Felgyorsulhatnak a kamatcsökkentések a tengerentúlon?

Miután tavaly több alkalommal is mérsékelte a kamatokat, az amerikai jegybanki szerepet betöltő Fed az idei kamatdöntő üléseken egyelőre nem nyúlt az irányadó rátához. A Fed elnöke, Jerome Powell augusztus 22-i Jackson Hole-i beszédében azonban kinyitotta a kaput a szeptemberi kamatcsökkentés előtt, ami egy újabb kamatcsökkentési periódus kezdete lehet. Powell elmondta, a jegybank kihívással néz szembe, mivel rövid távon erősödtek az inflációval kapcsolatban a felfelé mutató kockázatok a vámok miatt, míg a foglalkoztatás esetében a negatív irányú kockázatok erősebbek. Azonban a még mindig (mérsékelten) restriktív kamatszint kiigazítása indokolt lehet a megváltozott kockázati egyensúlyok miatt. A piacok a meglehetősen galamb hangvételű beszédet követően közel 90 százalékos valószínűséggel árazzák a szeptemberi kamatcsökkentést, és további 125 bázispontos kamatvágást jeleznek a jövő év végéig. Ezzel párhuzamosan a kötvényhozamok is minden lejáraton csökkentek a beszédet követően.

Ezzel egy időben, az elmúlt hónapokban az amerikai elnök többször is a kamatcsökkentések mellett érvelt, láthatóan elégedetlenül nyilatkozva a Fed eddigi teljesítményéről. Az elmúlt napok eseményei pedig az amerikai jegybank függetlenségével kapcsolatos aggodalmakat erősítették bizonyos piaci szereplők körében. A hosszú lejáratú amerikai kötvényhozamok emelkedést mutattak, miután Lisa Cook Fed-kormányzót Donald Trump eltávolította hivatalából – erre, bár a szabályok megfelelő ok esetén lehetőséget adnak az elnöknek, eddig még sosem volt példa. A piacok félelme erősödni látszik, hogy egy esetlegesen sokkal inkább kamatcsökkentéseket támogató döntéshozó testület (amelyet 2026. májustól új Fed-elnök vezet) lépései milyen gazdasági hatásokkal járhatnak. Néhány narratívát számításba véve: A Fed kettős mandátumából a teljes foglalkoztatási cél preferálása az inflációval szemben az inflációs várakozások lassabb csökkenését jelentené. A reálkamatlábak vártnál erőteljesebb csökkenése élénkítené a gazdaságot az előrejelzési horizonton, ami mellett ugyan mérséklődne a munkanélküliségi ráta, de akár jelentős inflációs megugrást hozhatna. Akár az inflációs cél megemelése is felmerülhet.

Egy ilyen drasztikus lépés szintén az inflációs várakozások megugrását hozhatná, aminek következtében a befektetők nagyobb kompenzációt is elvárhatnak az amerikai kötvények tartásáért.

Az utóbbi fejlemény azonban a Trump-adminisztrációt is aggaszthatja. Nyáron ugyanis az amerikai kongresszus elfogadott egy költségvetési élénkítő csomagot, amely a kongresszus költségvetési elemző intézete szerint tíz év alatt 3,4 ezermilliárd dollárral növelné meg az államadósságot, márpedig ezt valamiből finanszírozni kell, és ha az állampapírok hozama megemelkedik, ez jóval drágább mulatság lehet. Emellett az amerikai jelzáloghitelek árazásának sem tenne jót, ha a hosszabb lejáratú kamatok, hozamok növekednének, mivel a drágább hitelfelvételi lehetőségek a fogyasztásra – és így a növekedésre – rossz hatással lennének.

Mindezek miatt nem tartjuk valószínűnek, hogy hirtelen több száz bázisponttal csökkenjen az amerikai kamatszint.

Az FOMC-ben Lisa Cook esetleges távozásával sem lennének még többségben a Trumphoz közel álló jegybankárok, de a kormányzótanácsban már igen. Márpedig ott döntenek a régiós jegybanki vezetők kinevezéséről, akik közül rotációs rendszerben kerülnek be a tagok az FOMC-be is. Ráadásul a forrásoldali instrumentumok kamatáról (IORB, ON RRP) is a kormányzótanács dönt, amit akár lejjebb is hozhatnak, megnehezítve a Fednek az FOMC által kijelölt, magasabb kamatszint érvényesítését a Fed funds rate esetében.

És hogy mindez mit jelentene a magyar piacok szempontjából? A fentiek hatására a dollár a korábban vártnál gyengébb lehet, a gyenge dollár pedig általában a kockázatvállalási hajlandóság javulásával és a forint erősödésével szokott járni. Ugyanakkor ezek a fejlemények a befektetők félelmét (a Fed nem független Trumptól) is erősíthetik, ami ezzel ellentétes hatásokat kelthet. Ráadásul a hosszú amerikai hozamokat mindez felfelé húzhatja, ami pedig a magyar hosszabb állampapírpiaci hozamokat is emelheti. Ilyen helyzetben pedig a forint sem szokott túl jól teljesíteni. Azaz összességében elmondható, hogy ha csak kismértékben sikerül a Fedet az alacsonyabb kamatok irányába terelni, és nem rendül meg túlzottan a befektetői bizalom a Feddel kapcsolatban, az talán nem okozna hatalmas fejfájást, akár még erősítheti is a forintot. De ez tényleg csak akkor lehet igaz, ha nem terjed el az a vélekedés, hogy a Fed a gazdasági helyzettől teljesen függetlenül, nagymértékben hajlandó a kamatokat csökkenteni, mert az akár pánikot is okozhat a piacokon, ami a magyar eszközöket is megtépázhatná.