Támogatók nélkül nincs egészségügyi reform
A kórházak jelenéről sokat lehet mondani, ám a jövőt nem látja senki – szögezte le előadásában Varga Ferenc, a Magyar Kórházszövetség (MKSZ) elnöke, a Siófoki Kórház és Rendelőintézet főigazgató főorvosa, majd rátért annak a felmérésnek az ismertetésére, amelyet az Egészségügyi Minisztérium megbízásából az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületével közösen végeztek az elmúlt hónapokban. Ebből az derült ki, hogy a kórházak becsült adósságállománya év végére megközelíti a 68 milliárd forintot.
A 128 gyógyintézmény közül 98 szolgáltatott adatot, további 30-nál az adatszolgáltatók adósságának csak a felét vették figyelembe a becslésnél. A felmérésből kiderült az is, hogy az intézmények 13 százalékának volt pozitív a pénzügyi egyenlege, a többié negatív, s ez utóbbiak 18 százalékánál kritikus szintre esett az adósságállomány, külső beavatkozás nélkül nem tudják megoldani a problémákat. A MKSZ szükségesnek tartja a kórházi adósságállomány negyedévenkénti monitorozását.
Az intézményi adósság kialakulásának fő oka az elégtelen gyógyításfinanszírozásban keresendő. A kórházak átlagos gyógyítási alapdíja ugyanis tavaly április óta változatlanul 146 ezer forint, a szakrendelőknél az egyes beavatkozásokért járó úgynevezett pontok értéke is 1,46 forint maradt. Ám míg tavaly 35-40 milliárd forint kiegészítő díjat kaptak az intézmények, az idén egyetlen fillér többletet sem, miközben a költségeik óriási mértékben nőttek. Az energiaárak 25-30, a víz- és csatornadíjak 15-20, a postaköltségek 5-10, a papíralapú adminisztráció és annak járulékos költségei 1-2 százalékkal kerülnek többe.
Az elnök utalt a tavaly áprilisi kórházszerkezet átalakítására, amely után 15 ezerrel kevesebb lett az aktív kórházi ágy, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által engedélyezett teljesítmény fölött gyógyítóktól pedig megvonták a többletgyógyítás díját. Befolyásolta az intézmények adósságát az onkológiai ellátás finanszírozásának változása, hiszen az ezért járó összeget célzottan e feladatra utalja a tb, azzal nem gazdálkodhat az intézmény egésze. Csökkentek a gondozói tevékenység fix díjai is, a járóbeteg-szakellátásban pedig bevezették az úgynevezett ötperces szabályt, így csak annyi beteget láthatnak el, amennyi belefér az időkorlátos műszakba.
A mind súlyosabb munkaerőgondok miatt a gyógyintézmények – a piacon maradás érdekében – olyan kényszerlépések megtételére kényszerülnek, amelyek meghaladják a lehetőségeiket. Például, annak ellenére, hogy a közalkalmazottak törvényben előírt béremelésekre járó fedezete is elégtelen, van, ahol bizonyos szakorvosok bérét mégis 11 százalékkal emelték, csak maradjanak. A szakmai színvonal megtartása, a minőségügyi rendszerek hatékony fenntartása, fejlesztése egyre nehezebbé vált. A gyógyítási teljesítményvolumen-korlát miatt kialakultak a várólisták, a betegek előjegyzése egyre gyakoribb, a várakozási idő nő.
A Magyar Kórházszövetség úgy látja, indokolt változtatni az egészségügyi intézményrendszeren. Ezt objektív tények is sürgetik, többek között a csökkenő népességszám, amely miatt kevesebb lesz a járulékfizető. A lakosság elöregedése pedig új kihívásokat állít az egészségügy és a szociálpolitika felé. Eközben – az uniós csatlakozás miatt is – a betegellátásban számolni kell az egyre jobban növekvő igényekkel. Változtatást sürgetnek az intézményrendszerben meglévő regionális aránytalanságok is, amelyeket az EU-s forrásallokációval lehet mérsékelni.
Varga Ferenc szerint jogszabályban kell rendezni a szükségletektől eltérő egészségügyi struktúra sorsát, az intézmények egy részének átalakítását, a betegutakat, a progresszív ellátási szinteket, az alap- a járó- és a fekvőbeteg-ellátás kompetenciáit, valamint azonnali humánpolitikai intézkedésekre van szükség. A gyógyítási díjtételeknek – a jelenlegi rendszer költségelemeinek áttekintése után – a tényleges költségeket kell tartalmaznia, és meg kell szüntetni a teljesítményvolumen-korlátot. A változtatásoknak azonban modellkísérleteken és gazdasági elemzéseken kell alapulnia – tette hozzá az elnök.
A kórházszövetség az elmúlt évek egészségpolitikájából azt a következtetést vonta le, hogy az egészségügyi dolgozók nélkül nem lehet reformot csinálni. A jövőben több szakma- és kevesebb aktuálpolitikát kell alkalmazni a döntéshozatalban. Arra van szükség, hogy a döntéshozók ismerjék el a tévedéseiket, és a szakma érdekei szerint korrigálják azokat. Azt várják az intézmények fenntartóitól, hogy a működési zavarok esetén ne elsősorban a vezetőket cseréljék le, hanem tárják fel az okokat. Olyan orvosokra, szakdolgozókra van szükség, akik egzisztenciális biztonságban gyakorolják a hivatásukat – sorolta az elnök. Olyan betegekre, akik visszakapják az orvosokba vetett bizalmat, mert a társadalom erre neveli az embereket. Kórházbarát Egészségügyi Minisztérium és Pénzügyminisztérium, miniszterek kellenek, a kórházszövetség pedig a sokszínűsége mellett egységes, színvonalas szakellátás nyújtásában legyen érdekelt – jelentette ki Varga Ferenc. VG
