Önállósítani kell az e-alapot
Szabályozások. Az egészségbiztosítási alapot (ea) függetleníteni kell a költségvetéstől, legyen önálló intézmény – mondta Draskovics Tibor, az államreform-bizottság alelnöke. Olyan szabályrendszert kell alkotni, amelyben az alap nemcsak egy önálló intézmény, hanem felelős is, és egyensúlyt teremt a járulékok és a szolgáltatások között – fejtette ki. Az átalakítás lényege, hogy a több mint 1000 milliárd forintot okosabban költsük el, senki sem akar kevesebbet fordítani az egészségügyre – szögezte le. Ám az egészségbiztosítási piac sajátos, amelyhez sajátos állami szabályok kellenek. Választ kell keresni a kérdésre, hogy az állami allokáció helyett lehetne-e új intézményeket új érdekeltséggel létrehozni. Úgy látja: jelenleg az egészségügyi intézmények célja, hogy minél több anyagi erőforrást gyűjtsenek be, más érdekeltségük nincs, bár tény: lelkiismeretük szerint ellátják a betegeket. S ha monopolhelyzetben marad az OEP, érdekeltségüket nem képes behozni a gyógyítórendszerbe. Ám ha egymással versengő intézmények finanszíroznák a rendszert, hatékonyabb és minőségileg jobb teljesítményekre ösztönözhetnék a szolgáltatókat – tette hozzá Draskovics Tibor.
Az államreform-bizottság alelnöke kiemelte: meg kell őrizni a társadalombiztosítást és a közfinanszírozást. Ma a társadalombiztosítás keretében minden szolgáltatást közfinanszírozással old meg az állam, amelyben nagy a magánfinanszírozás szerepe – utalt a hálapénzre a szakember. Ezeket a pénzeket kell legális és átlátható csatornákba terelni úgy, hogy fennmarad a kockázatközösség, ami nem jelenti azt, hogy ezt egyetlen biztosítónak kell megteremteni. Mint mondta: a szolgáltatóknál lévő tartalékokat – mert vannak ilyenek – azonban csak az egymással versengő biztosítók tudják kiaknázni. Draskovics Tibor szerint azonban a szó klasszikus értelmében vett „üzleti biztosítók” jelen esetben rossz megfogalmazás, hiszen ezek a szervezetek nem üzleti biztosítóként működnének. Ugyanis meg kell adni a lehetőséget az embereknek, hogy válasszanak ezen intézmények között, ám a választást kikényszeríteni nem lehet. Ezek az általa intézményeknek nevezett biztosítók nem válogathatnak a hozzájuk jelentkező tagok között. A tagok pedig nem a saját maguk által befizetett járulék összegét, hanem a különféle kockázatokkal (kor, betegség, nem stb.) korrigált fejkvótát viszik magukkal a választott biztosítóhoz. S ami fontos: a járulékot fizetni nem tudók után ezt az öszszeget az állam garantálja.
Elismerte: a több biztosító működtetése drágább, ám az is tény, hogy az OEP tevékenységére a kelleténél kevesebbet fordítanak, így nem képes jól ellátni ellenőrző funkcióját. Ahhoz, hogy a biztosítók egyenrangúan lépjenek be az egészségügy finanszírozási rendszerébe, egyértelmű szabályok kellenek a működésükhöz szükséges egyszeri költségekre, bevételeikre. Számukra a profit csak akkor jelentkezne, ha megteremtődne az egészségügyi ellátórendszer magas színvonala.
