Nincs követhető modell
Először a Bokros-csomag kapcsán bicsaklott meg az egészségügy fejlődése – véli Gógl Árpád fideszes egészségügyi politikus, az Orbán-kormány első egészségügyi minisztere. Pedig az 1989–1990-es években megkezdődött az átalakítás, akkor mondták ki először, hogy az egészségügyet biztosítási alapra kell helyezni, s járulékokból, adókból önállóan kell gazdálkodnia. Közmegegyezéssel elindult egy csapat, amelyik elfogadta a népegészségügyi prioritásokat. A létrehozott orvosi szakmai kollégiumok kidolgozták az első gyógyítási protokollokat, és megkezdődött az egészségügyi ellátórendszer szerkezetének átalakítása. Aztán az egymást váltó politikai kurzusok újat akartak nyújtani, voltak, akik megpróbálták korrigálni a Bokros-csomag hatását.
Komoly változtatásra került sor az uniós csatlakozást követően, az előző Gyurcsány-kormány idejében elfogadott konvergenciaprogram pedig tetemes pénzt vont el az ágazatból. A volt egészségügyi miniszter szerint az elmúlt pár év során kiderült, a társadalom és a szakma nélkül nem lehet változást elérni, ennek következménye, hogy az emberek nemet mondtak március elején az egy éve bevezetett vizit- és napidíjra, amelyet eltörölt a kormány. Gógl Árpád szerint nagy baj, hogy nincs új és valóban követhető egészségügyi modell, pedig a rendelkezésre álló uniós milliárdok enélkül nem hasznosulnak. Ám annak örül, hogy a kormány visszavonja az elhibázott egészségbiztosítási törvényt. Nem is tehet mást, hiszen az előkészítésében nem volt megfelelő társadalmi vita, nem volt társadalmi közmegegyezés, márpedig egy ilyen horderejű változtatás enélkül elképzelhetetlen.
Az egészségpolitikus úgy látja egyébként, hogy az előző Gyurcsány-kormány idején elfogadott százlépés program egészségügyre vonatkozó része nyújtott lehetőséget az ágazat számára. Akkor döntöttek arról, hogy az egészségügyi ellátás forrása a tb-járulék, amelyet mindenkinek meg kell fizetnie. Döntöttek a sürgősségi ellátás fejlesztéséről, a kórházak sürgősségi osztályainak kialakításáról s a mentés korszerűsítéséről. Mindenki elfogadta a népegészségügyi programokat, közte az onkológiai ellátás országos rendszerének kiépítését, ezekből most semmit sem lát.
Gógl Árpád úgy látja, nincsenek meg az egészségügy átalakításához szükséges statisztikai elemek, azokra lehetne építeni. Fontos lenne, hogy a fejlesztéseknél a szükségletekre alapozott diagnosztikus és a terápiás megoldásokat alakítsák ki. Emellett szociális elemektől letisztított költségvetés kell az egészségügyben, akkor lehetne elemezni, hogy a pénzeket valóban optimálisan használják-e föl.
