Kevés pénz jut a betegségek megelőzésére

A rendszerváltás előtt ezt titkolta a politika, hiszen nehezen volt megmagyarázható, hogy ahol „minden hatalom a dolgozó népé”, ott éppen a dolgozó nép egészsége rossz. Több kutatás feltárta, hogy Budapest szociálisan legproblémásabb kerületeiben a lakosság átlagosan annyi életévet remélhet születésekor, mint például Szíriában. Ismertté vált, hogy a falu betegebb, mint a város, és csak nagyon bizonytalanul ébredtünk rá, hogy a roma lakosság életkilátásai öt-hat évvel elmaradnak a többi magyar állampolgárétól. A rendszerváltozás idejére kiderült, hogy Európa halálozásában csaknem listavezető helyen állunk, és csak néhány, tőlünk keletre fekvő ország előz meg minket ebben a tekintetben.

A probléma sokáig és talán még ma is csak az egészségügyön belül mozgat meg bizonyos erőket, noha e körben is egyre kevesebben érzik azt, még mindig van esély a folyamat megváltoztatására. Orvosok, nővérek egyre hangosabban követelik: tegyen már valamit a politika, hiszen bizonyos kórképekben egyre több a beteg, és nő a halálozási arány. Ám ez alig hallatszik el a nagypolitika színpadáig, noha minden politikus tudja, hogy lépni kell. Mégsem szerepel a prioritások között a népegészségügyi katasztrófa kezelése.

A gyanútlan olvasó mondhatná, hogy ez nem így van, hiszen az elmúlt 17 évben több országos programot is elfogadtak. Időnként tévéműsorokat, reklámokat is lát, amelyek arra biztatják, hogy fogyjon le, ne dohányozzon, esetleg mozogjon többet, vagy éppen fogyasszon egy-egy egészségipari terméket. A baj éppen ezzel a kampányjelleggel van. Parlamenti ciklusonként elfogadnak egy-egy népegészségügyi programot, amely leszögezi a megfellebbezhetetlen tényt: beteg a nemzet, és ezen változtatni kell. Szakmailag korrekt célokat fogalmaz meg, majd minden marad a régiben. Ha közelednek a választások, papíron nemes célok öltenek testet, de ennek nincs folytatása, vagy csak látszattevékenység folyik.

Nehezen tudatosul a gazdasági szakemberek számára, hogy a képzettség mellett az egészség is meghatározza a humántőke értékét. Nem érzik ezt prioritásnak. Pedig hazánk gazdasági teljesítménye erősen függ az egészséges munkaerő arányától. Középkorú férfilakosságunk halálozása, főként szív- és érrendszeri megbetegedései, de daganatos kórképei is rontják gazdasági versenyképességünket. Ma már hazánk nem elsősorban az olcsó munkaerő miatt lehet vonzó befektetési célország, hanem a képzett munkaerő okán. Az ide telepedő tőke nemcsak igényli a képzettséget, hanem kész ráképzéssel saját igényei szerint is magas értéken tartani a humánerőforrást. Ha ez a szakembergárda nem egészséges, akkor kárba vész a befektetés, hiszen a ráképzés nem kamatozik, a szakemberekből „hiánycikk” lesz, a gazdasági befektetés pedig nem hozza a remélt hasznot. Ezért a tőke is továbbáll, vagy el sem jön hazánkba.

Nehezen hisznek a politikusok a népegészségügyi szakembereknek, pedig tényekkel igazolt: egy befektetett dollár a prevenciós programokba évek alatt kettőt-hármat fial. Mit kezdjen a politikus azzal a megfellebbezhetetlen ténnyel, hogy az elsődleges megelőzés sikerei 15-20 év múltán jelentkeznek? Aki ma abbahagyja a dohányzást, az bizonyos szempontból rögtön egészségesebbnek érzi magát, de a következmények még 15-20 évig veszélyeztetik. Ha elérjük, hogy a mai fiatal generáció körében az egészséges életmód tudatosan vállalt érték lesz felnőttkorban is, 20-25 év múlva ez már a halálozási statisztikáinkon is meglátszik. A politikusnak ma kell a költségvetést stabilizálnia, visszafognia a kiadásokat, teljesítenie a fiskális célokat. A könyvelői szemlélet megöli a stratégiai gondolkodást, elporlasztja a pártok közötti konszenzust, pedig ez létezett, és talán még mindig létezik a népegészségügyi kérdésekben. Hiszen a parlament 2003-ban 90 százalék feletti szavazataránnyal fogadta el azt az országgyűlési határozatot, amely tíz évre irányt szabott a népegészségügyi programoknak. Csak a folytatás maradt el, hiszen szavak helyett források is kellettek volna a végrehajtáshoz. Óvatos becslések szerint az egészségügyre fordított kiadások minimum 1,5-2 százalékát kellene a program végrehajtására fordítani, ez legkevesebb 15-20 milliárd forint évente. Ennek egytizede sem lelhető fel egy kézben, ahonnan a végrehajtást kellene irányítani.

Miközben az úgynevezett egészségügyi reformról szólnak a napi sajtóhírek, azokban még elvétve sem bukkan fel a megelőzés fontossága. A több-biztosítós tervek fel sem vetik a prevenció helyét az új finanszírozási struktúrában. Arról lehet hallani, hogy mindenki szabadon megválaszthatja biztosítóját, de azt már nem teszi hozzá senki, hogy ha ez így lesz, akkor mitől érdekelt a biztosító (újabban pénztár) a hosszú távú megelőzés favorizálásában?

Félő, hogy a kérdésre nincs felelet, mert mindenki saját politikai szemüvegén keresztül válaszolja meg őket, s ez nem visz közelebb a probléma megoldásához.

A szerző a Népegészségügyi Programiroda korábbi vezetője, a Semmelweis Egyetem tanára

Abban az országban, ahol nem terem zöldség és gyümölcs olyan mennyiségben, mint Európa más tájain, prioritás volt a napi többszöri friss zöldség-gyümölcs fogyasztásának biztosítása, elérhető árakon, az iskolákban, a munkahelyeken és a családok asztalánál. Az iskolai testnevelés rendszeres biztosítása nemzeti ügy lett; ott is épült tornaterem, tornacsarnok, ahol a gazdasági célszerűség ezt nem engedte volna meg. És az órarendbe is belefért!

Vissza tudták szorítani az alkoholizmust, pedig ez sehol sem tartozik a könnyű feladatok közé. Mi lett az eredmény? Ma a finnek Európa egyik legegészségesebb nemzete, és a gazdaság is virágzik. Innovatív, mert tudásigényes, és a tudás nem vész el, nem ég el a betegségek lángjában.

Abban az országban, ahol nem terem zöldség és gyümölcs olyan mennyiségben, mint Európa más tájain, prioritás volt a napi többszöri friss zöldség-gyümölcs fogyasztásának biztosítása, elérhető árakon, az iskolákban, a munkahelyeken és a családok asztalánál. Az iskolai testnevelés rendszeres biztosítása nemzeti ügy lett; ott is épült tornaterem, tornacsarnok, ahol a gazdasági célszerűség ezt nem engedte volna meg. És az órarendbe is belefért!

Vissza tudták szorítani az alkoholizmust, pedig ez sehol sem tartozik a könnyű feladatok közé. Mi lett az eredmény? Ma a finnek Európa egyik legegészségesebb nemzete, és a gazdaság is virágzik. Innovatív, mert tudásigényes, és a tudás nem vész el, nem ég el a betegségek lángjában.-->