Magyar euró: van valami, amiről Magyar Péter elfelejtett beszélni, amikor bemondta a 2030-as dátumot – pedig ha ezt közli, simán elbukja a választást
A következő években szeretné megteremteni az euróövezethez történő csatlakozás feltételeit Magyarországon – erről beszélt rögtön megválasztása után tartott nemzetközi sajtótájékoztatóján Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke, és egy egészen pontos dátumot is megjelölt. A megválasztott kormányfő nem a távoli jövőben, hanem 2030-ra szeretné teljesíteni a csatlakozási kritériumokat.
Magyar euró: van valami, amiről Magyar Péter elfelejtett beszélni, amikor bemondta a 2030-as dátumot – pedig ha ezt közli, simán elbukja választást
Magyar Péter a lépést azzal magyarázta, hogy a magyar társadalom többsége üdvözölné, ha az euró hazai bevezetésének céldátumot adnának. Nem új keletű gondolat a Tisza Párttól a forint lecserélése, a kampányban Kármán András leendő pénzügyminiszter is beszélt arról, hogy kormányra kerülésük esetén csatlakoztatnák Magyarországot az euróövezethez. Kármán szerint az euró bevezetése gazdasági racionalitás: a magyar gazdaság szorosan kapcsolódik az eurózónához, a kiszámíthatatlan forinttal szemben az euró átvétele stabilitást és tervezhetőséget jelentene a cégeknek és az embereknek.
Arról azonban nem esett szó a kampányban – és sem Magyar Péter, sem Kármán András nem beszélt róla –, hogy az euróövezethez való csatlakozás nem teljesíthető kemény megszorítások nélkül.
Az euró bevezetésének több feltétele van, ilyen a 60 százalékos GDP-arányos adósságráta; az infláció 1,5 százalékponttal lehet magasabb, mint a három legalacsonyabb inflációt felmutató ország átlaga; a hosszú lejáratú kamatláb maximum 2 százalék lehet a három legalacsonyabb inflációjú országhoz képest; ezenkívül stabil árfolyam szükséges, és csatlakozni kell az ERM II-höz. De a legfontosabb a magyar gazdaság szempontjából, az a költségvetési hiányszint.
Tavaly a GDP 4,7 százaléka volt a magyar költségvetés hiánya, ami ugyan kedvezőbb a korábbi évek adatainál, ám még mindig jócskán felülmúlja a 3 százalékos maastrichti kritériumot. Azaz a költségvetési kiadások lefaragása vagy bevételnövelő intézkedések nélkül aligha lép be Magyarország az euróövezet előszobájának számító ERM II-be, főleg egy olyan alacsonyabb növekedési környezetben, mint a mostani.
A szigorú költségvetési politikának éppen a GDP-növekedés hiánya az egyik legnagyobb gátja. Az elmúlt három évben lényegében lefulladt a magyar gazdaság, tavaly is mindössze 0,3 százalékkal nőtt a GDP. Ezt ugyan a leendő kormány az előző nyakába varrja és az uniós források hiányára vezeti vissza, ám az az igazság, hogy valójában a teljes európai gazdaságot alacsony növekedési számok jellemzik, és rengeteg ország küzd magas hiánnyal.
Elég csak a régiós országokat megnézni. Magyarországon kétségtelen nagy a deficit uniós viszonylatban, de régiós szinten egyáltalán nem lóg ki a sorból, a visegrádi országok között a magyar hiányadat az egyik legalacsonyabb:
- tavaly volt a második egymást követő év, amikor a lengyel hiány magasabb volt a magyarnál, 2025-ben 7,2 százalékot tett ki a GDP százalékában,
- a szlovák szintén éppen megelőzte 5 százalékos aránnyal,
- a román pedig még mindig jócskán fölötte van a 7,65 százalékkal.
A kivételt a V4-ek között Csehország jelenti, ahol már két éve 3 százalék alatt van a költségvetési deficit. Igaz, Csehországban jókora megszorítások kellettek ahhoz, hogy sikerüljön teljesíteni az euróövezeti csatlakozás egyik fontos feltételét. De ugyanez volt a helyzet Bulgáriában is, ahol idén januárban vezették be az eurót, de a népharag elsöpörte a megszorításokat végrehajtó előző kormányt, hogy aztán a hét végén megválasszák az EU-kritikus korábbi államfőt, Rumen Radevet.
Ez utóbbi forgatókönyv Magyarországon is valósággá válhat, ha az új kormányzat szigorú költségvetési fegyelemre akar átállni a jövőben.
A GDP 1,7 százalékának megfelelő hiánylefaragásra lenne szükség. A szükséges kiigazítás azonban sajnos ennél nagyobb lehet
– mondta a Világgazdaságnak Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza. Vélekedését azzal indokolta, hogy az idei költségvetés helyzete nem a legjobb: a választásokhoz kapcsolódó fiskális lazítás megnövelte a várható hiányt, illetve az idénre tervezett 4,1 százalékos gazdasági növekedés sem tűnik túl valószínűnek, ami pedig a költségvetés bevételi oldalát rontja. Ráadásul az iráni háború okozta energiaársokk költségvetési hatásairól még nem is ejtett szót. Az idei évre tervezett 3,7 százalékos hiánycélt a kormányzat tavaly decemberben 5 százalékosra emelte, de az elemző szerint úgy tűnik, hogy ez sem tartható, intézkedések hiányában nem zárható ki egy 7 százalék körüli deficit sem.
Ekkor már 4 százalékos kiigazítási igénynél tartunk. Sőt! Ehhez hozzávehetjük azt, hogy sok olyan terület van, ahova az új kormányzat többletforrást ígért, és ahol erre szükség is van, ez pedig arra mutat rá, hogy még több pénzt kellene találni a költségvetésben. Persze lehetnek olyan területek is (pl. sport), ahonnan lehet átcsoportosítani máshová, így majd akkor látunk pontosabban, ha már ismerjük az új kormányzat részletes terveit. Mindent egybevetve tehát, ha a GDP 90 ezermilliárd forint körül van, akkor a 3000 milliárdot is elérheti az az összeg, amelyet meg kell spórolni a magyar költségvetésben.
Fájdalmas megszorításokkal lehet az eurót bevezetni Magyarországon
Az elemző tehát az államháztartási hiány leszorítását nem látja könnyű feladatnak, de ez akarat és gazdasági növekedés esetén megoldható, bár nyilván nem lesz kellemes, és politikailag sem feltétlenül hoz hasznot, mivel egy fiskális lazítás mindig népszerűbb, mint egy szigorítás.
Regős szerint az a kérdés, hogy mennyi megtakarítás található fájdalommentesen a kiadási oldalon, azaz mi faragható le úgy, hogy az ne fájjon túl sokaknak.
Bár a kampányban a Tisza elnöke következetesen tagadta, hogy kivezetné az Orbán-kormány jóléti vívmányait, az Otthon Startot, a 14. havi nyugdíjat vagy az édesanyák szja-mentességét, nehezen képzelhető el, hogy a saját ígéretei rovására megtartsa elődje intézkedéseit, főleg, hogy a párt körüli közgazdászok rendszeresen az eltörlésük mellett érvelnek.
Mindenesetre az elemző úgy véli, hogy a kamatkiadások várhatón – ha nem is egyik napról a másikra – csökkennek majd, így itt lehet megtakarítást elérni. Ha van gazdasági növekedés és a hiány alacsony, akkor a GDP-arányos államadósság csökkentése már nem okozhat problémát.
Az inflációs cél teljesítése nem könnyű feladat, de nem is lehetetlen. Az elmúlt hónapok megmutatták, hogy a magyar infláció megfelelő monetáris politika esetén tud alacsony lenni – még ha ebben szerepe van az árrésstopnak is, ami nem biztos, hogy hosszú távon velünk marad. Az alacsony inflációhoz tehát (azonkívül, hogy ne legyen például energiaársokk) kell, hogy a forint stabil legyen, az inflációs várakozások alacsonyak maradjanak, és a vállalatok profitéhsége se vigye felfelé az inflációt.
Nehéz lehet a hosszú hozamok lejjebb hozása is – itt a GDP-arányos államadósság csökkentése mindenképpen segíthet, de az euró melletti elköteleződés talán már önmagában lejjebb hozza a hozamokat. Fontos a nagyobb fiskális átláthatóság és hitelesség, illetve hosszú távon is alacsony infláció. A hosszú hozamokat meghatározza az ország kockázati megítélése is – ez a választást követően sokat javult, mérséklődtek is a hosszú hozamok, de még így is magasabb. Itt viszont olyan sokat már nem kellene faragni, a jelenlegi 6 százalék körüli szinthez képest nagyjából 100-150 bázispontnyit. A magyar 10 éves hozam egy hónapja volt még 7,7 százalék is, azaz a mainál érdemben magasabb.
Magyarország nem érett az euróra
Az Orbán-kormánynak lett volna lehetősége 16 év alatt, hogy bevezesse az eurót, mégsem tette. Ennek egyszerű oka, hogy számtalan negatív példa van, amelyek azt mutatják, hogy az euróövezethez való csatlakozás után a felzárkózás elakad. A leggyakrabban Görögországot és Szlovákia szokás emlegetni, ahol bő tíz-tizenöt éve nem látni érdemi növekedést. Érdekesség, hogy a 2010-es évek elején még Orbán Viktor sem vetette el az euró ötletét, amit egy 90-95 százalékos uniós fejlettségi szintnél tartott elképzelhetőnek, az utóbbi években azonban letett róla.
Lengyelország a legjobb példa, hogy a gazdasági felzárkózás nem függ az eurótól. Közép-Európa vezető gazdasága tavaly vásárlóerő-paritáson számolva az uniós átlag 81 százalékán állt, ennek ellenére nem sok jel utal arra, hogy a közeljövőben belépne az euróövezetbe.
Pláne, hogy évek óta nagyon magas hiány mellett működik a lengyel gazdaság, és az adósságrátája is már a kritikus 60 százalékos szintnél van. Regős arra hívta fel a figyelmet, hogy az uniós csatlakozásunkkor vállaltuk az euró bevezetését, még ha nem is konkrét határidővel.
Az euró nem világmegváltó, de nem is a patás ördög, nem oldja meg minden problémánkat, bár az is igaz, hogy sok mindenen segít
– mondta. Felidézte, hogy ha csak az elmúlt éveket nézzük: a 2022–23-as infláció biztosan kisebb lett volna, ha eurót használunk, hiszen abban nagy szerepe volt a gyenge forintnak. Ugyanakkor hátrány lett volna, hogy igen jelentős negatív reálkamat alakult volna ki (a monetáris politika nem tud igazodni az egyes országok helyzetéhez, amint az a balti országok példáján is látható volt), ami a megtakarítóknak óriási veszteség lett volna. Persze ezek a hatások most, egy fegyelmezett monetáris politika korában már kevésbé jelentősek.
Az elemző szerint előny lehet viszont, hogy az euró bevezetésével javul az ország kockázati megítélése, azaz olcsóbb lesz az adósságfinanszírozás. Lehet euróval és anélkül is folytatni jó és rossz gazdaságpolitikát is, amint ezt a régiós országok elmúlt tíz-húsz éve mutatja. Kérdés szerinte, hogy mi az, amit euróra cserélünk: egy stabil vagy egy folyamatosan gyengülő forint, mert ez sem mindegy. Lehet, hogy mostani helyzetben több az előny, mint a hátrány, azonban a bevezetést elkapkodni sem kell, ha túl korán vezetjük be az eurót, az is káros lehet, lásd a görög példát. Ha azonban a régiós versenytársak bevezetik, akkor nekünk sem érdemes kimaradni, hiszen az a forint sérülékenységét növeli.
Varga Mihály sem ellenzi az eurót
Az Orbán-kormányban a legnagyobb támogatója a magyar eurónak Varga Mihály, a Magyar Nemzeti Bank elnöke volt, aki várhatóan marad a posztján a Tisza-kormány alatt, amely már egyeztetett a jegybankelnökkel. Varga Mihály 2023 júliusában a Világgazdaságnak adott interjújában nem vetette el az ötletet. Amikor az euróról kérdeztük, hogy nem lett volna-e könnyebb a 2022-es inflációs sokk átvészelése, ezt válaszolta:
Valószínű egyszerűbb lett volna. Már az is egyszerűbbé tette volna a tervezési munkát és a finanszírozást, ha az ERM II rendszer tagjai vagyunk. A magyar kormány álláspontja következetes ebben az ügyben: az uniós csatlakozásunkkor vállaltuk az euró bevezetését, de a csatlakozás helyes időpontjának kiválasztását alapos mérlegelésnek kell megelőznie.
Ugyanakkor azt is hozzátette, hogy érdemes hangsúlyozni, hogy az euró nem csodaszer, nem ettől lesz jobb vagy rosszabb egy gazdaság állapota. Ami szerinte igazán számít, az a gazdaságpolitika minősége és hatékonysága. A cseh gazdaság jobban teljesít, mint a szlovák, holott a szlovákoknál euró van, a cseheknél meg saját deviza. „A Gyurcsány-kormány idején Szlovákia relatív fejlettsége megelőzte a magyart, majd 2018-ban Magyarország visszaelőzte Szlovákiát. A gazdaságpolitikai döntések számítanak, hogy hogyan javítják a hatékonyságot, a versenyképességet, hogyan tudnak hozzájárulni a gazdasági célok eléréséhez. Gondolkozni kell a lehetőségen, de kapkodnia a kormánynak ebben a kérdésben nem szabad.”
