Változó adatvédelmi szabályok
Megfigyelhető, hogy az "elektronikus társadalom" és más hasonló elnevezésekkel illetett jelenség egyre inkább teret nyer a mindennapi életünkben is. A közelmúlt híre például, hogy Ausztriában 2004. január 1-jétől megszűnik a különböző jogszabályok hivatalos papír alapú kiadványban való közzététele, ehelyett kizárólag az interneten, elektronikus formában jelennek majd meg a jogszabályok. Magyarországon is fokozatosan terjed az információtechnológia felhasználása, melynek kapcsán érdemes röviden áttekinteni két jelentősebb törvénymódosítást, amely az e-személyiségi jogok, e-kormányzat körében célozza a folyamat gyorsítását.
2003 júniusában fogadta el az Országgyűlés a 2003. évi XLVIII. törvényt, melynek célja, hogy hazánk belső joga és az európai uniós szabályozás közti teljes összhangot megteremtse az adatvédelem területén. Az adatvédelmi törvény módosításának szükségessége elsősorban azért merült fel, mert az évekkel korábban készült, mint a vonatkozó EU-irányelv, és az időközben előállt technikai fejlődés következtében változott az adatvédelem nemzetközi gyakorlata is. Ma az adatkezelések túlnyomó többsége elektronikus adattárak, hálózatok segítségével történik, amely sajátossággal a törvényi szabályozásnak is lépést kell tartania. Leszögezhető, hogy a módosítás eléri az alapvető célját, és jelentősen korszerűsíti a törvényt, ugyanakkor csalódásra adhat okot, hogy a fogalomrendszer és annak használata nem kellően következetes.
A változások közül elsőként említendő, hogy az adatvédelmi törvény kiszélesíti az adatvédelmi ombudsman hatáskörét. Ennek megfelelően az ombudsman jogköre a jövő év elejétől bizonyos hatósági jellegű jogosítványokkal bővül, így az adatvédelmi biztosnak lehetősége lesz arra, hogy elrendelje a jogellenes adatkezelések zárolását, törlését vagy megsemmisítését, továbbá hogy megtiltsa a jogosulatlan adatkezeléseket, feldolgozásokat, valamint hogy felfüggessze az adatok külföldre továbbítását.
Másodsorban szükséges utalni arra, hogy egyes kiemelt adatkezelőket - pénzügyi szervek, távközlési, közüzemi szolgáltatók - a törvény elkülönítve kezel, és e szervezetekre fokozottabb adatvédelmi kötelezettségeket hárít. Ennek keretében a kiemelt adatkezelőknek új adatállomány feldolgozására vagy új technológia alkalmazására irányuló szándékukat a tevékenység megkezdését megelőzően 30 nappal be kell jelenteni az adatvédelmi biztosnál. Továbbá az e körbe tartozóknak belső adatvédelmi felelőst kell alkalmazni, azonkívül adatvédelmi szabályzatot szükséges elfogadni. Az adatvédelmi felelős gondoskodik az adatvédelmi rendelkezések betartásáról, az adatkezelések jogszerűségéről, s kivizsgálhatja az adatkezelésekkel kapcsolatos esetleges panaszokat.
Harmadsorban a törvény az adatkezeléssel érintettek jogait erősíti, mely körben az érintettek tájékoztatási, helyesbítési, törlési jogait pontosítja. Így az érintett bizonyos esetekben jogosult a személyes adatainak helyesbítését, törlését kérni, melynek eredménytelensége esetén jogorvoslat keretében az adatok helyesbítését, törlését a bíróság vagy az adatvédelmi biztos is elrendelheti.
Elsősorban a gazdasági élet szereplőinek fontos az a változás, mely a külföldre irányuló adattovábbításnál érvényesül 2004 májusától. Az unió tagállamaiba szóló adattovábbítás ekkortól már nem minősül külföldre történőnek. Így csatlakozásunk után az EU-n belüli és a nem uniós tagállamba (harmadik országba) irányuló adattovábbításokat lehet és kell megkülönböztetni, az utóbbiak esetében körültekintően kell vizsgálni, hogy fennállnak-e a továbbíthatóság feltételei. Ilyen adattovábbításra csak akkor kerülhet sor, ha a harmadik ország joga megfelelő védelmet biztosít. A megfelelő védelem kritériumait az unió erre jogosult szerve, a bizottság állapítja meg.
Folytatás a III. oldalon >>
>> Folytatás az I. oldalról
Különös problémát jelenthet az adatok továbbítása olyan multinacionális cégek számára, melyek anyavállalatainak székhelye az USA-ban van, ugyanis az Egyesült Államok adatvédelmi rendszerét - a törvényi szabályozás hiánya miatt - az EU nem tekinti "megfelelő" védelmet biztosítónak. Érthető ugyanakkor, ha egy anyacég érdeklődik a leányvállalatánál alkalmazott munkavállalók bizonyos adatai után, sőt az is előfordul, hogy új munkavállalók felvételébe is bele kíván szólni. E mostani és jövőbeli munkavállalókra vonatkozó személyes adatok azonban csak nagy körültekintéssel továbbíthatók az USA-ba. Adattovábbítás általában csak akkor lehetséges, ha az anya- és leányvállalat arra szerződést köt, amelyben részletesen szabályozza a felhasználás célját, körülményeit. Szükséges továbbá, hogy a munkavállaló a továbbításhoz hozzájáruljon. Ha azonban az anyavállalat szerepel egy a megbízható adatfeldolgozókat tartalmazó USA-beli listán - melyet a Federal Trade Commission állít össze -, akkor az adattovábbítás kevesebb formalitás mellett is megtörténhet.
Szintén változik az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény, mely jelentős mértékben kiterjeszti az elektronikusan adózó személyek körét. A törvény értelmében a kiemelt adózók igazgatósága alá tartozó, valamint 2004. február 1-jétől a 3000 legnagyobb adóteljesítménnyel bíró adózó adóbevallási és adatszolgáltatási kötelezettségét elektronikus úton kell teljesítse. A 400 kiemelt, már eddig is elektronikusan adózó mellett így hamarosan még mintegy 3000 adófizető kerül ebbe a körbe. Sőt a törvény alapján 2005. január 1-jétől választása szerint bármely adózó eleget tehet bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségének elektronikus úton is.
Maga a törvény nem tartalmaz részletszabályokat az elektronikus úton történő adózással kapcsolatosan, hanem felhatalmazza a pénzügyminisztert, hogy az informatikai és hírközlési miniszterrel közös rendeletben állapítsák meg a részletszabályokat. A jogszabályváltozás kapcsán érdemes végiggondolni az elektronikus adózás során esetlegesen felmerülő problémákat, illetve ezek jogi vetületeit.
Mivel az elektronikus adóbevallás, adatszolgáltatás bizonyos adózók számára kötelezettség, felmerül a kérdés, hogy az ehhez szükséges elektronikus aláírás, valamint a kártyaleolvasó költsége kit terhel. Bár a törvény rögzíti, hogy az e-adózáshoz szükséges háttérszolgáltatásokat (aláírás-hitelesítés, időbélyegzés, aláírás-létrehozó adat elhelyezése) az adóhatóság ingyenesen nyújtja az adózók részére, azonban nem egyértelmű, hogy vajon az ingyenesség a szolgáltatás igénybevételéhez szükséges kiegészítő eszközökre (pl. kártyaleolvasó) kiterjed-e. Ha az eszközök biztosításának ingyenessége nem jönne létre, az a magánszemély adózók körében 2005. január 1. után az elektronikus úton történő adózás terjedését korlátozhatná.
További nagyon lényeges kérdés az elektronikusan benyújtott bevallások, adatszolgáltatások érkezési időpontja, illetve ennek megfelelő bizonyíthatósága. Papír alapú dokumentumok benyújtása esetén a postára adás időpontját kell figyelembe venni a határidő - melyhez a törvény súlyos jogkövetkezményeket (késedelmi pótlék, bírság) fűz - megtartása szempontjából. Az elektronikus úton benyújtott okiratok esetén a beérkezést követően az adóhatóság időbélyegzővel látja el azokat, majd a beérkezésről értesítést küld az adózó számítógépére. A jelenleg még nem ismert végrehajtási rendelettől függ, hogy elektronikus úton benyújtott bevallások esetén az elküldés vagy a beérkezés időpontja tekinthető-e irányadónak. A bevallási folyamatban elsődleges fontosságú, hogy az adóhatóság olyan rendszert üzemeltessen, amely az okiratok beérkezését gyakorlatilag automatikusan regisztrálja, közvetlenül azt követően, hogy azok az adóhatóság szerverén megjelentek. Kérdésként merül fel, hogy az elektronikus okirat beérkezését kizárólag az adóhatóság által működtetett rendszerben generált időbélyegző, vagy az elküldés időpontját rögzítő időbélyegző igazolhatja-e. A vitatható helyzetek elkerülése végett célszerű lenne lehetőséget adni, hogy az adózók a maguk által alkalmazott időbélyegző segítségével bizonyíthassák az elküldés megtörténtét.
Az előbbiekhez kapcsolódó felvetés, hogy milyen esetekben mentesülhet az adózó a számítástechnikai rendszer hibájából bekövetkező késedelem vagy adatvesztés következményei alól. Nyilvánvaló, hogy ha az adóhatóság rendszerében keletkezett a hiba, ilyen esetekben az adózót mentesíteni kell valamennyi hátrányos jogkövetkezmény alól, és lehetőséget kell biztosítani részére, hogy utólag teljesítse vagy korrigálja az elkésett, illetve megsérült bevallást. Lehetséges azonban olyan eset is, amikor sem az adózó, sem az adóhatóság rendszerében nem merül fel hiba, hanem az internetes továbbítás lehetetlenül el. Ilyen vis maior jellegű esetek kezelésére a rendeletben megfelelő és az adózó eljárási jogait kellően figyelembe vevő szabályozást szükséges alkotni.
Az adóhatóságnak lehetősége van az elektronikus aláírás használatához szükséges rendszerkövetelményeket meghatározni, specifikálni. Nagymértékben elősegítené az elektronikus adózás terjedését, amennyiben az adóhatóság e követelményeket oly módon jelölné meg, hogy bizonyos időintervallumon belül ezek változását kizárná, azért, hogy az adózók bizonyosak lehessenek abban, hogy az általuk eszközölt beruházást egy meghatározott időn belül nem kell megismételni, a beszerzett eszköz a szándékolt célra garantáltan alkalmazható marad.
