Hatékonyságnövelő e-kormányzati programok
A látszat ellenére nem következett még be látványos fellendülés a hazai internetpiacon - ezt támasztják alá a magyar információs társadalom kiépülését különböző szempontokból vizsgáló tanulmányok is. Az idén tavasszal Budapesten megrendezett eEurope+ konferenciát záró jelentés a csatlakozó országok mezőnyében is csak átlagos vagy az alatti fejlettségi szintet állapított meg Magyarországgal kapcsolatban. Az elektronikus kormányzás világszerte való elterjedését és az e-kormányzati szolgáltatások használatának dinamikus növekedését mutatta ki a TNS ezzel kapcsolatos kutatása 2003 novemberében, melyben az itthoni helyzetet "Magyarország lemaradása nem csökkent" címmel jellemzik. A kutatás során 32 ország online kormányzati szolgáltatásait vizsgálták, és ennek alapján megállapítható volt, hogy az elmúlt évben az online kormányzati szolgáltatást a vizsgálatba bevont országok lakosságának átlagosan 30 százaléka használta, míg Magyarország esetében - a 32 országból utolsó előttiként - mindössze 6 százalék, mellyel az idén az EU-hoz csatlakozó országok közül Lengyelországgal holtversenyben utolsók vagyunk. Ezzel szemben Szlovákiában 2002-ről 2003-ra az internetezők 14 százalékáról 20-ra nőtt az e-közigazgatásba bekapcsolódók aránya, pusztán annak köszönhetően, hogy nőtt az ottani kormányzat e-ügyintézési kínálata.
A magyarországi helyzet javulása szempontjából ugyanakkor igen jelentős előrelépésként értékelhető a március 30-án, az információs társadalom koordinációs tárcaközi bizottság által bejelentett 15 kiemelt, központi program, amelyből ugyan csupán egy program foglalkozik kimondottan az e-kormányzattal. Az e-kormányzati szolgáltatások kiépítésének kérdése korántsem tekinthető az informatikai és az internetes szakma virágzásának (megélhetésének) kérdéseként, a központi informatikai projektek jelentős megtakarítást hozhatnak a költségvetés számára. Ha egy állami szolgáltatás egyszerűbben és gyorsabban, azaz kevésbé erőforrás-igényesen, így olcsóbban vehető igénybe, az hosszabb távon kevesebb megfizetendő adót jelent. Az informatikai beruházások megtérülése ugyanis kiszámítható. A módszertan nem túlságosan bonyolult. A portugál pénzügyminisztériumban például kiszámolták, mennyit spórolhatnak meg, ha elektronikus úton kezelik az adóbevallásokat. Megnézték, átlagosan mennyi időt töltenek a tárca munkatársai egy-egy ilyen dokumentum feldolgozásával, majd ezt felszorozták a bevallások számával, végül kiszámolták, menynyi bérköltséget kell kifizetniük ennyi munkaidőre. Kijött egy igen jelentős összeg, amit még az is növelt, hogy az automatizált feldolgozásban az adófizetőt mintegy lépésről lépésre, egyben az adófizetés módszertanát is bemutatóan vezeti a rendszer, így jelentősen mérsékelhetőek a bevallásban elkövetett számítási vagy egyéb, a kitöltési útmutató helytelen értelmezéséből fakadó hiányosságok. Ennek eredménye, hogy a hivatal még a bevallásokkal kapcsolatos ellenőrzési és javítási procedúráktól is megszabadul, melynek szintén jelentős idő- és munkavonzata lehet. Egy másik példát említve: a spanyolországi Valencia tartományban bevezetett csip alapú betegkártya, amelynek előállítása nem sokkal drágább, mint a Magyarországon használt papír alapú társadalombiztosítási kártya, azonban a csip alapú intelligens kártyán (hasonlóan a bankkártyákhoz) számos, a biztosítottal kapcsolatos információ tárolható, így akár a több egészségügyi intézményben - gyakran párhuzamosan - vezetett kartotékrendszer is megszüntethető, de legalábbis jelentősen mérsékelhető az ezekkel kapcsolatos adminisztrációs feladat.
Ha tehát hatékonyabbá akarjuk tenni a közszolgáltatásokat, akkor nincs más lehetőség, mint azok jelentős részének elektronizálása, mely egyben az ügyintézés lépéseinek - ma még igen gyakran manuális végrehajtása helyetti - automatizálását, továbbá a központi háttérrendszerek összekapcsolását és együttműködésének megteremtését is jelentené. Erre a következtetésre jut egy az Európai Bizottság által készített tanulmány, amely a "Kormányzati hivatalok átszervezése a jobb elektronikus szolgáltatásokért" címet viseli. E tanulmány megállapítja ugyanis, hogy a kormányzati hivatalokban gyakran 15-20 évvel ezelőtt megállapított munkarend és folyamatok szerint dolgoznak, amit még a legfejlettebb technológia is csak 20-25 százalékban tud pótolni, a fennmaradó rész a szervezeti kérdés. A szervezet fejlesztése és az új "back-office" feladatokhoz pedig érdemes megfontolni az informatikai háttérrendszereknek a mainál jóval centralizáltabb kiépítését.
Visszakanyarodva az információs társadalom és annak alapjaként az internet elterjedtségének kérdéséhez, a kereslet oldaláról volna érdemes az internet használatát ösztönözni. Arról nem is szólva, hogy még mindig 40 százalék körül van Magyarországon az internetet az érdeklődésre számot tartó tartalom hiányában elutasító viselkedésmód.
