A nemzetközi szervezetek intelmei
Minőségjavítás. A magyar egészségbiztosítás intézményrendszerének fő kérdése, hogy a szolidaritási elven alapuló társadalombiztosítást modernizáljuk-e, vagy váltsuk fel az üzleti biztosítók versenyén alapuló kötelező magánbiztosítással – mondta Orosz Éva, az ELTE professzora, OECD-szakértő, akinek az előadását senkiéhez nem mérhető vastapssal jutalmazta a mintegy 250 fős hallgatóság. Két változat lehetséges: a társadalombiztosítás modernizálása a kiegészítő biztosítások szerepének növelésével, ez lehetséges több-biztosítós változatban, vagy az üzleti biztosítók versenyén alapuló kötelező magánbiztosítás, kibővítve az önkéntes kiegészítő biztosításokkal.
Szerinte az átalakítást illető legfőbb kérdés, melyik egészségbiztosítási modell képes jobb terápiát nyújtani a magyar egészségügy fő problémáira, hogy a népesség életesélyeiben a fejlett európai országoktól való elmaradás csökkenjen, javuljon a szolgáltatások minősége és hatékonysága, mérséklődjenek az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés egyenlőtlenségei, kialakuljon a méltányos, fenntartható finanszírozás, és a mainál jobban kielégítsék a betegek igényeit.
A professzor asszony utalt a korábbi EU15-re, amelynek az átlagát tekintve az összes egészségügyi kiadásában 73 százalék a közkiadás, 6 százalékot a kiegészítő magánbiztosítások fedeznek, 21 százalék a háztartások közvetlen kiadása. Magyarország ennek megfelelő adatai: 73, 1 és 26 százalék. Az egészségügyi ellátás finanszírozásában minden országban több szereplő vesz részt, így jelen van a verseny. Ám vizsgálandó kérdés: milyen szerepet kap a verseny és az üzleti biztosító az alapvető egészségügyi ellátás finanszírozásában.
Állami egészségügyi szolgálat vagy helyi önkormányzat kilenc országban (Dánia, Finn-, Svédország, Nagy-Britannia, Ír-, Görög-, Olaszország, Portugália, Spanyolország) finanszírozza az egészségügyet. Ausztriában, Franciaországban, Luxemburgban társadalombiztosítás működik, nem lehetséges a választás a biztosítási alapok között. Versenyző üzleti biztosítók csupán Hollandiában vannak, Németországban a lakosság mintegy 10 százalékára nem terjedt ki a tb.
Mindezekből arra lehet következtetni, hogy az Európai Unióban az üzleti biztosítók szerepe a kiegészítő biztosításokra korlátozódik. A nemzetközi tapasztalatok nem igazolják a magyar javaslatokban megfogalmazott várakozásokat: a biztosítók közötti verseny elsősorban nem a minőség javítására irányul, nem áll rendelkezésre a kockázatszelekciót kiküszöbölni képes szabályozórendszer, a biztosítók közötti verseny nem alkalmas a makroszintű egészségügyi kiadások kordában tartására. Az OECD szakértői Belgium, Hollandia, Izrael, Németország, Svájc példáját vizsgálva arra a következtetésre jutottak, ha a biztosítók bevételének a kockázatok szerinti korrekciója nem tökéletes, az egészségbiztosítási alapok számára pénzügyi ösztönző működik a kockázatszelekcióra, ez pedig veszélyezteti a szolidaritást, a hatékonyságot és a minőséget, valamint a fogyasztók elégedettségét.
Orosz Éva kiemelten foglalkozott Hollandiával, ahol új típusú egyenlőtlenségek alakultak ki. Ott a munkáltatói csoportos biztosítás az egyik fő irány, ám akik nem tudnak a csoportos biztosításban részt venni, lényegesen többet fizetnek. Tavaly körülbelül 650 millió euró hiány keletkezett a biztosítóknál, s hasonló mértékű várható az idén is. Kérdés, mikor kezdődik a biztosítási díjak emelése? Egyébként a verseny hatására öt nagy biztosítói konglomerátum alakult ki az országban, így szeretnék a további koncentrálódást megakadályozni. Még nem világos, hogy az új szabályozás összhangban van-e az EU-szabályozással. Kérdés az is: a kockázatkiegyenlítés értelmezhető-e a magánbiztosítóknak nyújtott állami támogatásként, ami elvileg tilos az EU-jog keretei között. Jan Bultman, a Világbank vezető egészségügyi szakértője érdekes nemzeti kísérletnek minősítette a holland példát, ám egyelőre nincs bizonyíték arra, hogy érdemes lenne máshol is bevezetni. Különösen akkor nem, ha a szabályozási és intézményi környezet nem megfelelő egy ilyen meglehetősen komplikált rendszer számára – mondta.
A nemzetközi tapasztalatokat és a jelenlegi magyar problémákat és feltételeket is figyelembe véve a Világbank, a WHO, az EU szakértői egyértelműen nem javasolják az üzleti biztosítók versenyén alapuló modellt az alapvető ellátás finanszírozásában. Több-biztosítós modell létezik a társadalombiztosítás keretein belül is. Ausztriában például alapvetően regionális alapon szervezett az egészségbiztosítás, s az üzleti biztosítók versenye a kiegészítő biztosításra korlátozódik.
