Az államnak örülnie kellene
Az Orvostovábbképző Intézet, majd egyetem kiválóan végezte ezt a feladatot, annak ellenére, hogy a rendszerváltozáskor ezt a központosított továbbképzési rendszert sok kritikával illették, majd megszüntették. A nagy előnye az ingyenesség mellett a stabilitás, a kiszámíthatóság, a továbbképző tanfolyamok rendszeressége és az egy intézményben kézben tartott orvosi továbbképzési nyilvántartás volt. Hátránya a háziorvosok számára meghirdetett alacsony tanfolyamszám és a továbbképzés korszerűsítésének a hiánya volt. Az 1990-es években a továbbképzési feladatokat az egyetemeknek kellett átvenniük, amelyek ezt a feladatot nem tudták maradéktalanul teljesíteni. A háziorvosok kreditpontszerző továbbképzése a gyógyszergyárak jóvoltából viszont jelentősen fejlődött, a továbbképző előadások döntő többségét teszi ki. Kicsi viszont a szakorvosok – főleg a belgyógyászok – számára rendezett szisztematikus, nem cégorientált tanfolyamok száma. A kongresszusokon való részvétel a magas költségek miatt gyakorlatilag csak gyógyszergyári támogatással valósítható meg. Az orvostovábbképzés minden más szakmai továbbképzéstől jelentősen különbözik, mivel a korszerű gyógyítást csak naprakészen – márpedig az ismeretek nagyon rövid időn belül változnak –, a bizonyítékokon alapuló ajánlások szerint lehet végezni. Ezt az orvosoknak folyamatos reguláris továbbképzések keretében kell elsajátítaniuk. Az állam kivonulása erről a területről – ami az orvosok képzési támogatására vonatkozik – nagyon sajnálatos, mert a jelenlegi jövedelmi viszonyok között az orvosok, főleg a fiatalabbak, a terheket nem tudják vállalni. Az államnak örülnie kellene, hogy a gyógyszergyárak jelentős támogatást nyújtottak a korábbiakban, amit változatlanul meg kellene tartani.
A szerző a Magyar Kardiológusok Társaságának elnöke
