Hiányoznak a feltételek
Feltételhiány. A több-biztosítós modell bevezetésének feltételeit vette számba Sinkó Eszter, a Semmelweis Egyetem EMK-tanára. Ehhez szükség lenne egy megvitatásra alkalmas koncepcióra, evidenciákra az átalakítás helyességéről, a koncepcióhoz kapcsolt megvalósítási tervre/menetrendre, törvényjavaslat(ok)ra, politikai konszenzusra a koalíciós pártok, valamint az ellenzék és a kormánypártok között. Ám ezekből a feltételekből csaknem minden hiányzik – jelentette ki, ezért furcsállja, hogy Kóka János SZDSZ-elnök 2008. januárra teszi a rendszer bevezetését. Számos reformtörvény megszületett, ám kérdés, a kimaradt fázisokat az új miniszter pótolja-e.
Eddig Molnár Lajos munkássága alatt annyi derült ki, hogy kötelező társadalombiztosítás keretei között, versengő, profitorientált, magánbiztosítói társaságokat kívánnak a biztosítási csomag finanszírozásba beengedni. Az átalakítás célja: a biztosítókon keresztül versenyt indukálni a szolgáltatói oldalon, amely minőségi javulást eredményez. Mihályi Péter, az államreform-bizottság tagja és munkatársai ez év januárban készült tanulmányukban ennél tovább mentek: a biztosítási csomag megbontását is lehetséges tartják, a lakosság fizetési hajlandósága és képessége szerint támogatják a kockázat szerinti díjszabást. Ám ha ezek megvalósulnának, azt már nem lehetne társadalombiztosításnak tekinteni, sőt hosszabb távon számolnak az egészségmegtakarítási számlával – véli a szakember.
Úgy véli továbbá, hogy hiányoznak a rendszer melletti érvek, viszont számos szól ellenük. Az eredeti cél nem teljesül: a biztosítói versengés ellenére Európában, így Hollandiában sem alakult ki szolgáltatói verseny. Nem lehet azt állítani, hogy ott jobb minőségű a szolgáltatás, ahol egymással versengő biztosítók vannak jelen. Annak oka, hogy az elméleti konstrukció a gyakorlatban nem működik, az egészségügyi kiadások koncentrációjában keresendő (visszatérően azonos populáció fogyasztja el a kiadások jelentős részét). Jobban megéri a költséges beteget kirakni a biztosítási alapból, mint bíbelődni a szolgáltatókkal, ezért indul be a kockázatok szerinti szelekció.
Egyelőre nem látszik a közös terep kialakulása a szocialisták és a szabad demokraták között. Ám ha lesz is közöttük egyezség, mi lesz az ellenzékkel? Egyébként a korábban sokat emlegetett Szlovákia több-biztosítós rendszerének esete is intő példa a koalíciós partnereknek, valamint a piacra belépni szándékozó magánbiztosítóknak. Minden ország a saját adottságaiból indul ki – folytatta Sinkó Eszter. Ahol több biztosítási alap létezik, ott az alapoknak igyekeznek értelmes funkciót találni, mivel a szelektív szolgáltatáskötés lehetősége csak szűk ellátói körben érvényesül. Ahol állami rendszerek értelmezhetők, ott mesterségesen kreált, új intézményeket igyekeznek új feladatokkal felruházni. Ahol egy állami biztosító van, ott az azt adminisztráló szervezetnek adnak nagyobb teret a szolgáltatásvásárlás terén. Magyarország számára az a követendő – a saját adottságaiból kiindulva –, hogy a nemzetközi tapasztalatokat éppúgy hasznosítsa, mint a hazaiakat, amelyeket az irányított betegellátásban, az ellátásszervezés és a szolgáltatásvásárlás terén eddig elért, s amelyek bizonyítottan jók.
