Van olyan gyerek, aki már nagyon várja és van olyan is, aki fél attól, hogy szeptembertől az óvoda helyett iskolába kell mennie reggelente. A szülők is így vannak ezzel. Van olyan család, aki hosszasan és módszeresen választ iskolát, de van olyan is amelyik nem viszi túlzásba az előkészületet. Vekerdy Tamás gyermekpszichológus szerint, ha egy tyúkanyós tanítót talál a szülő, az már fél siker, utána pedig már csak békén kell hagyni a gyereket és minden rendben lesz. Az egyik legnagyobb a hibák közül amit el lehet követni ilyenkor ugyanis éppen az, hogy túl komolyan veszik azt, hogy az óvodásból iskolás lett.
– Az például baj, ha azt hiszik a szülők, hogy attól, hogy a gyerek elsős lesz, már rögtön iskolás, hisz az óvodába mint óvodás kisgyerek megy, akinek még mindig a legfejlesztőbb tevékenysége a szabad játék – mondta Vekerdy Tamás. – Rendkívül fontos az életében a mesehallgatás és kb. 4-5 órát kellene a szabad levegőn tölteni intenzív mozgással: rohangálva, kiabálva. A jelenlegi iskola 45 percekre leülteti a gyereket, és megtiltja neki, hogy kibámuljon a hóesésbe, amikor is az önkéntelen figyelme működik, amely a legkreatívabb, legfontosabb eleme a figyelemnek. Egy kis elsősnek 2-3 órát lenne ideális az iskolában tölteni és utána maximum 15-20 percet szabadna házi feladatra fordítania. Ehelyett 4-5 órát tölt az iskolában, és utána órákig feladatokat old meg, rosszabb esetben a napköziben, az pedig még jobb, ha délután otthon van.
Mit segíthet a kisiskolásnak a szülő?
„Nem tehetünk többet egy iskolás gyereknek, mint teljes érzelmi biztonságot adni neki – mondta Vekerdy Tamás. Ez a legfontosabb egy iskolás számára.” A szülő tehát cinkossággal segíthet, azzal ha érzékelteti, bármi történik a külvilágban, az iskolában, otthon szeretet van és menedék. Normális iskolarendszerben ugyanis a szülőnek nincs feladata. A gyerek és az iskola a tanító néni dolga. Jó, ha a szülő ott van a közelben, meg lehet kérdezni és akkor segít, de ne ő korrepetáljon. Abból csak egy borzalmas esti tortúra lesz, amiben a szülő eljut addig az érzésig, hogy a gyereke butább, mint gondolta, jellemtelen, mert nem figyel, és talán nem is szereti őt. És az elkeseredett szülő ordít, a gyerek sír. A kisiskolás gyerek otthon mozogjon, játszon, az iskolában pedig tanuljon és gyakoroljon, az a legjobb neki.Éppen ezért a szakemberek szerint nagyon fontos, hogy a család ügyeljen arra, hogy a gyerek mesélje el, mi történt az iskolában, otthon pedig ne tanuljon, hanem sokat mozogjon és játszon. A másik, amivel segíteni lehet a kisiskolásnak, az, ha a szülők hagyják a saját tempójával fejlődni, sokat dicsérik és nem türelmetlenkednek az iskolai eredményei miatt.
– Elharapódzott egy különös mánia a nagyobb iskolákban az utóbbi évtizedekben – mondta Vekerdy Tamás. – Ez a „karácsonyra ír-olvas -mánia”. Miért tanulna meg a gyerek karácsonyra olvasni? Van gyerek, aki úgy megy elsőbe, hogy ír-olvas, van gyerek, aki a második év végére fog írni-olvasni, és az egyik nem tehetségtelenebb, mint a másik. A siettetéssel nem lehet elérni semmit, az csak megrontja az alapkészségek beidegződését. Hiszen óriási az egyéni és a nemi különbség – a lányok fejlettebbek ilyenkor és jelentős életkori különbségek is vannak, hiszen egy-két év különbség is lehet az elsősök között, ami ilyenkor sokat számít. Fontos ilyenkor tehát a türelem, hiszen a gyermek későbbi tanuláshoz és az iskolához való hozzáállása múlhat ezen az első egy-két éven.
Egyre elterjedtebb az a nézet, hogy karácsonyra írni-olvasni kell tudnia a kicsiknek, pedig ez nem így van -->
