Nincs hosszú távú stratégia
Reformköntösbe és gyakran ágazatellenes kommunikációs retorikába öltöztetett kényszerű változtatásokról szólt az elmúlt két év, amely elsősorban a konvergenciaprogramnak megfelelő kiigazításokat jelentett, de nem oldotta meg az egészségügy valódi problémáit, nem volt valódi reform – állapította meg a Magyar Kórházszövetség az egy hónappal ezelőtti kongresszusán – mondta Golub Iván, a szövetség korábbi elnöke, aki örül annak, hogy Székely Tamás egészségügyi miniszter az egészségbiztosításról szóló törvény hatályon kívül helyezését kezdeményezte. Ezt kellett volna tenni a vizitdíjjal és a kórházi napidíjjal is – tette hozzá.
Az egészségügy évek óta küzd finanszírozási gondokkal, azonban a szövetség szerint csak olyan reform támogatható, amely komplex módon kezeli az ellátási szinteket, s amely képes kielégíteni a lakossági szükségleteket. Az eddigi átalakításokból azonban hiányzott a hosszú távú stratégiai koncepció, nem vették figyelembe a szakma és a szakmai szervezetek véleményét. A változtatások szinte követhetetlenné váltak az intézmények számára, a szaktárca a rendeletek kivitelezhetőségére nem gondolt, a változtatások mértéke lehetetlenné tette azoknak a gyakorlatban való monitorozását, így nem tudni, mi az, ami korrekcióra szorul. Egy azonban biztos: a korábbi rossz kórházi struktúrát legalább olyan rossz váltotta föl, amely nem felel meg a lakosság valódi szükségleteinek, s nincs hozzá megfelelő szakszemélyzet. Leginkább a krónikus és a rehabilitációs osztályok személyzete hiányos, de nehezíti a betegellátást a hiányszakmák regionális egyenetlensége. Gond az is, hogy nem oldották meg az új szerkezet és finanszírozásának egyensúlyát, ezért nem lehet felelőssé tenni az egyes intézmények vezetőit, a hibát a rendszerben kell keresni.
Az ágazat működtetéséhez és fejlesztéséhez a forrásteremtés, a finanszírozás biztonságához az ágazat szükségletarányos részesedése a nemzeti jövedelemből, az Európai Unióhoz való közelítés szükséges. Hazánkban az állam és a lakosság a GDP 8,1 százalékát fordítja az egészségügyi kiadásokra, ez nem éri el az OECD-országok átlagát. Szükség van az ellenőrzött magántőke bevonására, a járulékfizetési morál további javítására, a járulékfizetés alóli kibújás lehetőségeinek felszámolására. Meg kell határozni a tb-járulék fejében kötelezően járó ellátási csomagokat és azt, mi kerülhet a kiegészítő biztosítások körébe.
A kórházszövetség felméréseiből az derül ki, hogy a magyarok évente átlagosan 12,6 alkalommal keresik föl az orvost, ez az OECD-országokénak a kétszerese. Nem költünk sokat az ágazatra, ám a kiadások nagyobb hányadát a gyógyszerköltségek teszik ki, a kereslet megfelelő módon történő korlátozása indokolt.
A szövetség korábbi elnöke elmondta azt is, hogy az orvosi bérek az egy főre eső GDP 1,7-szeresét teszik ki, a fejlett országokban ez négy-nyolcszoros (forrás: OECD). A jelenlegi finanszírozás mellett egyértelmű a kórházi rendszer működésének válsága, tavaly meghaladta az 50 milliárd forintot a pénzügyi helyzetük romlása. Az adósságállományuk 2007 első fél évében 64,8 milliárd forint volt.
Az Egészségbiztosítási Felügyelettel kapcsolatban Golub Iván megjegyezte: feladata a betegérdekek szolgálata, és helyes cél a kórházak szakmai és minőségi mutatóinak nyilvánossá tétele, ám fontos, hogy ezt minden alkalommal egészítse ki az intézmények forrásbiztosításának transzparens bemutatása.
A teljesítmények korlátozása miatt ugyanis sok esetben kényszerű várólisták alakulnak ki. A kórházszövetség fellép az egészségügyből történő, csupán a fiskális szempontokat figyelembe vevő pénzkivonás ellen, s szükségesnek tartja a területi ellátási kötelezettség és a finanszírozás teljes körű felülvizsgálatát.
