Örök napfény a Holdon
A Hold északi sarkpontjának közvetlen közelében fekvő néhány négyzetkilométeres dombság az örök napfény hazája, mert noha a Földről is látható, valamilyen irányból állandóan süt rá a nap, s így ideális hely egy napenergiára támaszkodó Hold-állomás számára.
Bernard Foing , az Európai Űrkutató Ügynökség (European Space Agency - ESA) szóvivője Cambridge-ben számolt be eredményeikről az AFP hírügynökségnek. A mindössze 370 kg-os SMART-1 űrszondát 2003 szeptember 27-én bocsátották fel, és 13 hónapra volt szüksége ahhoz, hogy 2004 november 15-én Hold-körüli pályára álljon. Az Apollo űrhajók több mint 30 évvel ezelőtt három nap alatt tették meg ezt a távot, de a műszerekkel telepakolt automatikus űrhajót nem a szokásos nem rakéta hajtja. Speciális ionhajtóműve a napelemekből származó elektromos energiával gyorsít fel nehéz xenon-ionokat, s ezzel a gyenge, de szinte ingyenes hajtóerővel jutott el a holdkörüli pályára.
A pálya még nem végleges, még hónapokat kell várni, amíg lassú fékezéssel egyre lejjebb ereszkedve a szonda igazán részletes közeli fényképeket készíthet a Hold felszínéről. Már előre várják, amikor lefényképezhetik az amerikai űrhajósok lábnyomait, hogy rácáfoljanak a szkeptikusok máig terjedő legendáira, amelyek szerint az óriási pénzeket felemésztő amerikai holdutazás, az Apolló program csak konspirációs trükk volt, senki sem járt valójában a Holdon, s a felvételeket olcsó sci-fi díszletek között, filmstúdiókban készítették.
A SMART-1 jelenlegi pályája is alkalmas a Földről nem látható speciális helyek felfedezésére. Ilyen a már említett állandóan megvilágított terület, de talán még fontosabbak az állandóan árnyékban fekvő foltok. Csak ilyen helyeken van ugyanis esély arra, hogy jég formájában vizet találjanak a Holdon, ami nagyon jól jönne egy ember lakta leendő támaszpont számára. A Hold forgástengelyének kismértékű ferdülése miatt a Hold déli sarka közelében biztosan van ilyen hely. (hirado.hu/mti)
