Bokrosék nekiugrottak a felsőoktatásnak: az ingyenesség nem hatékony

Egy a Figyelőben most közzétett vitaanyag szerint meg kellene szüntetni a felsőoktatásban a fejkvóta-rendszert, és az oktatók közalkalmazotti jogállását. A javaslat felveti a súlyponti egyetemek kialakítását és szétválasztaná az intézmények tanügyi - és gazdasági irányítását.
A Bokros Lajos által szerkesztett - hat egyem gazdasági tanácsa által összeállított - vitaanyag leszögezi: a magyar felsőoktatás szerkezeti válságban van. Kimeneti teljesítménye rendkívül változó: a friss diplomások körében a munkanélküliség kétszerese a hazai átlagos munkanélküliségnek, miközben sokan dolgoznak olyan állásban, amely nem felel meg a diplomájuk által tükrözött formális képzettségnek.
Tömegével képzünk tanítókat, tanárokat, holott az általános és középiskolás korosztályok létszáma drámaian csökken.
Legalább harmincöt helyen osztanak nálunk közgazdász, vagy valamiféle üzemgazdász diplomát, miközben a nemzetközi vállalatok egyre inkább kiváló minőségű nyugati diplomával bíró fiatal szakembereket keresnek. Történészből, kommunikációs szakemberből, de még jogászból is jelentős túlképzés van, de kevés a mérnök, a fejlesztő technikus, az informatikus és a biotechnológus. Felsőoktatási intézményeink hálózata túlméretezett és szétaprózott. Minőség tekintetében a világtól való lemaradásunk egyértelmű, hiszen egyetlen hazai egyetem vagy főiskola sem szerepel a világ kétszáz legjobb intézménye közt.

Az „ingyenesség" nem hatékony

Bokros Lajosék szerint a válság egyik oka, hogy felsőoktatásban túlkereslet alakult ki, amely pazarláshoz vezet: egyrészt felsőfokú tanintézetből több kell, nagyobb infrastruktúra, több oktató, másrészt a végzett diákok nagy része nem tud elhelyezkedni abban a szakmában, amire kiképezték.
A felsőoktatást a költségvetés zömmel úgynevezett normatívák szerint, vagyis fejkvóta alapon finanszírozza. Ez a GT-fórum véleménye szerint nemcsak felesleges, hanem kifejezetten káros, hiszen a felsőoktatási intézményeket a hallgatói létszám minden határon túli növelésében teszi érdekeltté, maga hozva létre a túlkeresletet. A felesleges mennyiségi bővítés pedig beprogramozza a minőség romlását.
Rossz illúzió, hogy a fejkvóta-rendszer a szegényebb diákok esélyeit növeli – áll a dokumentumban. Ha ugyanis egy közszolgáltatás – mint a felsőoktatás – a felhasználás helyén és idején közel ingyenes, akkor azért nemcsak a szegény diáknak nem kell fizetni, hanem a jómódúnak sem. A közhiedelemmel szöges ellentétben tehát a felsőfokú oktatás állítólagos ingyenessége mind gazdasági, mind szociális szempontból hatékonytalan.
Csak keveseknek célszerű a felsőoktatást igénybe venni
A hat egyem gazdasági tanácsa szerint indokolt lenne tisztázni és meghirdetni, hogy a felsőoktatás egyáltalán nem állampolgári jogon járó és mindenkinek hozzáférhető közszolgáltatás, hanem csupán a társadalom kisebbik hányada számára célszerűen elérendő, hatalmas mértékű családi tehervállalással együtt járó, életre szóló nagybefektetés. Ennek haszna - bár kétségkívül az egész társadalmat gazdagítja - mégis elsősorban egyénileg élvezhető. Így az állam korlátozott ideig részt vállalhat a tanulás költségeiből, de a tehetséges jómódúak számára csak jelképes mértékben, a tehetséges szegények számára jelentős mértékben, a tehetségtelenek számára pedig semmilyen mértékben – írják a vitaanyagban.
Be kell zárni a rossz egyetemeket
Az alapelvekből következően a vitaanyag szerint meg kell szüntetni mindenfajta fejkvóta (normatíva) alapú finanszírozást és egyúttal bármiféle különbségtételt az államilag támogatott és az önköltséges (tandíjas) felsőoktatás között. A felsőoktatási alapképzés 4 szintjén elengedhetetlen, hogy minden hallgató fizessen tandíjat, kivéve a diákok azon maximum 15-20 százalékát, akit a hallgatói önkormányzat rászorulónak ismer el. Emellett a központi költségvetésnek csupán a jövőben várható munkaerő-piaci igényekkel nagyjából összehangolt diáklétszámnak megfelelő méretű és összetételű fizikai infrastruktúra létrehozását és fenntartását kellene biztosítani.
Be kell zárni mindazokat a felsőoktatási intézményeket, amelyeknek sem a fizikai, sem pedig a humán infrastruktúrája nem éri el a minimálisan kívánatos szintet – írja Bokros Lajos. Másrészt ki kell jelölni azokat a súlyponti iskolákat (kutatóegyetemeket), amelyek világosan megfogalmazott többletkövetelmények teljesítése esetén kiemelt állami finanszírozást kapnak. Harmadrészt fontos, hogy az oktató személyzet bérére az állami támogatás nem lesz elég, azt az egyetemeknek, főiskoláknak zömében a tandíjból kell fedezni!
A javaslat szerint egy többcsatornás finanszírozási rend jönne létre, ahol az állami költségvetés továbbra is fedezi az oktatás, mint legfontosabb alaptevékenység kiadásainak igen jelentős részét. Ezt azonban nem évente változó, kiszámíthatatlan szabályok alapján teszi, hanem éppen az történik, hogy a mindenkori pénzügy-, illetve az oktatási miniszter öt évre szóló, egyedi szerződéseket köt a központi kormányzat tulajdonában lévő felsőoktatási intézményekkel.