A viharok pusztító ereje

Százezer halottról is beszélnek a Mianmart (Burmát) sújtó Nargis nevű ciklon pusztítása nyomán a szakértők, vagyis az utóbbi évek egyik legszörnyűbb csapását szenvedte el május elején a szegény ázsiai ország, amely nem készült fel a közelgő infernóra. A trópusi ciklonok a legpusztítóbb természeti jelenségek közé tartoznak. Amerikában hurrikánnak, Ázsiában tájfunnak nevezik őket. Kialakulásukban a meleg, nedves trópusi levegő játssza a fő szerepet. További feltétel a legalább 26 Celsius-fokos tengerfelszín. Ez a magyarázata annak, hogy miért csak bizonyos területeken és időszakokban jönnek létre. A meleg tenger felett páradús, forró levegő emelkedik a magasba és spirális forgásba kezd (az északi féltekén az óramutató járásával ellentétes, a déli féltekén pedig azzal megegyező irányban). Az így létrejövő légköri képződményt addig trópusi viharnak nevezik, amíg a szél sebessége nem éri el a százhúsz kilométeres óránkénti sebességet. Ettől kezdve hivatalosan is ciklonnak minősítik és nevet kap.

A trópusi ciklon jóval kisebb mérsékelt égövi társainál. Magjában a légnyomás 900 millibar alá eshet, kis területen belül gyorsan változik, így a szél sebessége elérheti a 240–350 kilométeres sebességet is. A hurrikánok és a tájfunok szerkezete igen jellegzetes. Szemben a mérsékelt övi ciklonokkal, frontokat nem találunk bennük. A ciklon középpontjában (itt a legkisebb a légnyomás) kialakul egy lefelé mozgó áramlás, ahol nincsenek felhők. A mérete mindössze 15–40 km, és ezt a részt nevezik a ciklon szemének.

A szemet gyűrű alakban óriási felhőfal övezi, amelyet a rendkívül heves felfelé áramlások hoznak létre. Ez a viharzóna. A felhőfal a teljes troposzférát (a légkör alsó, 10-12 km magas részét) átfogja; tipikus felhője a jól fejlett zivatarfelhő, amelyből igen intenzíven hull a csapadék. A viharzóna átmérője 25–60 km. Innen kifelé haladva a szélsebesség és a csapadék hevessége csökken, a légnyomás pedig emelkedik. Az egész rendszer átmérője néhány száz kilométer lehet.

Évente átlagosan 84 trópusi vihar és 45 hurrikán/tájfun alakul ki. A trópusi ciklonok okozta károkról csupán becslések vannak, mivel az ezek miatt fellépő tengerár, árvizek, jégeső és más események szintén jelentős kárnövelő tényezők.

A trópusi ciklonok létrejöttének jellemző időszaka az északi féltekén júliustól októberig tart, leggyakrabban azonban késő nyáron és kora ősszel jelennek meg. A déli féltekén február és április között valószínű a létrejöttük. Trópusi ciklonokra elsősorban Ázsiában (Dél-Kína, Tajvan, Fülöp-szigetek és Japán körzete) és Amerikában (főleg az Antillákon és a karibi térségben) számíthatunk. Dél-Amerika és Afrika nyugati partvidékén általában nem jönnek létre ilyen jellegű viharok, mert mindkét térségben hideg tengeráramlatok találhatók. A trópusi ciklonok a forró övezetben keletkeznek, s a keletről érkező passzátszelekkel nyugati irányba sodródnak, miközben lassan távolodnak az Egyenlítőtől. A szárazföldet elérve a magasabb szélességi fokok felé mozognak tovább. E kanyar után fokozatosan veszítenek erejükből, hiszen megszűnt a tápláló energiaforrás, a meleg, párás tengerfelszín, s ez gyakorlatilag a ciklonok „halálát” jelenti.

A legújabb kutatások szerint az Atlanti-óceán térségében száz év alatt megduplázódott a hurrikánok száma. Tavaly a Dean keltett rémületet, mert a legerősebb fokozatú viharok közé tartozott. Egy londoni szaklapban megjelent tanulmány a jelenséget a globális klímaváltozással magyarázza, ennek hatására ugyanis az elmúlt száz évben felmelegedett a tengervíz, és a légmozgás is megváltozott. A kutatók 1900-ig visszamenőleg vizsgálták a hurrikánokat, s azt állapították meg, hogy ma majdnem kétszer annyiszor fordulnak elő, mint száz évvel ezelőtt. Ezen belül is 1980 óta ugrott meg jelentősen a számuk. „Az elmúlt évtizedben létrejött hurrikánok mintegy hatvan-hetven százaléka a globális felmelegedés rovására írható” – állítja Greg Holland, a United States National Centre for Atmospheric Research munkatársa, a tanulmány szerzője.

Mások szerint viszont a hurrikánok gyakoriságának változása ciklikus folyamat, és most éppen egy intenzívebb szakaszban vagyunk. 2005-ben, a New Orleanst elpusztító Katrina elvonulása után a BBC összefoglaló elemzést tett közzé, és a bemutatott adatokból azt a következtetést vonták le, hogy nőtt a pusztító hurrikánok száma, 2005-ben különösen sok trópusi vihar alakult ki, de százéves távlatban nem történt számottevő változás. A legtöbb nagy erejű vihar a BBC szerint a múlt század negyvenes éveiben pusztított, amikor az óceán felszíni hőmérséklete magasabb volt a mainál. „A természeti katasztrófák kapcsán mindenki azonnal azt kérdezi, van-e köze a jelenségnek a globális felmelegedéshez – olvasható az elemzésben. – Ez egyértelmű bizonyíték arra, hogy ma már komolyan veszik a klímaváltozás témáját.” vg

1. 120–155 km/h, 980 hPa fölött, 1–1,5 méter, gyenge: faágak törnek, gyenge gyökérzetű fák, közlekedési táblák, kémények dőlnek, csekély károk tengerparton és a kikötőkben

2. 155–180 km/h, 965–980 hPa, 2–2,5 méter, mérsékelt:háztetők felszakadnak, ajtók, ablakok törnek, faházak dőlnek össze; a tenger elönti a part menti utakat, a kikötött hajók elszabadulnak

3. 180–210 km/h, 945–965 hPa, 3–4 méter, erős: tetőszerkezetek szakadnak le, gépjárművek törnek össze, nagyobb fák gyökerestől dőlnek ki; órákig tartó esőzés, jelentős áradások a tengerpart közelében

4. 210–250 km/h, 920–945 hPa, 4–5 méter, igen erős: házak roskadnak össze, minden fa kidől; órákig tartó heves esőzés, súlyos áradások a tengertől 10–15 kilométerre, teljes pusztítás a tengerpart menti sávban

5. 250 km/h fölött, 920 hPa fölött, 5 méter fölött, pusztító: nagyobb épületek, ipari létesítmények is megsemmisülnek, órákig tartó intenzív esőzés, többméteres áradás és teljes pusztítás a tengertől 10–15 kilométerre is

1. 120–155 km/h, 980 hPa fölött, 1–1,5 méter, gyenge: faágak törnek, gyenge gyökérzetű fák, közlekedési táblák, kémények dőlnek, csekély károk tengerparton és a kikötőkben

2. 155–180 km/h, 965–980 hPa, 2–2,5 méter, mérsékelt:háztetők felszakadnak, ajtók, ablakok törnek, faházak dőlnek össze; a tenger elönti a part menti utakat, a kikötött hajók elszabadulnak

3. 180–210 km/h, 945–965 hPa, 3–4 méter, erős: tetőszerkezetek szakadnak le, gépjárművek törnek össze, nagyobb fák gyökerestől dőlnek ki; órákig tartó esőzés, jelentős áradások a tengerpart közelében

4. 210–250 km/h, 920–945 hPa, 4–5 méter, igen erős: házak roskadnak össze, minden fa kidől; órákig tartó heves esőzés, súlyos áradások a tengertől 10–15 kilométerre, teljes pusztítás a tengerpart menti sávban

5. 250 km/h fölött, 920 hPa fölött, 5 méter fölött, pusztító: nagyobb épületek, ipari létesítmények is megsemmisülnek, órákig tartó intenzív esőzés, többméteres áradás és teljes pusztítás a tengertől 10–15 kilométerre is-->