Lovagok, csaták, párbajok
Visegrádon minden nyáron - így, július közepe táján - több tízezer látogató keresi fel a fellegvárat és környékét, ahol korhű jelmezekbe bújt vitézek párbajoznak a királyi pár és a nagy tiszteletű udvarnép, továbbá a meghívott "külföldi" követek és kísérőik előtt. Alant ökrök forrósodnak, amíg pirossá és ropogóssá nem lesznek, a gyerekek meg örömmel majszolják a törökmézet. Közben mindenütt lantmuzsika szól, és fazekasok, takácsok sátra előtt tolonganak a vendégek.
Egerben megint gyülekezik a török. Július 19-étől megint szeretné bevenni várat, mint 1996 óta minden nyáron, de a végvári magyar vitézek ezt nem hagyják, miközben a könzönség hangos kurjantásokkal biztatja őket. Az idén a várjátékok a Rákóczi-szabadságharcot is megidézik, természetesen megint lesznek haditorna-bemutatók, ahol valódi kardokkal és korabeli pajzsokkal hadakoznak a katonák. Nemzetközi íjászverseny, sziklamászó-bemutató és -verseny is lesz, és bemutatkoznak a katonai hagyományőrző csoportok.
Szombathelyen történelmi karnevált rendeznek augusztus 20-24. között. Ez az esemény nem előzmény nélküli. A hatvanas években a város legismertebb rendezvénye volt az a rendkívül színes, látványos felvonulás, amely feldolgozza az egykori Savaria alapításának és történetének fontosabb pillanatait. A felvonulás egy hatalmas népünnepély volt, amelyre egész Vas megyéből érkeztek a családok tízezrei. Az emberek lelkesedése, a rájuk osztott szerepek átélésének élménye hívta életre néhány éven át újra és újra a rendezvényt.
Európa más részein hasonló kép fogadja a turistákat. Waterloo mellett például - ami egyébként egy hatalmas káposztaföld - rendszeres a "tömeghalál", dragonyosok, puskások, tüzérek és lovasok harapnak a fűbe, óriási füst gomolyog és trombitaszó is hallatszik, amint összecsapnak a hadseregek. Feltűnik Napóleon is, megszemélyesítője ugyan nem olyan kis köpcös, mint az eredeti, de azért elmegy. Távolról alig venni észre a különbséget.
Aztán ott van a híres grünwaldi csata, amelyet 1410. július közepén vívott a német lovagrend és az egyesült litván-lengyel haderő. Az idén biztonsági okokból mindkét oldalon csupán 1500 lovag vett részt a lengyel történelem legjelentősebb középkori ütközetében. Németországból, Cseh-
országból, Litvániából, Lettországból, Magyarországról, Olasz-, Spanyol- és Fehéroroszországból is odautazott több tízezer rajongó résztvevő. Jó barátunknál, Lengyelországban különösen kedveltek a lovagi játékok. A nyári hónapokban csaknem minden hét végén rendeznek hasonló lovagi tornákat az ország különböző részeiben. A német (teuton) lovagrend a Szentföldön alakult, és eredetileg német zarándokok betegápoló szolgálata volt, amely 1189-ben a német lovagok betegápoló rendjévé alakult át. Csak német lovagok lehettek tagjai, szabályaik a franciaországi templomos lovagrend szabályzatához igazodtak. Idővel hatalmas birtokokat szereztek Itáliában, Francia-, Spanyolországban és a német területeken. Később a poroszokkal harcoló lengyel főurak hívására a Baltikumban telepedtek le. Hódításaik eredményeként a XIII. században a Visztula és a Nyeman folyó közötti területeken létrejött a német lovagrend állama, Marienburg (ma Marburg) központtal. Rudau mellett 1370-ben jelentős győzelmet arattak az orosz-tatár seregek felett, és azután ellenőrzésük alá vonták az egész balti-tengeri kereskedelmet. Hatalmuk ellensúlyozására jött létre Lengyelország és Litvánia uniója, de a rendnek a grünwaldi csatában megrendült hatalmát Lengyelország csak hosszú háború után, 1466-ban tudta megtörni.
