- Van-e különleges üzenete annak, hogy az idei Nobel-díjat megosztva virológusok kapták?
- A múlt század a baktériumok okozta megbetegedések elleni sikeres küzdelem százada volt. Az antibiotikumok alkalmazásával a régebben halálosnak tekintett kórok leküzdhetőkké váltak. Korunkban a felgyorsult mobilizáció sajnos kedvez a vírusok terjedésének. Az eddig izoláltan létező vírustörzsek bármelyik pillanatban kitörhetnek az elszigeteltségükből, akár világjárványokat is okozva. A vírusok ellen sok területen még korántsem állnak rendelkezésünkre a megfelelő ellenszerek. Különösen nagy jelentősége van ennek akkor, ha – többek között a most Nobel-díjat kapott Harald zur Hausen kutatásai nyomán – tudjuk, hogy a rákos daganatok körülbelül 15 százalékát vírusok okozzák.
- Ön az 1970-es évek elején az Egyesült Államokban, a National Cancer Institute-ban folytatott kutatásokat. Ebben az időben Hausen professzor is e világhírű intézetben végzett kísérleteket. Milyen embernek ismerte meg?
- Az intézetben töltött idő alatt, majd azt követően különböző nemzetközi konferenciákon többször is találkoztam a professzorral. Kiemelkedő tudományos sikerei nem tették távolságtartóvá. Kifejezetten közvetlen és segítőkész ember, akivel – széles körű műveltsége okán – nem csupán szakmai kérdésekről lehet beszélgetni. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy a 70-es és 80-as évek szakmai közvélekedése ellenére is kitartott azon elképzelése mellett, miszerint a méhnyakrák kialakulása összefügg a humán papilloma vírussal. Céltudatossága és karizmatikus egyénisége mellett ugyanakkor kifejezetten kellemes, jó humorú társalgó.
- Említette, hogy nem fogadták rögtön elismeréssel a professzor hipotézisét. Miért?
- Állatok esetében már az 1900-as évek elején kimutatták, hogy bizonyos vírustörzsek rosszindulatú daganatokat okozhatnak. Ismertté vált, hogy embereknél is okozhat tumort vírus, így a herpeszvírusok családjába tartozó Epstein–Barr elnevezésű a nyirokcsomók daganatos megbetegedését. Számos vírus ún. onkogén, vagyis daganatkeltő hatású. Amikor a 70-es években, az amerikai Bethesdából hazatérve egy cikkemben a daganatkeltő vírusokról értekeztem, bizony engem is sokan megmosolyogtak. Mára azonban világossá vált, bizonyos vírusok a gazdasejt DNS-ébe beépülve olyan fehérjék termelését kódolják, amelyek gátolják a gazdasejt tumorszupresszor génjeinek sejtosztódást gátló hatását. Mások az ún. onkogéneket aktiválják: pl. a hepatitis B- és C-vírusnak májrákkeltő hatása van, Harald zur Hausen kísérletei pedig egyértelműen bebizonyították, hogy az esetek többségében a HPV 16-os és 18-as törzse felelős a méhnyakrák létrejöttéért.
- A méhnyakrákot és a nemi szervi szemölcsöket okozó HPV típusok ellen ma már létezik igen hatékony védelmet nyújtó oltóanyag. Zur Hausen kutatásai mennyiben járultak hozzá a vakcina kifejlesztésének lehetőségéhez?
- Egy-egy oltóanyag kifejlesztése igen sok időt és még több pénzt emészt fel. Érthető tehát, hogy a gyógyszergyártók – bár a professzor már a nyolcvanas években ajánlotta a védelmet nyújtó készítmény előállítását – akkor kezdtek el komolyabban foglalkozni a témával, amikor a kutatók rávilágítottak arra, hogy a HPV a méhnyak- és egyéb, nemi szerv környéki, illetve fej-, nyak-, valamint számos bőr- és a nyálkahártyatumor kiváltásában is szerepet játszik. A vakcina hatásának megértéséhez mindenekelőtt tisztázni kell, hogy a HPV kicsiny DNS-vírus. A genom ún. korán és későn átíródó génekből áll. A korai gének termékei a vírusreplikációt szabályozzák, és egy részük daganatkeltő. A későiek a vírus-capsidproteineket kódolják, amelyek a megelőző vakcinák „alapanyagai”. A védőoltás során tulajdonképpen ezt a fehérjét juttatják a szervezetbe, amelynek védekező rendszere úgy ismerheti fel az idegen anyagot és kezdheti meg az ellenanyag termelését, hogy közben nem fertőződik. Hausen kutatásai a tekintetben segítették elő az ellenanyag kifejlesztését, hogy ő volt az, aki feltérképezte, a HPV igen sok – több mint száz, a daganatkeltés szempontjából különböző kockázatú – típusból álló víruscsalád. Definiálta, hogy a HPV 16-os és 18-as típusa a legveszélyesebb a nők számára. Részletes leírást adott a vírus alkotóelemeiről, génjeinek működéséről, szerkezetéről és egyes típusok onkogén hatásáról. Definiálta, melyek a HPV alkotóelemeinek leginkább immunogén részei. Köznyelven szólva ő volt az, aki a frontvonal mögött feltérképezte az ellenséget, leírta a harcmodorát, rávilágított a sebezhető pontokra.
- Ha a HPV négy komponense ellen védő oltóanyagnak a beadása kötelező lenne, milyen népegészségügyi eredmények származhatnának ebből?
- Teljes védelem természetesen nincs, valószínű azonban, hogy Magyarországon csökkenne a méhnyakrákos megbetegedések száma. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ha a nők valóban meg akarják kímélni magukat e betegségtől, akkor elhanyagolhatnák a citológiai szűrővizsgálatokon való részvételt. Mivel az orvostudomány nemcsak a tumor megelőzésében, hanem a terápiákat illetően is jelentős eredményeket tud felmutatni, a korai stádiumban felismert méhnyakrák eredményesen gyógyítható, a betegek túlélési esélyei megnövekednek.
- Zur Hausen tehát áttört egy falat, s elődeivel egyetemben új lehetőségeket tárt fel a rákkutatás és a virológia fejlődése számára. Hogyan tovább?
- A vírusok veszélyes ellenfelek. Újabb és újabb mutációkban képesek megjelenni. Az eddigi ismereteink alapján azonban remélhető, hogy pl. a HPV minél több törzse ellen kifejlesztenek védelmet nyújtó vakcinákat. A virológusok számára pedig még mindig hatalmas feladat felkutatni a vírusok újabb és újabb típusait, feltárni a működési mechanizmusaikat, szerkezetüket, onkogén hatásuk mibenlétét. Sok ismeretlen területet kell még felfedeznünk. Annyi azonban már látszik, hogy ez a század mindenképpen a vírusok elleni küzdelem évszázada lesz.
