Nem ismerik az irányt
Olyan egészségügyi intézményrendszert fejlesztenének az önkormányzatok, amelyről biztosan tudnák, hogy van holnapjuk, holnaputánjuk, amelyek működését hosszú távon finanszírozza az egészségbiztosító – jelentette ki Molnár Gyula, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének (TÖOSZ) szocialista elnöke. Ám ez szerinte régóta nem tudható. Ha nincs jövőkép, az amúgy is számos más feladat ellátására kényszerülő települési önkormányzatok is elbizonytalanodnak.
Úgy véli, a szakmának és a politikának meg kellene határozni, hogy a települések méretétől függetlenül milyen alapszolgáltatást kell nyújtani a lakosság számára az önkormányzatoknak, amelyet teljes mértékben a központi költségvetésnek lenne szükséges finanszíroznia.
Az elmúlt évtizedben minden kormány egyre több feladatot telepített az önkormányzatokhoz, ám nem rendelt megfelelő mértékű forrást azok ellátásához. Sok feladatnál 40-60 százalék csupán az állami normatíva, a többit helyben kellene kigazdálkodni. Ám tudomásul kell venni, hogy a 3200 települési önkormányzatnak különféle anyagi lehetőségei vannak, nem lenne szabad egy kalap alá venni őket. Ahol több a helyi adóbevétel, jobb a helyzet, a szegényebbeknek az alapvető, kötelező ellátás forrását is nehéz vagy nem is lehet előteremteni. Egyébként a lakosságszámhoz arányosított önkormányzati szám tekintetében a hatodik-hetedik helyen van hazánk az Európai Unió tagállamainak sorában. Amúgy akkor csökkentse a parlament az önkormányzatok létszámát, ha előtte mérsékli a parlamenti képviselők számát – jelentette ki az elnök. Elmondta azt is, hogy míg nálunk a helyi adók 9 százalékot tesznek ki, a világ fejlettebb részén 14-et.
A pénzügyi válság kapcsán sok szó esik a pénzügyi reformról, ám az önkormányzatiról nem, pedig Molnár Gyula szerint sok pénzt lehetne megtakarítani ezzel. Sajnos a reform szó elhasználódása miatt az is tény, hogy az önkormányzatok számára ijesztő a változtatás – folytatta az elnök.
Megjegyezte: nem biztos, hogy ebben a helyzetben kell felvetni, hogy talán túl sok a 3200 települési önkormányzat, nincs-e túl sok polgármester, nem túlzott-e a képviselő-testületek nagysága. Ha valaki strukturális kérdésként kezeli ezt az ügyet, rosszul teszi, árt vele a településeknek.
Visszatérve az egészségügyre, a települések méretétől függetlenül Molnár Gyula azt fejtegette: ha igaz, hogy az emberek egészsége csupán 15 százalékban függ az egészségügytől, úgy az önkormányzatoknak is másként kell közelíteni az egészségügyhöz. Felvetésére Orosz Éva, az ELTE professzora kijelentette: az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1960-as évekből meggyökerezett véleménye már a múlté, ám a politika szívesen emlegeti, pedig az egészségért 50 százalékban tehető felelőssé az ágazat.
A Biztonság és partnerség című, kétéves egészségügyi programot ismerik az önkormányzatok, ám abból sem derül ki világosan, milyen irányban végezzék az egészségügyi beruházásaikat. Fontos lenne a párbeszéd e tekintetben is, és meg kellene tárgyalni az önkormányzatok területi ellátási kötelezettségét. A helyi testületek partnerek, s mindenkit támogatnak, aki a lakosság egészségügyi ellátásának a javításáért többletforintot tud hozni – fejezte be előadását a TÖOSZ elnöke. VG
