Tovább élhetne a szív
Magyar orvos is van - Ildikó Bock-Marquette személyében - abban a dallasi kutatócsoportban, amely a szívizom regenerációjának elősegítésére képes fehérje, a timozin-ß-4 alkalmazásával biztató eredményeket ért el. A heveny szívizominfarktus valódi népegészségügyi probléma, és a mai napig magas halálozási aránnyal járó betegség. A kórkép lényege a szívet ellátó nagy verőerek hirtelen elzáródása miatt kialakuló szívizomelhalás. Tapasztalatok alapján az infarktust követő egy hónapon belüli halálozási arány mintegy 30-50 százalék közötti - állítja Merkely Béla egyetemi adjunktus, a Semmelweis Ignác Orvostudományi Egyetem Cardiovascularis Centrumának osztályvezetője.
Az infarktuson átesett szív kezelésében eddig két módszer, a gyógyszeres trombolízis (a véralvadék feloldása), valamint a primer szívkatéteres érplasztika segített. Ezzel lehetett legkönnyebben megnyitni az elzáródott érszakaszt, és megmenteni a veszélyeztetett szívizomterületet. Mivel a szívizomzat felnőtt korban nem képes regenerálódni, az elhalt rész előbb-utóbb hegesedni kezd.
Mindez a szívüregek átépüléséhez, a szív funkciójának gyengüléséhez vezet. Az orvostudomány a napi rutin szintjén ma még nem képes az elhalt szívizomzatot "feléleszteni". Merkely Béla szerint a timozin-ß-4 új lehetőség lehet a szívizomzat regenerációjára. Ez a fehérje az embrionális fejlődés során szerepet játszik a sejtek vándorlásának irányításában, többek között a bőr és szaruhártya sebeinek gyógyulásában. Szövetkultúrákban és állatkísérletekben már kimutatták, hogy a timozin-ß-4 más fehérjékkel kölcsönhatásba lépve képes a sejtek túlélőképességét növelni.
Patkányokban mesterséges koszorúér-lekötéssel szívizomelhalást előidézve a timozin-ß-4 képes volt a kialakuló heg méretét csökkenteni. A szer hatásmechanizmusa egyelőre nem tisztázott: lehetséges, hogy "hibernálja" a veszélyeztetett sejteket, amíg a szervezet más rendszerei el nem hárítják a veszélyeztető körülményeket, így szívizomelhalás esetén új kis erek nőhetnek be a sérült területre, átvéve az elzárt ér funkcióját.
Figyelemre méltó, hogy a timozin-ß-4 az ér lekötését követően nemcsak a szívizomszövetbe adva, hanem injekció formájában alkalmazva is hatásos volt, így jó eséllyel klinikai alkalmazására is sor kerülhet a jövőben, de ezt meg kell hogy előzzék a biztonságot és a hatékonyságot igazoló, alapos humánvizsgálatok.
