség megőrzését azért is tekinti kiemelt feladatának az EU népegészségügyi programja, mert az ilyetén megbetegedések a társadalom produktivitására is jelentős terhet rónak. A WHO felmérése szerint a mentális betegségek az egészségkárosodással leélt évek számának (YLD) világszinten 31 százalékát teszik ki, míg ez a szám Európában 41 százalék. A 15-44 év közöttiek körében a 20 leggyakoribb betegség között szerepelnek a pszichiátriai betegségek: skizofrénia, unipoláris major depresszió, bipoláris depresszió, pánikbetegség, alkoholizmus, öngyilkosság.

A mentális betegségek között az egészségügy szempontjából gazdaságilag az egyik legnagyobb terhet skizofrénia jelenti. Gyakorisága jelentős, Európában 6,6 millió skizofrén beteg él.

A betegség a rendszerezett gondolkodás és racionális viselkedés képességének megváltozásával jár.

A közvélemény többnyire az úgynevezett pozitív tüneteit ismeri a skizofréniának. Ezek közé tartozik, hogy a páciens hangokat hall, nem létező személyeket lát maga körül, nem létező eseményeket él meg, illetve jól ismert tünetei közé tartozik, hogy a betegnek üldözéses téveszméje van. A pozitív tünetekre jellemző még a gondolatok rendezetlensége, csapongása, zavarossága.

A skizofrénia negatív tüneteit kevesebben ismerik. Amíg az előbb említettek a külvilág számára könnyen felismerhető, erőteljesen megnyilvánuló szimptómák, addig az úgynevezett negatívak a távolabbi szemlélő számára észrevétlenek maradnak. Ezek egyben a skizofrénia korai figyelmeztető jelei is, amelyeket a közvetlen hozzátartozók többnyire észlelnek, de általában nem tulajdonítanak jelentőséget neki. A cselekvőkészség, motiváltság hiánya, a lelassult gondolkodás, az érzelmek intenzitásának nagymértékű csökkenése a legjellemzőbb tünetek, amelyek súlyos nehézséget okoznak a betegek társadalmi beilleszkedésében.

Mivel ezek következtében a beteg önellátó képessége megszűnik, így a betegség nem csupán az ő szenvedő életére van lesújtó következményekkel, de nagy terhet jelent a család és a gondviselő számára is. A hazánkban kezelés alatt álló 60 ezer skizofrén ember életminősége szerény becslések alapján is több mint kétszázezer ember társadalmi elégedettségét befolyásolja.

Bár a skizofrénia jelenleg még nem teljességgel gyógyítható betegség, de a megfelelő kezelés olyan eredményes lehet, hogy a tüneteket nagymértékben megszüntetve lehetővé teszi az egyén számára az aktív, társadalmi és egyéni szempontból produktív életet.

A skizofrénia az agy betegsége. Az agy idegsejtjei között a kommunikáció neurotranszmitterek segítségével történik. A tudomány mai állása szerint bizonyos neurotranszmitterek - a dopamin és a szerotonin - között bekövetkező egyensúly megbomlása észlelhető. A skizofrénia gyógyításában tehát a legfontosabb e két neurotranszmitter tevékenységének rendezése, és a köztük lévő egyensúly helyreállítása. A betegség biológiailag hatékony kezelése akkor kezdődhetett el, amikor a hatvanas években a tudomány lehetővé tette olyan gyógyszerek előállítását, amelyek képesek voltak kezelni a pozitív tüneteket, s ezzel a beteget nyugalmi állapotba hozták. Ezek a gyógyszerek elsősorban a beteg családjának, hozzátarto-zóinak, környezetének, valamint a betegséget ellátó személyek és a társadalom számára jelentettek forradalmi változást a megelőző évszázadokhoz képest.

Bár a pozitív tünetek megszűnésével a beteg életminősége a tűrhető határra került, a negatív tünetek továbbra is kezeletlenek maradtak, s emiatt a pácienseknek embertársaival, a társadalommal való minőségi kapcsolata gyakorlatilag továbbra sem állt helyre. A skizofrénia kizárólag pozitív tüneteinek kezelésére alkalmas, úgynevezett klasszikus gyógyszerek a maguk idejében hihetetlen előrelépést jelentettek. Ezek a szerek hatásuk kifejtése érdekében teljességgel meggátolják a dopaminreceptorok működését, amelyek a motoros mozgást is szabályozzák. Így a gyógyszer hatásosságáért "cserébe" a betegeknek olyan mellékhatásokat kell megélnie, ami komoly mozgáskoordinációs zavarokkal, gyakran egészen a Parkinson-kór tüneteihez hasonló akaratlan mozgással jár.

Ezért jelentett újabb forradalmi áttörést a kezelésben, amikor a kilencvenes években megjelent a gyógyszerek új generációja, amelyeket a régi klasszikus szerektől történő megkülönböztetés érdekében atípusos antipszichotikumnak neveznek.

A skizofréniát gyógyító gyógyszereknek ez a csoportja egyszerre hat a szerotoninra és a dopa-minra is, az atípusos gyógyszerek pedig már nem csupán a pozitív tünetekre képesek hatni, hanem a negatív szimptómákat is kezelik. Emellett a betegek számára azt az előnyt is hordozzák, hogy lényegesen kevesebb és kisebb erősségű mellékhatást kell elszenvedniük. Ezek a gyógyszerek, ha rendszeresen szedi a beteg, olyan egészségi állapotot biztosíthatnak számára, hogy képes lesz önmaga ellátására, s partnere lehet közvetlen környezetének. A gyógyszeres kezeléssel jól együttműködők közül sokan hasznos munkát tudnak, tudnának végezni, ami nem csupán a társadalom szempontjából jelent csökkenő kiadásokat, de a beteg lelki egészsége szempontjából is rendkívül előnyös a hasznos munka öröme.

A betegség gyógyszeres kezelése szempontjából napjainkban jelentős előrelépés, hogy olyan második generációs antipszichotikum is megtalálható ma már a világ több országában, ami elnyújtott hatásának köszönhetően lehetővé teszi, hogy kéthetente egyszer kelljen azt a beteg szervezetébe juttatni. Ez azért jelent majd nagy segítséget, mert

a skizofrének között vannak olyanok, akiknél a napi rendszeres gyógyszerszedés problémákat okoz.

A skizofrénia kezelése azért is kiemelkedően fontos, mert élethosszig tartó odafigyelést igényel. A folyamatos és rendszeres gyógyszeres kezelés hiányában a betegek kétharmada egy éven belül visszaesik, s ismét kórházi kezelésre szorul, s minden egyes visszaesés tovább rontja a beteg gyógyulási kilátásait. Ezért van kiemelkedő jelentősége a gyógyszerek mellett a pszichoedukációnak, a családokkal való foglalkozásnak, a védett szállások, nappali szanatóriumok rendszerének, mert ezekkel tovább csökkenthetők a viszszaesés esélyei.

A skizofrénia nagy gazdasági terhet jelent minden társadalomban, a betegség közvetlen kiadásai csak töredékét teszik ki a teljes ráfordításnak, amit a szolidaritás elvét valló biztosítási rendszert működtető társadalomnak viselnie kell a betegség kezelésének költségeként. A közvetlen költségek között is szinte elenyészők a gyógyszerek okozta kiadások, ezért meglepő, hogy a finanszírozók ezen szeretnének leginkább megtakarítani.

A megfelelő gyógyszeres és szocioterápiás kezelés segíti a beteg reintegrációját, ezért kisebb költséget jelent a társadalomnak, csökkenti az egészségügyi intézményrendszerre háruló terheket. A megfelelő terápia mérsékli a kórházi kezelések számát, ami szintén kevésbé költségessé teszi a kezelést egy évnél hosszabb távon gondolkodva. Ezt a betegcsoportot sokféle hátrány sújtja, számos előítélettel kell megküzdeniük, ők és hozzátartozóik joggal várják el a társadalomtól, hogy más hátrányos helyzetű csoportokkal együtt helyzetük súlyosságának megfelelő figyelmet, törődést kapjanak.