Az előnyöket túl-, a hátrányokat alulértékelték
A változtatások széles körű elfogadását azzal magyarázták, hogy hatására több pénz jut a gyógyításra, csökken az indokolatlan gyógyszerfogyasztás, mérséklődnek az árak, ez pedig a rászorulókat segíti. Ma már azonban szembe kell nézni azzal, hogy a hátrányokat alulértékelték, a várható előnyöket pedig túlbecsülték.
A világ gyógyszerpiacát, annak növekedését a gazdasági, strukturális, politikai és egészségügyi mozgások határozzák meg. Az IMS szakértőinek becslése szerint 2007-ben 5-6 százalékos növekedéssel lehet számolni, ez legfeljebb 0,5-1 százalékkal marad el az előző évi bővüléstől. A piac változásait 2007-ben az új gazdasági realitások határozzák meg; e szerint a meghatározó növekedés a fejlett országok „érett” piacairól fokozatosan több éven-évtizeden keresztül a fejlődő országok „növekvő” piacaira tevődik át. Elengedhetetlen, hogy saját magunkat is elhelyezzük ebben a rendszerben. Öt évvel ezelőtt a világpiac 54 százalékát az USA uralta. Ez az érték 2007-re várhatóan 36 százalékra csökken. A fejlődő piacok részaránya ugyanakkor 17 százalékra nő. Az európai bővülés az előző évi mérték alatt várható. A szakemberek az első kilenc hónap adatainak ismeretében 2-3 százalékos növekedést várnak.
A fejlett országokra jellemző, hogy az egészségügyi rendszerek mérete és jelentősége fokozatosan nő. Az OECD-államokban például folyamatos az egészségi állapot javulása, s ehhez a környezeti változások mellett jelentős mértékben hozzájárul az egészségügy fejlődése, az új gyógyszerek kifejlesztése és forgalomba kerülése. A nemzeti jövedelem egyre nagyobb részét teszik ki az egészségügyi kiadások. Ma még messze elmaradunk a fejlettebb országokban elfogadható mértékűnek minősített egészségügyi ráfordításoktól. Ez akkor is így van, ha az összehasonlítást nem a tényleges egy főre jutó ráfordítással, hanem vásárlóerő-paritáson számolt mutatókkal végezzük el. A morbiditási és mortalitási mutatók jól jellemzik a magyar lakosság nagyon rossz egészségi állapotát, amelyen javítani kell. A hazánkban várható élettartam messze elmarad még a gazdasági fejlettségünktől is, nem beszélve a kívánatosról.
Érdemes emlékeztetni arra, hogy a várható átlagos élettartam a Római Birodalomban 22, a középkori Angliában 33 év volt. Az ipari forradalom jelentette a dinamikusabb növekedés kezdetét, amely máig három hó/év. Nagyjából ez jellemző a mi viszonyainkra is. Ennek hatása a gyógyszerfogyasztásban: 18-20 milliárd forint növekedés évente. Tudomásul kell venni, hogy a hosszabb életkorral több betegség, több, az életminőséget meghatározó készítmény és szolgáltatás fogyasztása jár együtt.
Magyarországon nem nagy a gyógyszerfogyasztás, legfeljebb a struktúrája nem a legkorszerűbb. A bevezetett intézkedések nem a hatékonyságot, hanem az olcsóságot preferálják. Optimalizálni is az egészet és nem azon belül az egyes elemeket kell. Nem volt olyan ország, ahol tartós (akár két évet meghaladó) eredményt tudtak elérni ilyen szabályozással. Okkal feltételezhető, hogy a magyar gyógyszerpiac forgalma 2007-ben, ha kismértékben is, de meghaladja majd a korábbi év adatát.
A változások hatása a gyógyszerpiac szereplőire akár drámainak is nevezhető. A gyártók 12 százalékot kitevő extra adóterhe 35-36 milliárd forint lesz. Ehhez jön a sávos befizetés terhe forgalomnövekedés esetén. A forgalom bővülése pedig nem az elmúlt évhez, hanem a finanszírozó által elképzelt értékhez viszonyított. Jól példázza ezt, hogy a tavalyi támogatás megismétlése esetén – amikor a gyógyszerkassza 389 milliárd forint volt – a gyártók befizetési terhe 75 milliárd lenne. Ettől a jelentősen csökkentett támogatási kulcsok és az egyéb intézkedések miatt valószínűleg kisebb lesz az OEP gyógyszertámogatásra fordított kiadása, ebből adódóan a gyártók befizetési kötelezettsége is. Az összesített gyártói terhek azonban így is 50–60 milliárd forint között lesznek. Ez meghaladja az elmúlt négy év összes gyártói befizetési terhét. Az eredményesség romlását jelzi a nyereségek jelentős részének elvesztése, amely együtt jár a beruházások elmaradásával, jelentős csökkenésével, a k+f ráfordítások csökkenésével. Meg kell említeni azt is, hogy a gyártók a korábbi években jelentősen hozzájárultak anyagilag az egészségügyi szakemberek tudásának szinten tartásához, az új ismeretek megszerzéséhez. Az elszenvedett vesztességek miatt a gyártóknak a továbbképzés területén megnyilvánuló aktivitása a korábbi évek töredékére csökken.
A nagykereskedőkre gyakorolt hatást a 2,5 százalékos extraadó, valamint az igen gyakori leértékelést kísérő készletveszteségek jellemzik. Az árváltozás előtt 20 nappal még maga a gyártó sem tudja kiszámítani, hogy terméke milyen pozícióba kerül. A piac többi szereplője még enynyire sem ismerheti a helyzetet. A fajlagos logisztikai költségek ugyanakkor jelentősen nőnek. Példaként említhető, hogy átlagosan négy dobozzal rendelnek a patikák egy készítményből.
A gyógyszertárakra gyakorolt hatást a szolidaritási adó, a készletek rendszeres értékvesztése jellemzi. Ennek nagysága az ágazatban elérheti 3-4 milliárd forintot. Patikánként csak a készletek leértékeléséből származó veszteség 2-3 milliárdra prognosztizálható. Az árréstömeg 14 százalékkal csökken, ez önmagában 12-13 milliárdos veszteséget jelent. Az új rendszer hat az orvosokra is. A fenyegetettség nyomása alatti munkavégzés káros hatásai hamarosan jelentkeznek. A kilátásba helyezett jutalmazás esetén a rövid távú előnyök elfogadása hátrányos lesz a betegek számára.
A betegeket kimondottan rosszul érintik a változtatások. A gyakori fixesítés és az ebből adódó negyedévenkénti gyógyszerváltoztatás miatt bizalmatlanság alakul ki az orvos és a gyógyszer iránt, s ez jelentősen csökkenti a gyógyulásnak vagy az életminőség javulásának, sőt utóbbi fennmaradásának esélyeit is. A betegek egy része – különösen, ha anyagilag megengedheti magának – ragaszkodik a már megszokott és bevált medicinájához. Összegezve: az várható, hogy az előző évhez képest a lakossági terhek 50 milliárd forintot elérő mértékben is növekedhetnek az idén.
A gyógyszer-gazdaságossági törvény és a kapcsolódó intézkedések nem érték el a meghirdetett célt. Érdemes lenne az innen-onnan átvett részintézkedések helyett a haladó és eredményre vezető filozófiákat átvenni és alkalmazni. Ha pedig kiderül, hogy a változtatások nem szolgálják a kitűzött célokat, új megoldások keresése szükséges.
A szerző gyógyszerügyi szakértő
