Innováció, hozzáférhetőség, megengedhetőség
A problémaözön nem magyar sajátosság, az egészségügy, a gyógyszerek árának tb-támogatása, a biztosítási reform a fejlett világ országait évek óta foglalkoztatja, ám – a szakértők szerint – nincs egyetlen olyan modell, amelyet egységesen követni lehetne. Ennek egyik oka, hogy az egészségügyi rendszerek megreformálására irányuló kezdeményezések, majd döntések sok esetben nincsenek megfelelő adatokkal, modellezésen alapuló bizonyítékokkal alátámasztva, annak ellenére, hogy az egészség-gazdaságtan szerepe napjainkban felértékelődik.
Világszerte vitatott a gyógyszer-innováció problémaköre is; csak az elmúlt két hónapban négy nagy európai konferencián és számos hivatalos kormányközi tárgyaláson esett szó róla. A közelmúltban például Münchenben az MSD európai központja által szervezett, a német kormány, az Európai Bizottság, számos neves egyetem és kutatóhely részvételével megtartott konferencián is ezzel foglalkoztak.
Ugyanakkor mintha egyre szélesebb körben terjedne el az a tévhit, hogy az innováció az abszolút nóvum (az első a kategóriájában) szinonimája. A realitás azonban az, hogy az innováció, szorosan ide véve a műszaki és orvosi előrehaladást is, inkrementális lépések sorozata. Vagyis az innováció nem fekete-fehér, hanem a minőség fokozata. Az orvosi és speciálisan a gyógyszerfejlesztés-innováció akkor elismerendő, ha egészségelőnyt hordoz, vagy a társadalom számára más kedvező hozadéka van. Ez utóbbiakhoz tartozik, ha az egészségfejlesztés érdekében tovább felhasználható erőforrást szabadít fel.
Ma már széles körben elterjedt, hogy az egészség egyenlő a gazdagsággal, az egészségügyre fordított pénzt befektetésként kell felfogni.
A pénzügyi megszorítások időszakában túlságosan vonzó kormányzati stratégiává emelni azt a feltételezést, hogy egy kis országnak nem kell saját magának is időben befektetnie a gyógyszeripari innovációba, elég, ha átveszi a máshol már bevált eredményeket. Meggyőződésünk, hogy ez súlyos tévedés, ugyanis azt kockáztatjuk, hogy kimaradunk az innovációs folyamatból és főleg annak eredményéből, az időbeni hasznosítás lehetőségéből.
A szabályozó rendszerek világszerte meghatározzák a gyógyszer-innováció lehetőségeit, megfelelő egyensúlyt biztosítanak az egészségügy és az ipar innovációs képessége számára.
Ám az innováció előtt akadályok tornyosulnak. Ezek között említendő a növekvő tudományos komplexitás a krónikus betegségek kutatásában, a növekvő regisztrációs követelmények, amelyek növelik a költségeket, a rizikót, s nem utolsósorban a restrikciós szabályozást preferáló politikai környezet. Az innováció sikerének támasza ezzel szemben az az egészségügyi rendszer, amely lehetővé teszi annak gyors elterjedését és az új terápiák megfelelő alkalmazását. Fontos továbbá a hatékonyan működő piac, amely az innovációt befektetésnek fogja fel, elősegítve az egészségfejlesztés szűkös forrásainak hatékonyabb allokációját. Ide sorolandó a szabadalmi rendszer hatékony használata, amely biztos alapot szolgáltat a tudásbázisú gazdaság számára, ösztönzi az innovációt. Végül az adekvát és kiszámítható szabályozó rendszer, amely stabil, az innovatív folyamot elősegítő környezetet biztosít.
A gyógyszerellátásban elsődleges a szakmaiság és a beteg érdeke, nem vitatva a költséghatékonysági szempontokat. Éppen ezért helytelen az innovatív és a generikus gyógyszerek folyamatos szembeállítása, hiszen minden originális szer egyszer generikussá válik. A betegellátás szempontjából fontosabb az egyes betegségcsoportokra kidolgozott orvosszakmai protokollok alkalmazása, de nem lenne helyes az orvosok gyógyítási szabadságát kizárólag gazdaságossági szempontoknak alárendelni.
A gyógyszerek kutatása, kifejlesztése, kipróbálása, hatásaik, mellékhatásaik követése rendkívül költségigényes tevékenység, ezért sikeresen – túlnyomó részben – csak profitorientált, tőkeerős rendszerben végezhető. Ehhez elengedhetetlen az iparjogvédelem, a szabadalmak megszerzése, a fenntartásukkal kapcsolatos jogérvényesítés. Ám ezeket úgy kell alkalmazni, hogy ne váljanak a törvényes kereskedelem akadályává.
Rendkívül aggasztó a hamisított gyógyszerek forgalmának növekedése, mert azok súlyos egészségkárosodást okozhatnak. Tudomásunk szerint hamis medicinák forgalmazása miatt még nem született elmarasztaló döntés, a maximális büntetés a nem patikában történő forgalmazásért Magyarországon 40 ezer forint. A hamisítás veszélyéről szóló médiakampány után valamelyest csökkent ezek forgalma, de komoly eredmény csak a hatóságok és a civilszervezetek átfogó, közös felvilágosító tevékenységétől és erős szankcióktól várható. Az emberek kiegyensúlyozott, pontos, megbízható információkat igényelnek az egészségügyi ellátás keretében. Egyre több bizonyíték utal arra, hogy a helyes információkkal ellátott páciensek nagyobb valószínűséggel hoznak jó döntéseket az egészségüket, a betegségüket, a kezelési és ápolási lehetőségeiket illetően. A tájékozott emberek szívesebben választanak és tartanak be gyógykezeléseket, jobban követik az orvos utasításait.
A szerző az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete elnökségének tagja
