Ellentmondásos reformtörvény
A felsoroltakból egyértelműnek tűnik, hogy ezeket az ellátásokat az egész országra és minden létrejövő egészségpénztárra érvényesen, egységesen kell meghatározni.
Az alapelv legfontosabb eleme – és ezt a törvényjavaslat szintén alátámasztja –, hogy a gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás szabályozását továbbra is központilag kell végezni. Ugyanakkor a törvénytervezet több pontja miatt e tekintetben bizonytalanság érezhető, nem konzisztens a tervezet. Ilyen nagyon fontos kérdéskör például a támogatott gyógyászati segédeszközök körének, a funkcionális csoportoknak, a támogatás mértékének, az indikációknak, a felírásra jogosult orvosok körének és az eszközök kihordási idejének a meghatározása. Ezek a jelenlegi rend szerint az egészségügyi miniszter és a pénzügyminiszter hatáskörébe tartoznak. Így marad-e a jövőben is? Az Orvostechnikai Szövetség egyértelmű véleménye, hogy e döntési jogkörök csak miniszteri szintűek lehetnek.
Ehhez kapcsolódik, hogy a gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás a törvénytervezet alapján kikerült az egészségügyi szolgáltatások közül. Egyes módosító indítványok – koherenciazavarra hivatkozva – orvosolni látszanak a problémát, ugyanakkor mások bevezetik az egészségbiztosítási szolgáltatás fogalmát, zavart okozva az egészségbiztosítás mint szolgáltatás és az egészségbiztosítás által finanszírozott szolgáltatások szabályozásának értelmezésében.
Nem szerepel a törvényjavaslatban – s erre vonatkozó támogatott módosító indítvány sem foglalkozik azzal a fontos szabályozási elemmel –, hogy a finanszírozási protokollokat a szakmai eljárásrendek alapján kell elkészíteni. Álláspontunk szerint ez lenne a döntő garanciális elem a szabályozás tartalmi munkarendje tekintetében a kórházi orvostechnikai eszközök befogadása és támogatásuk szabályozása esetén.
Fontosnak tartjuk, hogy az egészségbiztosítási pénztárak se közvetve, se közvetlenül ne folytathassanak gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátást, azaz árusítás/kiszolgálás jellegű szolgáltatást. A törvénytervezet és egyes módosító javaslatok több soron tárgyalják a személyi összeférhetetlenséget, ez azonban nem elégséges: a tevékenység tiltását kellene tartalmaznia az elfogadott törvénynek. Ha ez nem történik meg, a jelenlegi gyógyászatisegédeszköz-forgalmazók tönkremenetelével lehet számolni.
A tervezet 74. §-a szerint az egészségbiztosítási pénztár különalkut köthet a beszállítóval (gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök), az árhoz nyújtott támogatással forgalmazható termék és ellátás áráról, menynyiségéről, minőségi követelményéről, illetve a felek által lényegesnek ítélt egyéb kérdésekről. Azaz hiába állapodik meg egy gyártó a gyógyszertámogatás alapjául szolgáló árban, a támogatás mértékében a támogatásvolumen-szerződésben (gyógyszerek) központilag az OEP-jogutóddal, az egészségbiztosítási pénztárak megváltoztathatják ezt, egyes készítményeket, gyártókat nem átlátható módon preferálva, illetve kiszorítva. Nyilvánvaló, hogy a gyártóval kötött ilyen szerződések lehetőségét mindenképpen ki kellene zárni az országosan egyenlő, egységes ellátás érdekében.
A törvénytervezet alapján az egyes egészségbiztosítási pénztárak eltérhetnek az egységes támogatási szinttől: a térítési díjból kedvezményt nyújthatnak, annak egy részét átvállalhatják. A gyógyszerekre és gyógyászati segédeszközökre vonatkozó, jelenleg érvényes szabályozás ezzel ellentétes. Úgy véljük, hogy a betegekkel közvetlen kapcsolatban lévő majdani pénztárak tekintetében ennek megengedése a forgalom növekedését idézheti elő.
A szerző az Orvostechnikai Szövetség alelnöke
