Egyközösségű rendszer
Rendrakás. A biztosítási rendszer átalakítása előtt válaszolni kell azokra a kérdésekre, hogyan oldja meg a jelenlegi problémákat, ad-e megnyugtató választ a rossz népegészségügyi helyzetre, az ágazatban kialakult etikai-morális válságra, a paraszolvencia és a bérezés problémáira – kezdte előadását Schvarcz Tibor, a parlamenti bizottság szocialista alelnöke.
A jelenlegi rendszerben az egészségügyi ellátás hozzáférése egyenetlen, a változtatásnál lényeges szempont a költséges gyógyító beavatkozások ügye, a szolgáltatások minőségének javítása, a biztosítók érdekeltsége a betegségek megelőzésében, a kistérségekben élők ellátásának megszervezése, a méltányos és fenntartható finanszírozás, valamint a kiegészítő biztosítások bekapcsolása az ellátásba.
A biztosítási reformtól azt várja, hogy csökken a kormányzatra nehezedő napi nyomás, hiszen önállósodik az intézményrendszer, a verseny nyomán javul a forrásallokáció hatékonysága, csökkennek a gyógyítás minőségében fennálló hatalmas különbségek, egyszerűbben oldható meg hosszú távon a kórházi kapacitások alakítása, csökken a hálapénz, a protekció és a korrupció.
A szocialista képviselő, összehasonlítva az OEP és a magánbiztosítók működési költségeit, kijelentette: az OEP 1,5 és az APEH járulékbeszedésre fordított ugyancsak 1,5 százalékos költsége együttesen is jócskán alatta marad az üzleti biztosítók működési költségeinek, amely az egészségügyre fordított összeget csonkítja.
Az átalakítás politikai döntést igényel, de meg kell határozni, milyen ellátás jár a járulék fejében a biztosítottaknak, és mire kell kiegészítő biztosítást kötni. Az alapcsomagba tartozzanak az életmentő beavatkozások, a közegészség-, a járványügy, az anya- és csecsemővédelem, a II-es csomagba a járulék fejében megszerzett ellátások, a III-as csomagba a kötelező önrészfizetéssel megvásárolt és a választott többletszolgáltatásokért fizetett ellátási kör.
Az alelnök szerint sem elméleti, sem nemzetközi tapasztalatok alapján nem bizonyítható, hogy a magyar egészségügy fő problémáira az üzleti biztosítók versenye nyújtaná az megfelelő (költséghatékony) terápiát. Tény az is, hogy a szolgáltatási szférában 2007-ben elindult változások új helyzetet teremtettek. A versenyző biztosítói modell nem áll összhangban a kórházhálózat modernizálására választott stratégiával, a kórházi kapacitások csökkentésével. A választásnak nem a biztosítók száma a fő kérdése, hanem hogy milyen szerepet kapjon a közszféra és milyet a magánszektor az egészségügy modernizációjában, hogy milyen értékek alapján válaszoljuk meg ezt a kérdést. Úgy gondolja, hogy a betegségek megelőzésére fordított pénz megtérülése kétséges az üzleti biztosító számára, s nem érdekelt a krónikus betegségek magas színvonalú menedzselésében sem. A több biztosítóval szerződött kórház esetében a biztosító nem érdekelt a befektetésekben, a több biztosító eltérő szempontjai és szerződései mellett nem alakulhat ki hatékony ellátásszervezés.
A szocialisták szerint először rendbe kell tenni az alap- és szakrendelői ellátást, a humánerőforrás helyzetét és a bérkérdést, ezt követően kell dönteni a biztosítóról. A baloldal az egyközösségű, szolidarisztikus elven nyugvó biztosítási modellre voksol, s mellé megalakítaná az ápolás- és baleset-biztosítást.
