Dobrev: zsákutca a gyes

Vihart kavart az elmúlt hetekben a miniszterelnök felesége a gyes fizetése helyett a bölcsődei nevelés fejlesztésével kapcsolatos kijelentéseivel. Dobrev Klára szerint a gyes és a gyed zsákutca, hiszen sem a gyereknek, sem az anyának nem jó a három évig tartó bezártság. A nők ennyi idő után jóval nehezebben találnak munkát maguknak, miközben a gyerekek ingerszegény környezetben nőnek fel – vélekedik a politikus, aki szerint a közhiedelemmel ellentétben Európában éppen azokban az országokban születik több gyerek, ahol az anyák dolgozhatnak kisgyerek mellett is. Kérdés azonban, erre mennyire készült fel a bölcsődei hálózat: ma Magyarországon 561 ilyen intézmény működik, 128 százalékos kihasználtsággal. Amíg a harminc éve még minden hetedik-nyolcadik kisgyereknek jutott hely a bölcsődékben, ma csupán minden tizenkettedik kaphat ilyen ellátást.

A bölcsődék a hetvenes évek eleje óta folyamatosan sorvadnak. Ez nem csak a bölcsődei férőhelyek alacsony számában nyilvánul meg: a gondozónők szakmai képzése, hivatásuk presztízse is messze elmarad a kívánatos szinttől. Ahhoz, hogy ma valaki egy bölcsődében gyerekekkel foglalkozhasson, elegendő elvégezni egy egészségügyi szakközépiskolát, valamint egy olyan, csecsemő- és kisgyermekgondozói szakosító képzést, amelynek oklevele az érettséginél több, a diplománál viszont kevesebb.

Karrierista szülőknek?
A szülők többsége sem a gyermek fejlődésének zálogát látja a bölcsődékben. A közkeletű vélekedés inkább az, hogy csak a lusta, illetve a karrierista szülő adja bölcsődébe csemetéjét. Ranschburg Jenő gyermekpszichológus azonban vitatja ennek az állításnak az igazságát. Szerinte nem a gyermekkel töltött idő mennyisége, hanem inkább a minősége számít. „A gyereknek valóban jó, ha otthon maradhat, de csak akkor, ha ezt a helyzetet a szülő is kellemesnek érzi – jelentette ki. – Abban az esetben, ha az anya csak szenved a négy fal között, ez az együttlét egyáltalán nem használ a szülő-gyermek kapcsolatnak. Ezért én azt mondom, hogy ha valaki vissza akar menni dolgozni, tegye meg nyugodtan. Egy napközben nem látott, de reggel, délután és este kiegyensúlyozott anyuka sokkal jobb a gyereknek, mint az, aki állandóan vele van, viszont tele van elfojtott indulattal.”

A gyermekpszichológus szerint téves az a hazai nézet, hogy a bölcsődék csak afféle gyermekmegőrzők. A másfél éves kor elérését követően semmilyen akadálya nincs annak, hogy a kicsik közösségbe kerüljenek. Ott ugyanis olyan vsielkedési szabályokat tanulhatnak, az önálló étkezéstől a tisztálkodásig, amelyeknek később nagy hasznát vehetik. „Persze, mindehhez az is kell, hogy a gondozónők kellően képzettek és gyermekcentrikusak legyenek – mondta Ranschburg. – A mai bölcsődékben változó a szakmai felkészültség. Ismerek igen kiváló intézményeket, de bizony jártam olyan helyeken is, ahol a személyzet szó szerint csak a gyerekek fizikai felügyeletét látta el.”

Baj van a képzéssel
A jó gondozónő tudja, hogy másfél-két éves gyerekek még nem tudnak önszervező módon, csapatban játszani, inkább csak egy-egy játékszer körül verődnek össze. Barátságok, tartós érzelmek nem szövődnek köztük, inkább a felnőttekhez kötődnek, és bizony sokkal agresszívebbek, mint az óvodások. Éppen ezért a velük való bánásmód is személyesebb és nagyobb pedagógiai szakértelmet kíván, mint azt ma sokan hinnék. „A bölcsődei gondozónők feladata összetettebb, mint az óvodáskorú gyerekekkel dolgozó kollégáiké – erősítette meg Ranschburg Jenő. – Tekintve, hogy a közeljövőben várhatóan még a mostaninál is nagyobb felelősség hárul rájuk, én szorgalmazom, hogy vizsgálják felül a képzésüket, a végzettséget pedig valamilyen pedagógiai diplomához kötném. Ez nem csupán a szakmai felkészültség színvonalát emelné, hanem a gondozónők megbecsültségén is javítana. Kevesebb lenne a bölcsődékkel kapcsolatos társadalmi előítélet, vagyis emberek nem a gyermekmegőrzőt, hanem a fejlesztő pedagógai intézményt látnák bennük.”

Vigasztalni kell
Azt, hogy sokakban élénk bűntudat él a bölcsődébe adott gyerekekkel kapcsolatban, Farkas Zsuzsanna, a budapesti, Terézvárosi Egyesített Bölcsődék 4. számú intézményének vezetője is megerősíti. Mint mondta, sokszor nekik kell vigasztalniuk a lelkiismeret-furdalástól gyötört szülőket. „A többség a munkába való visszatéréssel indokolja ezt a lépést – mondta. – Ilyenkor igyekszünk elmagyarázni, hogy a kicsiknek jót tesz a közösség. Akik hozzánk bekerülnek, látványos fejlődésen esnek át a szobatisztaság, az étkezések, és úgy általában az önállódodás területén. A bölcsődés gyerekek türelmesebbekké válnak, és az óvodai beszoktatás is zökkenőmentesebb számukra.”

A bölcsődék az utóbbi években jelentősen nyitottabbak lettek – nem csak a fővárosban, hanem vidéken is. Tatabányán a Dózsakerti Bölcsődében például időszakos gyermekfelügyeletet is vállalnak, ami azt jelenti, hogy a gyereket csak akkor viszik be, ha a szülők másként nem tudják megoldani a felügyeletüket. „Természetesen ebben az esetben is először van beszoktató időszak, majd a gyerek később mindig ugyanabba a csoportba kerül, mint amelyet már ismer és megszokott – mondta Izing Józsefné csoportvezető szakgondozónő. – A kicsik többsége másfél-két éves korban kerül hozzánk. Azt tapasztaljuk, hogy a bölcsődével kapcsolatos előítéletek főként az első gyermekükkel jelentkező szülők esetében jellemzőek. A második, harmadik csemete esetében a családokban már sokkal kevesebb a bűntudat.”

AS Network-->