Globalizálódó maffiák
Olaszország legnagyobb „vállalatának” számít a maffia, és ezen szakértők szerint az sem változtat sokat, hogy a rendőrségnek hétfőn sikerült elfognia a legbefolyásosabbnak tartott szicíliai keresztapát, Salvatore Lo Piccolót. A Cosa Nostra előző vezetőjét, Bernardo Provenzanót tavaly csípték el a hatóságok, és Giuliano Amato belügyminiszter most annak a reményének adott hangot, hogy a bűnszervezetek nem tudnak tartósan működni, ha lépten-nyomon letartóztatják a főnökeiket, hiszen ez újabb és újabb utódlási harcokat generál.
Egyelőre azonban meglehetősen aggasztó a kép: az itáliai kiskereskedőket tömörítő szervezet, a Confesercenti becslése szerint a maffiacsoportok bevétele tavaly – a kábítószer-csempészetet és az emberkereskedelmet nem számítva – 90 milliárd euróra rúgott, ez az ország GDP-jének hét százalékával egyenlő. Reggio Calabria tartományban a vállalkozók hetven százaléka fizet védelmi pénzt, de Nápolyban is legalább ötven százalék a behódolók aránya. Egy Palermo belvárosában lévő kisebb üzlettől átlagosan havi ezer eurót szednek be a bűnözők, míg egy szupermarket ennek ötszörösét fizeti – írja a Financial Times Deutschland. A hatóságok már csak azért is tehetetlenek, mert a legtöbb károsult félelmében nem tesz feljelentést.
Természetesen nem Olaszország az egyetlen fejlett állam, amelyben súlyos árnyékként nehezedik a legális gazdaságra a szervezett bűnözés. Ezt drámaian bizonyította az ez év augusztusában a németországi Duisburgban lezajlott leszámolás, amely során a calabriai maffia, a ’ndrangheta végzett hat olasszal. Az ügyben nyomozó államügyész, Nicola Gratteri az EU-szintű jogi szabályozás és hatósági fellépés hiányával magyarázza, hogy – az egységes belső piac kellemetlen „mellékhatásaként” – Németországtól Spanyolországig, Hollandiától Franciaországig szinte mindenütt befészkelték magukat a calabriai maffiózók. Nagy-Britannia sem kivétel: a londoni belügyminisztérium becslése szerint 400 fontosabb bűnözővezér él a szigetországban, és ők a gazdaság 2-4 százalékát mozgatják. A nemzetközi kokainkereskedelem egyik főszereplőjének számító, Európa mellett Észak- és Latin-Amerikában, sőt Ausztráliában is jelen lévő ’ndrangheta éves forgalma 30 milliárd euróra rúg – idézi Graterit a Reuters. A német közvéleményt sokkoló duisburgi eset nyomán egyébként közös olasz– német maffiaellenes rendőri osztag felállításáról határozott a két ország, és az egység megalakulását éppen a napokban jelentette be Jörg Ziercke, a szövetségi bűnügyi hivatal elnöke.
A szervezett bűnözés gazdasági befolyása elemzők szerint egyre nő. A nemzetközi áru- és tőkemozgások liberalizálása, az internet és a pénzpiacok fejlődése megkönnyíti a maffiózók dolgát, akik a különböző pénzmosási technikák révén egyre jobban beépülnek a legális gazdaságba. A hatósági fellépést az is nehezíti, hogy a maffiacsoportok ma már nem olyan „családi típusú” vállalkozások, amilyeneket például a Coppola-filmekből ismerünk, hanem multinacionális nagyvállalathoz hasonló szervezetek.
Különösen profi és kegyetlen híre van az orosz (posztszovjet) csoportoknak, amelyek a hidegháborús kezdetek után a kilencvenes években építettek ki példátlanul erős hadállásokat Európában és az Egyesült Államokban. A főleg kábítószer-kereskedelemből és fegyvercsempészetből meggazdagodott orosz bűnszervezetek egyesek szerint a kelet–nyugati irányú embercsempészetben is kulcsszerepet játszanak. Vezetőik zöme korábban a KGB vagy a szovjet hadsereg tisztje volt, így nem meglepő, hogy az orosz maffia szervezete is sokban az egykori KGB-t idézi. Egyre durvább és „nagyvállalatibb” módszereket alkalmaznak szakértők szerint a japán jakuzacsoportok is, holott ezeket a japánok többsége hagyományosan nem elvetemült bűnözőknek, hanem egyfajta romantikus „betyároknak” tartja. Az összképhez természetesen még sok egyéb csoportosulás hozzátartozik, a kínai triádoktól a kolumbiai drogbárókig; ezek szervezete, módszerei és tevékenységi köre sok eltérést mutat, ám a globalizáció hatására itt is fokozatosan csökkennek az eltérések.
