Drámaian csökkent a gyógyszeres terápia

Több millió adat igazolja, hogy az emelkedett vérnyomás minden más kockázati tényezőtől függetlenül is növeli az érelmeszesedés kialakulásának veszélyét. Az erek falának megvastagodása csökkenti a szervek vérellátását, ami elsősorban a nagy oxigén- és anyagcsere-igényű szervek és szövetek károsodásához vezet, az érfal belsején lerakodó koleszterin és más anyagok pedig az eret akár teljesen elzáró vérrögök, trombózis kialakulását segítik elő. Ugyanakkor világszerte számtalan megfigyelés bizonyítja, hogy a vérnyomás bármilyen úton történő csökkentése megelőzheti az érrendszer károsodását, és ezzel az agytrombózis és agyvérzés okozta halálozást kb. 40 százalékkal, a végzetes szívinfarktus bekövetkeztét kb. 30 százalékkal, a veseelégtelenséget pedig 25 százalékkal mérsékli. Ha ezekhez a számokhoz hozzágondoljuk, hogy egy túlélt agyi katasztrófa vagy szívinfarktus tartós megnyomorodást, de legalábbis az életminőség jelentős romlását okozhatja, felmérhetjük a hipertónia hatékony kezelésének jelentőségét.

Sajnos általánosnak mondható az a tévhit, hogy a vérnyomás életkorral együtt járó emelkedése normális élettani jelenség, holott ez elsősorban az egyre jobban terjedő egészségtelen táplálkozás és mozgásszegény életmód, továbbá a fokozódó lelki terhelés következménye. Az életmód megváltoztatásával – különösen a testsúlycsökkentés révén – jelentős eredményeket lehet elérni a magasvérnyomás-betegség elleni küzdelemben, de a tapasztalat szerint a betegek többsége nem tud változtatni szokásain és környezetének behatásain. A hipertónia kezelésének legfontosabb eszköze tehát a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek folyamatos szedése. A százával rendelkezésre álló szerek közül a lelkiismeretes orvos előbb-utóbb ki tudja választani azt a kombinációt, amely a beteg vérnyomását tartósan a kívánt célérték – általában 140/90 Hgmm, de bizonyos társbetegségek esetén 130/80 Hgmm vagy annál alacsonyabb érték – alatt tartja anélkül, hogy ez a páciens mindennapi életét és tevékenységét megzavarná. A tartós eredmény elérése persze a beteg részéről is fegyelmet követel, mert a gyógyszer akár néhány napos mellőzése vagy rendszertelen szedése a vérnyomás emelkedéséhez, így a szív- és érrendszeri szövődmények veszélyének fokozódásához vezet. A magasvérnyomás-betegség kezelése egész életen át tartó folyamat, amelynek sikere a jó és rendszeres orvos–beteg kapcsolaton és a folyamatos gyógyszerszedésen alapul.

Annak ellenére, hogy rendelkezésre állnak a szükséges gyógyszerek, a fejlett egészségüggyel büszkélkedő országokban sem valósul meg hiánytalanul a betegek célvérnyomásértékre történő kezelése. Az egyes országok statisztikái eltérnek, de még az Egyesült Államokban is csak a kezelt betegek 34 százalékánál találták kielégítőnek a vérnyomás beállítását. Hazánkban a Magyar Hypertonia Társaság által szervezett „Éljen 140/90 alatt” program keretében több tízezer hipertóniás beteg ellenőrzése során 39,3 százalékban mértek az orvosok ezen érték alatti vérnyomást; a szakemberek intenzív oktatásával és továbbképzésével, az otthoni vérnyomásmérés propagálásával és elősegítésével, továbbá a betegfelvilágosítás korszerűbb módszereinek alkalmazásával két év alatt ezt az értéket 44,6 százalékra lehetett növelni. Bármennyire is kiemelkedő nemzetközi viszonylatban ez a szám, nyilvánvaló, hogy a betegek több mint felét még mindig nem kezelik kielégítően. A tennivaló világos: a gyógyszerek adagját növelni kell, a korszerűtlen vérnyomáscsökkentőket le kell cserélni, és fokozni kell a betegek késztetését a rendszeres ellenőrzésre és a folyamatos gyógyszerszedésre.

Ezek után döbbenten vettük kézhez azokat a statisztikai adatokat, melyek szerint a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek fogyasztása az elmúlt 6-8 hónapban folyamatosan csökkent, és többségükben a korábbinál 8–12 százalékkal kevesebb került a betegekhez. Ez akár százezernyi beteg vérnyomáscsökkentő kezelésének szüneteltetését vagy ennél sokkal nagyobb számú betegnél az adagok csökkenését és a korábban jól beállított vérnyomás emelkedését, ezzel párhuzamosan a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának vagy súlyosbodásának veszélyét jelentheti. Lehet találgatni, hogy ennek mi az oka, de az biztos, hogy a csökkenés időben egybeesik az egészségügyi „reform” bizonyos elemeinek a bevezetésével. A vizitdíj – amely köztudottan és egyes körök lelkesedésétől övezve csökkentette az orvos–beteg találkozások számát – a magasvérnyomás-betegség esetében katasztrofális következményekkel járhat. A rövid távú fiskális szemléletnek súlyos, a befolyó és megtakarított pénzek többszörösét kitevő kórházi és egyéb költségek megjelenése fog csattanós pofont adni, nem szólva az egyéni tragédiákról, családok szenvedéseiről és nélkülözéséről, az átmenetileg vagy véglegesen kieső munkaerőről.

A vérnyomáscsökkentők vásárlásának visszaesését talán meg lehetne magyarázni az árak emelkedésével is, de ez kevésbé látszik valószínűnek. Az országos egészségpénztár éppen ebben az időszakban szorította rá az orvosokat, hogy azonos hatóanyagcsoporton belül a legolcsóbb készítményt írják fel betegeiknek, tehát a betegek legalább egy részének csökkenhettek a kiadásai. A kimutatás szerint a legolcsóbb vérnyomáscsökkentő gyógyszerek (vizelethajtók) fogyasztása is nagyjából a többi gyógyszeréhez hasonlóan csökkent, s ez eléggé egyértelműen mutatja, hogy a rendszeres vizitek és a receptek felírásának elmaradása okozta a hipertónia kezelésének drámai csökkenését.

Mire számíthatunk ezek után? A szakma és a gyógyszeripar az elmúlt években mindent megtett, hogy a legkorszerűbb vérnyomáscsökkentő szerek eljussanak betegeinkhez. Felmérésünk szerint az orvosok és a betegek késztetése a hatékonyabb kezelésre javult: ha az „Éljen 140/90 alatt” program tíz-egynéhány ezer betegen nyert eredményét a teljes hipertóniás lakosságra kivetítjük, akkor egy Eger nagyságú város lakosságának jobb vérnyomás-beállítását – és ezáltal szív- és érrendszeri kockázatának csökkentését – érhettük el.

A szerző egyetemi tanár, a Magyar Hypertonia Társaság elnöke

Mindent megteszünk az orvosok tudásának javítása érdekében, igyekszünk a lakosság felvilágosításával és a betegek jobb tájékoztatásával a hipertóniabetegség megelőzését, korai felismerését, a hazai és nemzetközi irányelveken alapuló kezelését elérni.

Mindez a munka teljesen hiábavaló marad, ha az egészségügy irányítói meggondolatlan lépésekkel a leggyakoribb és népegészségügyi szempontból legveszélyesebb betegség hatékony kezelését gátló rendelkezéseket hoznak. A labda most nem a szakma térfelén pattog…

Mindent megteszünk az orvosok tudásának javítása érdekében, igyekszünk a lakosság felvilágosításával és a betegek jobb tájékoztatásával a hipertóniabetegség megelőzését, korai felismerését, a hazai és nemzetközi irányelveken alapuló kezelését elérni.

Mindez a munka teljesen hiábavaló marad, ha az egészségügy irányítói meggondolatlan lépésekkel a leggyakoribb és népegészségügyi szempontból legveszélyesebb betegség hatékony kezelését gátló rendelkezéseket hoznak. A labda most nem a szakma térfelén pattog…-->