Medikalizálódik a válság
Tudomásul kell venni, hogy a mai válságos időszakban meg kell erősíteni az oktatást, a szociálpolitikát és az egészségügyet, mivel a szegénység, a társadalmi bajok medikalizálódnak. Éppen ezért nem lehet pénzt kivonni a gyógyítóágazatból, hiszen új feladatok fognak megjelenni, amelyeket el kell látnia az egészségügynek – jelentette ki Mikola István, a parlament egészségügyi bizottságának fideszes alelnöke.
A legfontosabb most a jövő évi költségvetés sorsa, ennek alakulását nem lehet csupán a pénzügyi válsággal magyarázni – tette hozzá. Úgy véli, az a baj, hogy nem lehet látni, mit akar tenni a kormányzat az egészségüggyel. Pedig torz a gyógyintézményi kapacitás, valamint az intézmények finanszírozása. Utalt a kórházak helyzetének felmérésére, amelyből kiderült, hogy az adósságállomány az év végéig megközelíti a 70 milliárd forintot. Ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott: egyelőre a beszállítók finanszírozzák a gyógyítást, ám ha ők sem kapnak majd hiteleket, leáll a kórházaknak történő beszállítás.
Szembe kell nézni a lerobbant intézményi infrastruktúrával, a lepusztult orvostechnológiai eszközökkel, s azonnali intézkedés szükséges a humánerőforrás frontján. Olyan mértékű az elvándorlás és az elöregedés az orvoskarban, valamint a szakdolgozók körében, amelyet nem lehet egyik napról a másikra pótolni.
A kórházakra kiszabott teljesítményvolumen-korlát (tvk) lehetetlen helyzetbe hozza őket, hiszen a tvk-n felül ellátott gyógyításért nem fizet a biztosító. Ennek következtében – ismerve a mára felhalmozódott adósságaikat – a mainál is hosszabb várólisták alakulnak majd ki, ez jelentősen rontja a betegellátást.
Úgy fogalmazott az alelnök: legalább a bérek reálértékét kellene megőrizni, s nem kellene elvenni a 13. havi bért az ágazat dolgozóitól, ám – a benyújtott költségvetési számok tükrében – nem látja, hogy e felé tenne lépéseket az egészségügyi kormányzat. A büdzsé követhetetlen – fejtette ki –, hiszen az eredetileg benyújtott, majd visszavont és átdolgozott költségvetést módosító indítványokkal kívánja tovább változtatni a kormány, amit már az Állami Számvevőszék is kifogásolt. Ugyanis a számvevőknek a törvényjavaslatot kellene véleményezni, nem pedig a hozzá készített kormányzati módosító csomagot. A megismert költségvetési irányszámokra lenne szükséges alapozni a betegellátás sorsát, amelynek semmi köze nincs a népegészségügyi helyzethez – tette hozzá. Úgy látja: ha az egészségügyre szánt források 6 százalékkal csökkennek, el kell kezdeni egyfajta „szükségletkommunikációt”, s meg kellene egyezni a társadalommal a forrásszűkítésről. El kellene mondani az embereknek, hogy a tervezett költségvetésből nem lehet a korábbi egészségügyi ellátást nyújtani számukra, amely amúgy is siralmas volt.
Mikola István úgy látja az Országgyűlésnek benyújtott egészségügyi törvények módosító indítványaiból, hogy a kormánynak nincs jövőképe a gyógyítóágazat terén, és ez nagy baj.
Az alelnök utalt az egészségbiztosítással kapcsolatos kormányzati tervekre. Úgy fogalmazott: üres szlogen, hogy biztosítási elven működik az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP). Az OEP ugyanis közbiztosító, a szolidaritás elvén, egységes kockázatközösségként finanszírozza a betegellátást. A társadalombiztosítás tömeges, nemzeti kockázatvállalást jelent, nem egyéni kockázatot. Így kár azt hangoztatni, hogy ha a 19 megyei kasszából regionális egészségpénztárakat alakítanak, komolyabb elmozdulás lesz a valódi biztosító felé. Amúgy pedig nincsenek kialakítva a közigazgatási régiók, hiszen nem történt meg a közigazgatás reformja – tette hozzá.
A látszatcselekvések, törvénymódosítások helyett ma az a lényegi kérdés, hogyan vészelheti át az egészségügy a pénzügyi válságot és a vele járó többletfeladatokat. VG
