Aggasztó a szélsőjobb erősödő aktivitása, ahol sok cigány él - Oda a kelet-európai politikai stabilitás?
A londoni gazdasági napilap átfogó körképe szerint senki nem számol a 1930-as évek szörnyűségeinek megismétlődésével, de a recesszió, a munkanélküliség és az eladósodás miatti fokozódó düh kiszámíthatatlan következményekkel járó populizmust szíthat. Reformkormányok, multinacionális cégek és bankok egyaránt a lakossági tiltakozás célpontjává válhatnak, ha a megélhetés kerül veszélybe.
Ráadásul vannak arra utaló jelek, hogy egyes nyugati vezetők a nemzeti érdekeket az uniós szolidaritás elé helyezik a válságra adott válaszintézkedések során, és a közép- és kelet-európai vezetők, akik keményen dolgoztak azért, hogy országukat csatlakoztassák a globalizált Európához, most "elárulva érzik magukat", áll a Financial Times elemzésében.
Pavol Demes egykori szlovák külügyminiszter azt mondta a brit lapnak: az emberek (Kelet-Európában) most már a liberális demokráciát, a piacot és az EU-t kérdőjelezik meg. "Azt látják, hogy olyan országok, mint Franciaország, nemzeti megoldásokra törekszenek, amikor nemzetközi megoldásokra van szükség ... (ezért) kirekesztve érzik magukat" - mondta Demes.
Szabados Krisztián, a budapesti Political Capital kutatóintézet igazgatója a szélsőjobb erősödő aktivitását tartja aggasztónak, különösen azokban az országokban, amelyekben jelentős cigány kisebbség él. A szakértő megemlítette a Jobbikot, amely a múlt hónapban egy helyi választáson 8,5 százalékot ért el. "A Jobbikhoz hasonlók" nagyobb próbája lesz a nyári európai parlamenti választás.
A kelet-közép-európai vezetők számára nem elsősorban a szélsőségre leadott voksok száma a kérdés - végül is kevés térségi szélsőjobboldali párt szerepelt olyan jól az elmúlt időszakban, mint például a francia Nemzeti Front -, de a szélsőséges megnyilvánulások kezelése nehéz lesz. A közintézmények gyengébbek, mint nyugaton, és az állami illetékesek esetenként saját fennhatóságukat sem tudják - vagy akarják - érvényesíteni, áll a Financial Times elemzésében. Szabados Krisztián a lapnak felidézi "a recesszió sújtotta" Miskolc példáját, ahol a rablásokért a cigány lakosságot felelőssé tévő rendőrkapitányt elmozdították, majd az őt támogató megmozdulások nyomán visszahelyezték hivatalába. Ivan Krasztev, a bulgáriai Liberális Tanulmányok Központjának igazgatója elsősorban a középosztály moráljának összeomlásától tart.
Krasztev az 1998-as oroszországi fizetési válságot említi példaként, mondván: azok az orosz középosztálybeliek, akik elvesztették megtakarításaikat, hátat fordítottak a liberális demokráciának, és "az önkényuralmi Vlagyimir Putyin" (volt elnök, jelenlegi kormányfő) mögött sorakoztak fel. A Financial Times szerint ugyanakkor ez "túl apokaliptikus" nézetnek tűnik Közép-Kelet-Európa esetében.
Az EU-tagság előnyei a mezőgazdasági támogatásoktól a politikai biztonságig most már teljes körűek, a demokratikus és piacorientált intézmények pedig sokkal erősebbek, mint a 90-es évek Oroszországában voltak. Erik Berglöf, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) főközgazdásza azt mondta a lapnak, hogy a térség és Nyugat-Európa integrációja a válság ellenére folytatódni fog, és ez a fejlődési modell a helyes.
