Elvesztegetett négy esztendő
Eltelt négy év, s ma is ugyanazok a problémák feszítik az egészségügyet. Forráshiányos az ágazat, a kormány érzéketlen a megnövekedett költségigényekkel szemben, úgy is lehetne fogalmazni, hogy elvesztegettünk négy évet – mondta Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke. Ha az egészségügyben dolgozók jövedelemhelyzetét vizsgáljuk, a bérarányok nem változtak a nemzetgazdaság ágazataihoz képest, ennek a következménye, hogy fiatalok sokasága hagyja el a gyógyítóintézmény-rendszert, vagy külföldön vállal munkát, ez pedig a tetemes képzési költségek miatt luxus. Az előző Gyurcsány-kormány idején elfogadott 21 lépés egészségügyi program számos eleme jó volt, közülük több megvalósítását meg is kezdték. Ezek egyike a társadalombiztosítás valódi biztosítóvá tétele azzal, hogy mindenki vagy mindenki után valaki fizessen tb-járulékot. Megkezdődött a jogviszony-ellenőrzés, ennek lassan beérnek az eredményei. Megkezdődött az intézményrendszer szerkezetének átalakítása, a sürgősségi betegellátás és a mentés fejlesztése, s komoly népegészségügyi programok indultak el. Ám tény: az egészségügy humánerőforrásának kezelését akkor és azóta sem végzik. Pedig a humántőke nélkül nincs gazdasági növekedés. Megoldatlan például a háziorvosi utánpótlás, a 6800 praxisban 1400 doktor nyugdíjkorhatár fölött dolgozik. Vagy azért, mert nincs kinek eladnia a praxisát, mert olyan helyen van, ahol éppen csak megél, vagy azért, mert tart attól: ha nyugdíjba vonul, nem lesz miből fönntartania magát. Ma elindult egyfajta konszenzuskeresés az ágazatban, ám akkor sem szabad elfelejteni azt a szomorú tényt, hogy ezt füstölgő romokon tesszük. Rosszabb kiindulási pontról startolunk, mint amilyen 2004–2005-ben volt.
