Milyen lesz Magyarország 2025-ben?

A magyar társadalomban a legfontosabb makrofolyamatok a népesség folyamatos csökkenése és az elöregedés. Rossz bizonyítvánnyal indulunk a jövőnek az egészség terén is: minden ötödik állampolgár tartósan beteg vagy fogyatékos, s az emberek átlagosan mintegy tíz évvel kevesebbet töltenek el egészségesen, mint a fejlett nyugati országokban, ahol 65 év körül van ez a mutató.

A magyar gazdaság is szerkezeti problémákkal küzd: a cégek több mint fele nem vesz részt anyagi erejéhez mérten a közteherviselésben; az elszaporodó magánvállalkozások okán minden 10. lakos vállalkozónak tekintendő, miközben ténylegesen csak mintegy 60 százalékuk működik és fizet adót. Több mint 700 ezerre tehető a kisméretű, nem versenyképes mezőgazdasági egységek száma.

A következő generációnak számolnia kell a globális trendekkel is. Ezek között a legriasztóbbak a környezeti ártalmak, az energiaforrások szűkössége, a globális felmelegedés hatásai és a növekvő terrorfenyegetettség. Kedvező viszont az a fokozódó igény, amely az állam és a közigazgatás szerepének újrafogalmazását sürgeti annak érdekében, hogy az állam képes legyen támogató szerepet betölteni a pozitív társadalmi folyamatokban.

Az egyik legnagyobb problémaként a demográfiai kérdések jelennek meg a Magyarország 2025 – Lehet másként is?! című jövőtanulmányban. A „reális változat” szerint 17 év múlva már csak 9,5 millióan élünk majd az országban, csökken az átlagos családnagyság, sőt, egyáltalán a családban élők száma, mivel sok lesz a már fiatalon szingli életmódot választó honfitársunk. Életkilátásaink szorosan összefüggenek az egészségi állapotunkkal, ami a másik riasztó következményekkel fenyegető terület.

Kedvező jeleket mutat viszont a magyarok környezetvédelmi hozzáállása több területen is, így például a hulladékkezelésben vagy az építkezésben. „Idetartozik az is, hogy az emberek döntően természetközeliek, szeretnek ökovilágban élni, szívesen laknának zöldövezetben” – mondja Nováky Erzsébet, aki szerint ezekre az értékekre a környezettudatosság esetében is lehet építeni. További jó hír, hogy a jelenlegi fiatalok elfogadóbbak a kisebbségekkel szemben, és mivel 2025-ben ők alkotják majd a társadalom gerincét, ebben előre jelezhető a javulás.

Egyértelmű a tolerancia például a homoszexuálisokkal, és fájdalommentes további integráció várható a nemzeti vagy vallási kisebbségek zöme esetében. Igaz, a történet ezúttal sem tökéletesen fekete-fehér. „Érdekes jelenség, hogy a homoszexuálisok teljes elfogadását még jó ideig gátolni fogja, hogy az azonos neműek házassága, vagy a meleg tanárok esetében még az oly’ toleráns fiatalok véleménye is megoszlik” – mondja Szilágyi Gyula szociológus.

Több konkrét forgatókönyvet is összeállított 2025-re az MTA Jövőkutatási Bizottságának tanulmánya; ezek részint a szakértői tanulmányok konklúzióin, részint 1500 fiatal megkérdezésén alapulnak.

Az első forgatókönyv szerint előtérbe kerül az öngondoskodás, nagy hangsúlyt kap az egészséges környezet, az egészséges táplálkozás, az önképzés és a prevenciós szemlélet. Ugyanakkor e forgatókönyv lényegi eleme a közösségi lét. A család, a barátok mellett virtuális közösségek is létrejönnek. Az egyén és a közösség harmóniában vannak egymással, összetartó a társadalom. A közösséget segítve mindenki megtalálja a saját szerepét, minden csoport részt vállal a feladatok teljesítésében. Fokozódik a kreativitás; ez a szcenárió sok önállóságot és a közösségbe beilleszkedő munkát vár el az emberektől.

A vizsgált fiatalok nagyjából egynegyedére az individuális gondolkodás a jellemző, s ha e mellett úgy alakul, hogy a világ nem fogadja el a magyar együttműködést, és jobban akar hatni hazánkra mint ahogy azt mi szeretnénk, előtérbe kerülhet a saját életért való felelősség és a karrier fontossága, s az emberek minden olyan változást szívesen fogadnak, ami javíthatja életminőségüket. A közösségi élet csak átmenetileg lesz fontos, életüket önállóan, sokszor egyedül élik, és elsősorban saját döntéseiktől várják a jövőbeli történéseket.

Egy harmadik forgatókönyv szerint megvan a lehetősége annak, hogy Magyarországon a szélsőségek felerősödnek, ami „rettegővé” és „kallódóvá” teheti az embereket. Jelenleg a fiatalok 15–20 százaléka ilyen. Ha ők kerülnek többségbe, kialakulhat egy olyan jövő, ahol az emberek nem vállalnak, vagy nem éreznek felelősséget, félelmeikre, rettegéseikre nem-cselekvéssel reagálnak.

Ha a világ állapota olyannyira romlik, hogy a magyarok többsége nem látja értelmét, hogy sorsát jobbra fordítsa, közönyössé válhatnak az emberek. A középiskolások 16 százaléka hajlamos erre jelenleg, az egyetemisták körében nem tapasztalható ez a felfogás. Ez a változat akkor érvényesülhet, ha a társadalom többsége közönyössé válik. E szerint a forgatókönyv szerint a felelősség kikerülése, a passzivitás lesz a domináns, az emberek sokat lesznek közösségben, de egyikhez sem kötődnek. Passzív nemzettudat alakul ki; zárt, délies családmodellel. Eltűnik a karrierizmus, a munkamánia; visszaszorul a versengés.