Verseny a komfortban lehet
Versenykorlátozás. Mivel az egészségbiztosítási rendszer átalakítása a következő nemzedékeket is érinti, körültekintően kell azt elkezdeni – kezdte előadását Csáky András, az MDF egészségügyi szakpolitikusa, országgyűlési képviselő. Alapvető kérdésekre kell választ adni, köztük arra, hogy a változás az OEP mely feladatkörét érintené, milyen funkciókat vennének át a biztosítók. Csak a természetbeni gyógyellátást? És mi lesz a mentési feladatokkal?
A képviselő sorolta a természetbeni ellátások széles körét, benne a háziorvosi, a háziorvosi ügyeleti szolgálatot, a védőnői – anya-, gyermek- és ifjúságvédelmi –, a fogászati ellátást, a gondozóintézeti gondozást, a beteg- és orvosi rendelvényű halottszállítást, a járóbeteg-szakellátást, a drága diagnosztikát (CT, MRI), a művesekezelést, a házi szakápolást, a fekvőbeteg-szakellátást és a mentést; az ezekkel kapcsolatos kérdésekre pontos választ kell adni. Tisztázni szükséges továbbá, hogy mi lesz a jelenleg OEP-támogatással nyújtott gyógyfürdői és egyéb gyógyászati ellátással, az anyatejellátással, a gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök támogatásával, a betegek utazási költségének térítésével, hogy érinti a változás a nemzetközi egyezségekből eredő és külföldön történő ellátások kiadásainak fedezetét.
Idézte, mit vár az SZDSZ az üzleti biztosítóktól. Ezek: az egészségügyi rendszer működésének pénzügyi fenntarthatósága, az egészségügyi szolgáltatások minőségének javulása, a hálapénz és a korrupció visszaszorítása.
Csáky András számításokat végzett, hogy valóban igaz-e a kormánypártok egyes képviselőinek vádja, amely szerint a gyógyító-megelőző ellátásokra költött pénz dönti romba az államháztartást. Megvizsgálta, hogy a központi költségvetés és a tb-alapok hiánya az önkormányza-tok nélkül miként alakult, s azt is megnézte, mekkora volt az egészségbiztosítási alap deficite a gyógyszerkassza nélkül. Arra következtetett, hogy a természetbeni ellátások egyenlege – különösen az elmúlt pár évben – fokozatosan szufficites, így kár a finanszírozásváltozást, azaz a biztosítási rendszer üzleti alapra helyezését azzal magyarázni, hogy feneketlen zsák a gyógyítás. Tehát nem az erre költött pénz ingatja meg az államháztartást.
Szerinte az SZDSZ másik elvárása, a színvonalasabb gyógyítás szabályi feltételrendszere ma is megvan. Készen vannak a gyógyítási protokollok, amelyeket az orvosi szakma dolgozott ki, s amelyek betartásáért az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat a felelős, ő ellenőrzi. Ezekben nem lehet verseny, ezek kötelező előírások. Úgy gondolja azonban, hogy versenyezni a hotelszolgáltatásokban lehet és kell, ám a javuláshoz tetemes pénzt lenne szükséges invesztálni az elavult kórházi struktúrába. Ám számolni kell azzal, hogy a kórházak tulajdonosai az önkormányzatok. Kérdés, hogy az üzleti biztosítók mennyire hajlandók a mások tulajdonában lévő ingatlanokba, az infrastruktúrába befektetni. Csáky András szerint az egészségügyben meglévő és káros hálapénz a dolgozók tisztességes bérezésének megteremtésével váltható ki. Ám amíg 140 000 forint az ágazatban dolgozók átlagos keresete, nem várható, hogy megszűnik a paraszolvencia. A korrupcióval kapcsolatban pedig leszögezte: az biztosítási modelltől függetlenül bűncselekmény, amit büntetni kell. Végezetül arra hívta fel a figyelmet: a magyar állampolgárok egészségügyi adatait nem lehet kiadni nemzetközi multinacionális biztosítótársaságoknak.
