Martonyi III/2-es volt? Az érintett cáfol
Kende Péter szerint Martonyi János volt külügyminiszter Marosvásárhelyi fedőnéven III/2-es informátorként írt jelentéseket külföldi útjairól. Az újságíró, szociológus erről csütörtökön beszélt az MTI-nek. Martonyi János határozottan cáfolta, hogy informátorként dolgozott volna. Kende Péter egy úgynevezett munkadossziéban talált adatok alapján állítja, hogy Martonyi János informátorként dolgozott az 1960-as években. Az újságíró hozzátette: egy április 16-án készített interjúban az Orbán-kormány külügyminisztere elismerte neki, hogy a Marosvásárhelyi nevű informátor valóban ő volt, és azok az adatok, amelyek a dossziéban szerepelnek, tőle származnak, róla szólnak.
"Az én bizonyítékaim szerint a Marosvásárhelyi fedőnevű informátor nem lehet más, mint Martonyi János" - mondta Kende Péter. Az Állambiztonsági Levéltárban őrzött munkadossziéban talált adatok alapján az újságíró azt állítja, hogy Martonyi János informátorként dolgozott az 1960-as években. A dossziéban 3-4 jelentés szerepel, valamint több feljegyzés a tartótiszttől - tette hozzá. A jelentések alapján négy bizonyítéka van arra, hogy Martonyi János - fedőnéven - jelentéseket írt külföldi útjairól, egyebek között londoni és moszkvai útja után: a Marosvásárhelyi-jelentésekben szereplő adatok megegyeznek Martonyi János életrajzi adataival - mondta Kende Péter.
Az újságíró kiemelte: egy interjúban, amelyet április 16-án készített vele, az Orbán-kormány külügyminisztere elismerte, hogy a Marosvásárhelyi nevű informátor valóban ő volt, és azok az adatok, amelyek a dossziéban szerepelnek, tőle származnak, vagy róla szólnak.
Martonyi János az MTI-nek nyilatkozva leszögezte: hálózati személy soha nem volt, hálózati tevékenységet nem végzett, ilyen tevékenység vállalására vonatkozó nyilatkozatot sem szóban, sem írásban soha nem tett, az állambiztonsági szervekkel nem működött együtt.
Az ex-külügyér korábban a Népszabadságnak azt nyilatkozta: a rendszerváltás előtt nem állt kapcsolatban az állambiztonsági szolgálattal, a Mécs Imre vezette parlamenti ügynökbizottság előtt pedig azt állította: beszervezési nyilatkozatot nem írt alá, jelentést nem adott, ellenszolgáltatásban nem részesült.
"A történet lényege az egyébként, hogy én 1965-ben részt vettem egy nyári szabadegyetemen, és erre derült fény itthon. Ezt követően keresett meg mondjuk így a rendőrség, és jelezte azt, hogy erről nekem bizony erről be kellene számolnom. Ez a történet lényege. Egy dolgot tudok mondani Önnek: ezekben a beszámolókban semmiféle olyan adat, vagy bármiféle egyéb utalás nincs, amiből bárkinek a legcsekélyebb kára, hátránya származhatott volna" - nyilatkozta Martonyi az InfoRádiónak.
Az első, 14 oldalas paksamétát operatív tisztje értékesnek, íróját pedig az ügynöki munkára alkalmasnak találta. Az informátor később több külföldi útjáról is jelentett, illetve az állambiztonság támogatását kérte ahhoz, hogy Franciaországba utazhasson ösztöndíjjal elmélyíteni kapcsolatait nyugati ismerőseivel. Marosvásárhelyi azonban nemcsak a francia, hanem a németországi magyar emigránsokról is jelentett, tisztje pedig elégedett volt munkájával.
Ungváry Krisztián, a korszakkal foglalkozó történész a Népszavának elmondta: nem csodálkozik azon, hogy sem beszervezési dossziét, sem 6-os kartont nem találtak a levéltárban, hiszen, ha az ügynök külföldi útjairól írt jelentéseket, akkor a hírszerzés, azaz a III/I-es csoportfőnökség foglalkoztatta. Márpedig a hírszerzés kartonjait nem adták át a levéltárnak, és beszervezési dossziét is csak néhányat ismernek.
