Ez az új arcnak mindig kijár. Új seprő jól seper: ez a politikában is igaz. (Antall után Boross is följebb vitte 1994 elején az MDF-et - két vagy három hónapig: aztán a párt visszasüllyedt a korábbi szintre vagy még alább.) – írja Debreczeni József a Népszabadságban.
Tartós csoda itt és most sem várható. Ahhoz olyan politikai titánnak kéne a színre lépnie, amilyen Gyurcsány volt 2004-ben - ma már ő is kevés volna. Ráadásul nem jön, hanem éppen távozik. Sebesülten. Így küzd tovább pártelnökként, jobb pozícióban: Orbán ellen - a Köztársaságért.
E pillanatban megkockáztatható: az új kormányfővel egy idő után jobb pozícióból lehet majd nekivágni egy - alighanem előre hozott - választásnak. Ettől tart Orbán is: ezért akar mindenáron - minden más szempontot negligálva - azonnali választásokat. A kétharmadért.
Ez az egész persze nem több (és nem is kevesebb), mint értelmiségi okoskodás. 2009. március 22-én délután. Egy, a parlamentarizmus, a Magyar Köztársaság alkotmányos rendje iránt mélyen elkötelezett, konzervatív liberális publicista okoskodása. Ebből az elvi elkötelezettségből számomra továbbra is következik a távozó miniszterelnök iránti lojalitás.
