Aki előbb volt futballista, mint író

Azt írja Esterházy Péter az Utazás a tizenhatos mélyére című könyve 28. oldalán: „Alapállás: előbb voltam futballista, mint író”. Ez pedig egy életre meghatároz mindent, nála így kerek a világ. Ahogy írja: szellemi horizontja Beckhamtől Balzacig terjed. Ezért is érdemes már az elején leszögezni: Esterházy Péter könyve nem a fociról szól. Arról is, természetesen. De a futball mindig csak a kezdőpont, mondjuk így: a kályha, ahonnan el lehet indulni. Ebben a könyvben az író sokféle személyes élménye és a focihoz kötődő, szerteágazó asszociációja olvasható – remek történetek sora a szerző jól ismert, sajátos humorával és nyelvi leleményeivel.
Az Esterházy családban mind a négy fivér futballozott, Márton a nemzeti válogatott tagja volt, majd az AEK Athen sztárja, míg Péter a Csillaghegyi Munkás Torna Egyletben játszott – említi egyszerre öniróniával és büszkeséggel. Öccséről például ilyeneket ír, amikor ő, a „kisfutballista” hetvenezred magával ül egy stadionban: „Ha ún. kisfutballista, tehát pontosan tudja a helyét ebben a világban, akkor még nagyobb dolog látnia, hogy ez ismerőse ott lent játszik, nevét bemondja a hangosbemondó és kiírják a nagy elektronikus táblára. A kisfutballista ilyenkor ujjongva azt gondolja: igen, egynek közülünk sikerült! A kisfutballista józan, ezért nem hiszi, hogy ez akár neki is sikerülhetett volna, de hát azért neki is sikerülhetett volna! Ha pedig valami csoda folytán ez az ismerős az öcsénk, vagyis a mi nevünket mondja be a hangosbeszélő, a mi nevünket írják ki a stadion táblájára – hát az fokozhatatlan.”
Esterházy Péter olykor melankolikusan emlegeti saját magát kiöregedett futballistaként, miközben fiatalságról, mulandóságról, időről elmélkedik, s jegyzi meg: milyen jó, hogy csípőműtétének köszönhetően ő már igazoltan „föl van mentve”. Amúgy néha a saját térdéhez beszél, amelyben a porcleválás miatt „porcegér” lakik: a Béla. Így hívja a porcegeret. De Béla a Németországban bérelt autó GPS-e is. Esterházy Péter ugyanis Németországba utazik, ahol focimeccsekre jár, elmegy például a szászországi Harthába, ahol 1970-ben játszott a csillaghegyi csapat tagjaként.
Makacsul tagadja az 1954-es vereséget, következetesen a magyarok 3-2-es győzelméről ír. A magyarok az ő víziójában megnyerik a világbajnokságot – mert akkor ők voltak a legjobbak, ez kétségtelen, állítja, s ezért nagylelkűen felajánlja: maradjunk a döntetlennél… Ebben a könyvben sok mindenről olvashatunk, ami a foci iránt tökéletesen közömbös lényt is izgathat. Egy töprengő ember szellemes, sajátos humorú vallomása ez a kis kötet, amely éppen ezektől a sajátos asszociációktól élvezetes olvasmány.

Esterházy Péter: Utazás a tizenhatos mélyére, Magvető, Budapest, 2006, 147 oldal, 1990 forint